1943-ban Marosvásárhelyen született (Magyarországon). Erdőmérnöki diplomáját a Drezdai Műszaki Egyetemen szerezte meg 1967-ben. Az Erdészeti Tudományos Intézetben folytatott 20 éves kutatói munka után Sopronban, az Erdőmérnöki Karon kapott egyetemi tanári kinevezést. 1987-től tanszékvezető, majd intézetigazgató. Kandidátusi fokozatát 1979-ben, mg. tud. doktora fokozatát 1987-ben szerezte.
Kutatói és fejlesztő tevékenysége
A hazai erdészetben elsőként foglalkozott populáció- és konzerváció-genetikával, ezen a területen nemzetközi elismerést szerzett. Jelenlegi fő kutatási területe az erdei fafajok alkalmazkodási stratégiája a változó klimatikus feltételekhez. Külföldi vendégkutatói tartózkodásai Kanadában, valamint az USA-ban is ezzel kapcsolatosak. Több eurázsiai kísérletsorozat létrehozásában működött közre.
Nemzetközileg is elsőként ismerte fel, hogy a közös tenyészkerti kísérletek elemzése révén lehetőség nyílik a klímaváltozással járó hatások konkrét előrejelzésére. Klímaváltozás témában kezdeményezett projektje 2003-ban NKFP (Széchenyi) kutatási programként nyert támogatást.
Három köztermesztésbe került fajta előállításában vett részt. Meghatározó szerepe volt a hazai erdészeti fajtaminősítés és a genetikai alapú szaporítóanyag-gazdálkodás megteremtésében.
A Növényi Génbank Tanács Erdészeti Munkabizottsága vezetőjeként létrehozta a hazai génrezervátum-hálózatot.
Fontos szerepe volt az Európai Erdészeti Genetikai Erőforrások Hálózata (EUFORGEN) megszervezésében és feladatai kidolgozásában. A szervezetben jelenleg az európai fenyő fajok génmegőrzésének koordinátora.
A Rio-i Biodiverzitás Konvenció (CBD) megvalósításában mint felkért nemzetközi szakértő vesz részt.
Oktatási, iskolateremtő tevékenysége
Az Erdőmérnöki Kar szakjain bevezette az addig nem oktatott ökológiai és genetikai tantárgyakat. A 2001-ben akkreditált környezettudományi szak kezdeményezője.
1998-ban létrehozta a Környezettudományi Intézetet, amelyen belül működik az általa alapított Ökológia és Genetika Tanszék és az MTA Produkcióbiológiai Kutatócsoport is. Iskolateremtő tevékenysége jelentős, tanítványai ma a hazai és nemzetközi alkalmazott genetikai kutatásban sikeres kutatók, ill. vezetők.
Tudományos rektorhelyettesként megszervezte a PhD rendszerű doktorképzést a Nyugat-magyarországi Egyetemen, alapítója az Erdészeti és Vadgazdálkodási Doktori Iskolának, majd a Környezettudományi Doktori Iskolának, jelenleg utóbbinak vezetője.
Tudományos közéleti tevékenység
Az Erdészeti Kutató Intézmények Nemzetközi Szövetségében (IUFRO) különböző választott funkciókat töltött be, jelenleg a genetika tématerület felelős koordinátora. Több, általa szervezett nemzetközi konferencia közül kiemelkedik az 1997-ben, Pekingben megrendezett negyedik Erdészeti Genetikai Világkonzultáció. A világ számos országában, Oroszországtól Ausztráliáig, több mint 80 előadást tartott. Az EUFORGEN nemzetközi génmegőrzési kurzus előadója, amely több világrészen került megszervezésre.
Négy európai erdészeti szakfolyóirat felkért szerkesztőbizottsági tagja. Az MTA Acta Silvatica et Ligniaria folyóiratának főszerkesztője.
Az MTA Agrártudományok Osztálya Erdészeti Bizottságában különböző vezető funkciókat töltött be, jelenleg az Erdészettudományi Albizottság elnöke. Egyebek között tagja volt az OTKA országos elnökségének, jelenleg is tagja a Magyar Akkreditációs Bizottság Föld- és Környezettudományi Szakbizottságának.
Tevékenysége elismeréséül több díjban részesült, ezek közül kiemelkedik a IUFRO „Distinguished Services” díja, melyet első magyar díjazottként kapott meg 1998-ban.
Rosemarie feleségével Szombathelyen él, két lánya és három unokája van.