Fritsch Ottó erdőmérnök, méhészmester 1932. december 17-én született Budapesten, polgári családban, édesapja katonatiszt volt.
A családot kitelepítették a Hortobágyra, ezért zaklatott volt a gyermek- és ifjúkora. Tizenévesként részt kellett vennie az 1945-ös budai kitörési kísérletet követően a Budakeszi úton elesettek holttesteinek elszállításában.
Érettségi után dolgozott a sztálinvárosi építkezéseken, majd besorozták katonai munkaszolgálatosnak. A katonaságnál komoly sportkarriert futott be a szó szoros értelmében, mert 400-as gátfutóként a hadseregbajnokságban bronzérmet szerzett. Ezzel elindult a sportpályafutása. Később a MEDOSZ színeiben számos versenyen szerzett érmet. Két szögescipőjét, a MEDOSZ dresszét és több tucat érmét megőrizte.
A katonaidő letöltése után előbb Szentendrén, majd Budakeszin nézett munka után, hogy jövedelem nélküli szüleit támogassa.
A Budakeszi Erdészetnél előbb fizikai munkás, favágó, csemetekerti dolgozó, majd segéderdész lett. 1957-ben jelentkezett a Szegedi Erdészeti Technikumba, ahol levelezőként évre-évre jobb és jobb eredményt ért el. Tanára még a magyar dolgozatára is fölfigyelt, megsejtve a később sokat publikáló erdész- és méhész szakembert.
A végzést követően kinevezték kerületvezető erdésznek Törökbálintra. Ezt azonban nem tölthette be, mert a poszthoz fegyverviselés is dukál, s ezt nem kaphatta meg a család „X”-es, politikailag megbízhatatlan minősítése miatt. Más munka után kellett néznie. Így jutott arra a gondolatra, hogy az erdőfelügyelőségnél kopogtasson. Kezdeményezése sikerrel járt. 1960 májusától az erdőfelügyelőség műszaki ügyintézője.
Néhány év múlva főnökeiben megérlelődött a gondolat, hogy el kellene végeznie a soproni egyetemet. Nem nagy kedvvel és még kevesebb önbizalommal belevágott, és levelezőn megszerezte az erdőmérnöki diplomát. Ekkor már családos emberként – a technikusi oklevél birtokában – erdőfelügyelőként dolgozott a Budapesti Erdőrendezőségnél. Tehetségére, szakértelmére és munkabírására hamar fölfigyeltek főnökei, és gyorsan lépett előre a szakmai hierarchiában. Átszervezések miatt az erdőfelügyelőséget később az erdőtervezői munkakörre cserélte, amiben szintén maradandót alkotott.
Nem volt könnyű ember, mert, ha meggyőződött szakmai álláspontjának helyességéről, körömszakadtáig ragaszkodott hozzá.
A Budapesti Erdőrendezőségnél megválasztották a MEDOSZ szakszervezeti titkárának, s ezt a funkcióját hosszú ideig megtarthatta. Ott volt a szakszervezet 1993-as önállósodásánál, és az ő javaslatára indult meg az Erdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezete sportnapjainak szervezése, amit azóta is minden évben megrendeznek.
Egyébként ő a legfiatalabb szakember, akinek még életében szobrot állítottak. Ugyanis a Népstadion kerti Atléták szoborcsoport futóinak egyikét róla mintázta a művész.
Még segédmunkásként kapott kedvet Budakeszin a méhészkedéshez, aminek már több mint fél évszázada. Azóta elismert méhészmesterré képezte magát, és a számtalan szakcikken túl megjelentette az „Erdei méhlegelő – akác” kötetét. További kötetekre vonatkozó tervei voltak, amelyeket már nem tudott befejezni.
Három évtizede állandó résztvevője az Apimondiáknak, a méhészeti világkongresszusoknak, bejárta Rio de Janeirótól Szöulig, Varsótól Durbanig és Melbourne-ig a világot. Két alkalommal előadást is tartott a világtalálkozón. Ezeken a rendezvényeken azzal hívta föl magára a figyelmet, hogy itthonról vitt akác csemetét ültetett el ünnepélyes külsőségek között a kongresszus emlékére.
Elmondhatta magáról, hogy méltó utódja volt nagyapjának, dr. Krepuska Gézának, a Szent Rókus Kórház egykori fül-orr-gégész professzorának, aki arról nevezetes, hogy Trianon után Somoskő és Somoskőújfalu visszacsatolását kijárta.
Utolsó nyilvános szereplése is ehhez az eseményhez kötődik. Mivel 1924. február 15-ét a „hazatérés napjává” nyilvánították, a 2019-ik évi megemlékezésen is részt vett, hasonlóan a korábbi évekhez. Ez alkalommal fel is szólalt az emlékünnepségen és rövid tévényilatkozatot is adott.
Február 28-án még részt vett az OEE Szeniorok Tanácsa alkalmán.
2019. március 5-én hunyt el.
Két fia és két leánya gyászolja.
Z.Z.