2012. május 15. - Muck Endre, a „soproni erdők atyja" 1851. május. 14-én
született a Szudéta vidéken, a csehországi Hennersdorfban. Középiskolai tanulmányait Weitwasserben végezte. Először különböző uradalmakban volt erdőrendezéssel megbízott erdész. Sopron város 7000 holdnyi erdőtulajdona leromlott állapotban volt, ezért mielőbb korszerű gazdálkodást kellett bevezetni. Az erdészeti bizottmány és a város magasabb vezetősége első lépésként az addig évenként választott erdőmester állását kinevezéshez kötötte. 1873-ban ez az állás megüresedett, melyet Sherffel Róbert főerdész nyert el. Javaslatára kibővítették a személyzetet és 1874-ben pályázat útján vették fel erdőgondnoknak, azaz rangban a 3. helyre Muck Andrást (későbbi iratokban Endre néven szerepel). Az alacsony, pörge bajszú, magyarul nem tudó szakember lassan haladt előre a hivatali ranglétrán. Megszerezte a magyar állampolgárságot, majd az erdészeti szakvizsgát is letette. Újabb pályázaton jut feljebb: 1875-től erdész, 1882-től főerdész. Tevékenysége révén háttérbe szorította mindenkori feletteseit, s joggal tulajdonították neki a város erdeinek rendbehozatalát, a fenyők telepítését, sétautak építését.
A város környéki hegyekben akkor a gyertyán és a tölgy volt az uralkodó fafaj. Egyiknek az állománya sem volt jó, a fákat hagyományosan már 15-20 éves korukban kivágták tűzifának. Ezt meg is tehették, hiszen a más célra szükséges faanyagot, az oszlopfát, a bútorfát, az épületfát ontották a Kárpátok, ugyanis Trianon előtt Magyarország Európa legnagyobb faexportőre volt.
Az említett rossz sarjerdőknek a helyére telepített Muck fenyőt. Működésének kezdete összeesik azzal a rohamos gazdasági és társadalmi fejlődést mutató időszakkal, amely ráébresztette az embereket arra, hogy a természet által biztosított nyersanyagok egyszeri kihasználásával nem elégedhet meg, olyan anyagok is, mint a fa, kifogyhatnak, erdeink is kimerülhetnek. Sürgető tehát az átállás a fenntartható erdőgazdálkodásra, a célszerű fatermesztésre.
Az 1879. évi XXXI. erdőtörvény gátat vet az elszaporodó erdőirtásoknak, biztosítja a célszerűség határai között az erdő fenntartását, elősegíti a kopár-, és futóhomok-fásításokat, megindítja a korszerű üzemtervezést.
1886-ban készíti el Muck Endre a soproni erdők első üzemtervét, a rendszeres erdőgazdálkodás alapját. A fenyvesítés határokon túli divatjának meggyőződéssel vált követőjévé. A Soproni-hegységet eredetileg lombos erdő borította. Már 1881-ben a Várhelyen és a Kecske-patak mentén ültetett – főleg – erdei- és lucfenyőt, de azért a lombcsemeték kiültetését sem hanyagolta el.
Arányok érzékeltetésére például 1910-ben: 229 ezer luc csemetét, 94 ezer erdei- illetve feketefenyő csemetét, 6 ezer db jegenyefenyőt ültettek el. 80 kg jegenyefenyőmagot vetettek el, és 165 ezer db lombcsemetét ültettek.
Az alacsony vágásfordulót 40, majd 60 évre emelte, s kerülte a nagy vágásterületek kialakítását. A sarjerdőket szálerdő váltotta fel.
Az erdő rossz állapota miatt a rossz sarjerdők helyére telepített Muck fenyőt. Akkor még nem azért, hogy előkészítse a terepet egy majdani egészséges, „felnőttkoráig" élő tölgy- és bükkállománynak.
De a fenyőket Muck terveivel ellentétben 1930-1950 között nem vágták ki. Ugyanis az akkori döntéshozók a trianoni ország- és erdőcsonkulás miatt már nem előerdőként tekintettek a fenyvesekre, hanem önmagukért, fájukért akarták hasznosítani őket. Ha nem így, hanem Muck elképzelésének szellemében döntenek, ma már 50-60 éves tölgy- és bükkállománya lenne a Soproni-hegységnek.
Közéleti emberként számos egyesület tagja, s mindent megtesz azért, hogy az erdő üdülési célokat is szolgáljon. Már az első világháborút megelőzően eljutott odáig, hogy az ország legkultúráltabb üdülőhelyévé lett Sopron.
Meghatározó szerepe volt a Soproni Városszépítő Egyesület és a Dunántúli Turista Egyesület környékbeli tervének kialakításában. Számos utat épített az erdőkben, útjelzőkkel látta el ezeket, elkészítette a szükséges térképeket, ami Romwalter Károly kiadásában megjelent útikalauz mellékleteként került a turisták kezébe. Trianonig 408 km hosszú gyalogút szolgálta a felfrissülést keresőket. Tagja volt a Lővér-bizottságnak, szervezője a Villa sor nyaralótelepnek. Az állatvédők is számíthattak rá, mint általában minden természetvédelmi mozgalom.
1925. január 16-án, Sopronban halt meg.
"Az üzemtervben lefektetett alapelveknek a gyakorlati gazdálkodásba való átvitele képezi az elhunyt erdőgondnok erdőgazdasági tevékenységének legértékesebb eredményét. Neki köszönhetjük, hogy a városi és ágfalvi pagony közel 400 kh. silány gyertyán és tölgy sarjaiból gyönyörűen viruló tölgy- és fenyőerdővé alakította erdőrészek szépítik Sopron közvetlen környékét." Búcsú- és méltató cikkében írta 1925. január 17-én ezeket a sorokat a Sopron-megyei Hírlap.
Emlékét az erdőkön kívül a Hotel Lővér mögötti úton álló pihenő is őrzi. (Az emléktábla Szakál Ernő munkája). Fia és utódai (Madasra magyarosítva) sem lettek hűtlenek az erdő világához.