2018. december 4. - Selmecbánya emlékezete, a nemes hagyományok mindmáig élnek a világ első bányászati akadémia utódintézményeiben.
A Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola Sopronba költözésének századik évfordulója kapcsán szervezett megemlékezésen rengeteg öregdiák, és mostani hallgató idézte fel közösen az ősi Alma Materrel kapcsolatos gondolatait a Liszt Ferenc Kulturális Központban.
- Selmeci diák vagyok, e szerint élek, és ez irányítja a cselekedeteimet – hangsúlyozta professzor dr. Náhlik András, a Soproni Egyetem rektora. - Bennem is élnek az elmúlt évszázadok történései. Képzeletemben menekülök Selmecről, részt veszek az ágfalvai csatában, részvételre buzdítok a Sopron hovatartozásáért rendezett népszavazáson. Elbúcsúzom a Miskolcra költöző bányász és kohásztestvéreimtől, kiveszem részem az 1956-os forradalmi eseményekből, átélek sok oktatási reformot, és amint lehet, társaimmal újraélesztem a hatalom által betiltott selmeci hagyományokat. - Mondta a rektor, majd hozzáfűzte: az öregdiákokban, és mostani egyetemi polgárokban mindezek élnek, mint ahogy Selmecbánya is, annak minden szépségével, kínjával együtt. - Visszatérünk egyszer, százszor! - hangsúlyozta.
100 évvel ezelőtt, a trianoni események miatt hagyta el a Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola Selmecbányát, és Sopronba költözött – kezdte így beszédét dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere. - A történelmi eseményben akkori elődömnek, dr. Thurner Mihálynak nagy szerepe volt. Sopron egykori polgármestere tisztelettel gondolt a selmeci hagyományokra, mivel azok szép emlékek láncolatát őrzik generációkon át. Ezért arra kérte a helyieket, hogy támogassák az alma materüket elhagyó egyetemi polgárokat – így az akadémia köre hamar szívébe fogadta a várost. – Ez a kulturális és gazdasági kapcsolat, amelyet a történelem viharai folyton erősebbre kovácsoltak, azóta is virágzik a város és az egyetem között – mondta Dr. Fodor Tamás, majd hozzáfűzte: biztos abban, hogy ez a jövőben is így lesz.
Köszönetet mondani jöttem Miskolcról – mondta dr. Czapp László a Miskolci Egyetem rektorhelyettese. Ez az intézmény a Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola jogutódja. – Az egész város nevében hálámat szeretném kifejezni Sopron városának azért, hogy befogadták az egyetemet, majd a II. világégés után, 1949-ben elengedték kettő ősi karukat, így Miskolcra költözött a bánya- és kohómérnöki kar is – emelte ki. – Bár a karok neve az aktuális piaci igények jegyében megváltozott az évek során, de az ősi, nemes szellemiséget továbbra is ápoljuk – fűzte hozzá a rektorhelyettes.
Egyike voltam azoknak a soproni egyetemistáknak, akik 1956-ban rákényszerültek arra, hogy elhagyják az országot – mondta Komlósi József, aki a forradalom után a kanadai vancouveri British Columbia Egyetemen folytatta a tanulmányait. A selmeci hagyományokhoz mindmáig hű öregdiák elhozta az ünnepségre sorstársai üzenetét, amely a következőképpen hangzik: „Üdvözlet az Alma Maternak! Mi, a Soproni Divízió, vagyis a legtávolabbi utódegyetem tagjai üdvözöljük az Alma Materükre emlékező, és annak sohasem múló dicsőségét ünneplő közönséget! Úgy érezzük, hogy a történelmi csapásoknál, és az elszakadás fájdalmánál mindig erősebb a szívünkben hordott elkötelezettség, a selmeci hagyományokhoz, és befogadó városunkhoz, Sopronhoz, amelyhez töretlen hálánk köt! A megemlékezés erőt, és közös megértést ad. Gondolatban mi is otthon leszünk ezen a történelmi évfordulón! Aláírták: Gáczel Miklós, és a további 16 egykori hallgató.”
- Arra kérem az egyetem balekjait, hogy legyenek arra büszkék, hogy itt tanulhatnak – emelte ki az egykori hallgató. – Hogy miért is? Például azért, mert Kanada legendás faipara azért fejlődhetett erre a szintre, mert mi kivittük mindazt a tudást, amit itt szereztünk – hangsúlyozta büszkén, majd hozzáfűzte: Sopron már fogalom Kanadában.
A beszédeket énekkel kísért zenés műsor követte, amelyben a Miskolci Egyetem Szimfonikus Zenekara, Nőikara és Vegyeskara is bemutatkozott. A palettát színesítette Bende Attila és Orbán Júlia irodalmi csokra, amelyben a Selmecbánya ihlette gondolatokkal méltatták az egykori Alma Matert.
A produkciók után mindenki fáklyát ragadt – a lángok borostyán fénye hosszasan nyúlt a szalamander után. A menet a Soproni Egyetem épületéhez vezetett, ahol az ünnepélyes kapunyitás után az érdeklődők megnézhették egy grandiózus fényjátékot. A főépületre vetített produkciót a Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének hallgatói szerkesztették.
A Soproni Egyetem, és a Leghűségesebb Város Önkormányzata által életre hívott programsorozat keretében egészen 2019. áprilisának elejéig lesznek jubileumi rendezvények Sopronban és Selmecbányán egyaránt.