Bíró Zoltán erdőmérnök 1874. október 20-án született Keszthelyen.
Tanulmányait szülővárosában kezdte, a főgimnázium elvégzése után Győrött, majd Selmecbányán tanult tovább. 1894-ben, az akadémia befejeztével a máramarosszigeti erdőigazgatóságnál helyezkedett el. 1913-ban a Földművelésügyi Minisztériumba rendelték, 1919-ben a "kincstári erdők" osztályának vezetésével bízták meg. Közben - 1917-től - az akkor szervezett Faértékesítő Hivatalnak is vezetője, majd 1919 októberétől az erdő- és faügyek kormánybiztosának helyettese lett. 1920-ban nyugdíjba ment. Ezután a Magyar Földbirtokosok Faértékesítő Rt. vezérigazgatói posztját töltötte be. 1925-ben a Mérnöki Tanács alelnökévé választották, 1929-től az Országos Erdészeti Egyesület ügyvezetője lett, 1945-ig.
1929-től 1939-ig az Erdészeti Lapok szerkesztője, s mint a mérnöki kamarák kiküldöttje a parlament felső házának is tagja volt. Az Országos Erdőgazdasági Tanács I. alelnökeként is tevékenykedett.
A két világháború között a magyar erdészet meghatározó, energikus egyénisége volt. Sokat tett az OEE érdekében a válságos időszakokban.
1945-ben, Budapest ostromakor eltűnt, barátai, kollégái sem itthon, sem külföldön nem találták.
F.m.: A máramarosszigeti m. k. erdőigazgatás területének gazdasági viszonyai
Ültessünk erdőt! (Az Alföld fásítása I.)
Erdészeti kísérletügyünk
Előadói javaslat az erdőtörvény alapelveiről
A kormány erdőgazdasági politikája
Háborús gondok
