ForestPress fotók
Az OEE 140. vándorgyűlése Selmecbányán és a Börzsönyben
2009. július 3-án ragyogó napsütésben tündökölve várta az Alma Mater bölcsője az oda érkező több száz magyar erdészt.
A városközpont mintha kicsinosította volna magát. A különleges alkalom előkészületei a Szentháromság téren voltak láthatóak. A Leányvár felől folyamatosan érkeztek a küldöttek, a magyar erdészek képviselői.
A Szentháromság szobor környéke lassan megtelt. A legkeményebbek álltak a tűző Napon, az óvatosabbak az árnyékot keresték, a legélelmesebbek a sörözőben fogtak helyet.
A Zsembery-ház kapujában két dalárda is felállt, a szlovákoké s a Szemerey Tamás, alias Kisfül vezette soproniak.
A színpadképet Csontvári Kosztka Tivadar Selmecbánya látképe (1902) című festménye alkotta. Szinte minden látható rajta, ami fontos az erdészszívnek. A Kálvária, a Leányvár, az E-betű a hegyoldalban, s nem utolsó sorban az Erdészeti és a Bányászati Palota.
Ez alapötlet volt.
A színpad rendezői jobb oldalán álltak a szakma celebritásai, tudományos, politikai, állami és társadalmi vezetői: dr. Solymos Rezső akadémikus, prof. dr. Faragó Sándor, a NymE rektora, prof. dr. Náhlik András, az EMK dékánja, Herbály Imre, az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának alelnöke, dr. Fodor Tamás, Sopron város polgármestere, Benedek Fülöp, az MNV ZRT vezérigazgató-helyettese, Horgosi Zsolt, az MNV ZRT igazgatója, dr. Pethő József, az OEE elnöke, Kiss László az Ipoly Erdő Zrt vezérigazgatója, Haraszti Gyula és Tóth Gábor az Ipoly Erdő Zrt vezérigazgató-helyettese. Ott láthattuk a szlovák fél képviselőit, élükön Pavol Balzankával, Selmecbánya polgármesterével. Ott volt többek között Ján Malko, a Szlovák Erdészeti Kamara elnöke, a Tibor Lebocký, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Mezőgazdasági, környezetvédelmi és természetvédelmi bizottsága alelnöke, László Miklós, a bizottság alelnöke.
Elsőként Pavol Balzanka polgármester házigazdaként köszöntötte a városba sereglett sok száz erdészt abból az alkalomból, hogy 200 ével ezelőtt itt, a Szentháromság tér sarkán álló Zsembery-házban Wilckens Henrik Dávid megtartotta első előadását.
Fodor Tamás Sopron város üdvözletét hozta a vándorgyűlésre egybegyűlteknek, és köszöntötte a szakma képviselőit, a 200 éves jubileumát ünneplő Akadémiát.
Elmondta, hogy a szakmai kapcsolatok már régóta léteztek a két város között, de létrejött a testvérvárosi kapcsolat is. Így már nemcsak a szakma, hanem a civilek is összekötik a két várost, s ez igazi európai jelenség.
Viliam Pichler a Zólyomi Műszaki Egyetem Erdészeti Karáról a rektor üdvözletét tolmácsolta. Elmondta, hogy az utódintézményekben a szakemberképzés ma is a hagyományok méltó folytatását jelenti, és ma is a legjobb úton jár. A szónok utalt arra, hogy Selmec immár a világörökség része, s az elődök ma is büszkék lehetnének az egyetemek közötti együttműködésre, hiszen a zólyomi és a soproni egyetem számos közös kutatást folytat. 
Faragó Sándor rektor is köszöntötte a 200 éves jubileum alkalmából megjelenteket a „szeretett városban, Selmecbányán”. Egy ilyen ünneplésre a legalkalmasabb helyszín, ha visszatérünk s gyökerekhez, Selmecre – mondotta. – A 200 év már történelmi léptékben is jelentős idő, nyolc emberöltő, még bükköseinkben is csaknem két vágásforduló. Ennyi idő alatt sokat változott szakunk és hivatásunk. 110 évet Selmecbányán, 90-et Sopronban élt meg az intézmény. A szülői házat elhagyó gyermek is örömmel tér meg az otthonba, s ezzel így vagyunk mindnyájan – fogalmazott a rektor. Emlékezni jöttünk az alapítóra, a nemes elődökre, a példaképeinkre, és köszöntjük a várost, a mi szép, kis városunkat, Selmecbányát. Selmec hívott bennünket, s mi most itt vagyunk, és örülünk, hogy itt lehetünk. Fejet hajtunk az Erdészeti Tanintézetet alapító bölcs uralkodói döntés előtt, és emlékezünk Wilckens Henrik Dávidra, első professzorunkra. Emlékezünk a tudás fáklyáját egyre magasabbra emelő utódokra, Feistmantel Rudolfra, Scholtz Frigyesre, és fejet hajtunk az első magyar professzori kar tagjainak, – Vágner Károly, Lázár Jakab, Fekete Lajos, Szécsi Zsigmond, Illés Nándor – emléke előtt. Emlékeztetett, hogy 1894-ban létrejött a Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola, és az ezután végzettek már mérnöki címet kaptak. Mindez olyan tudós tanároknak volt köszönhető, mint Fodor László, Vadas Jenő, Schwatz Ottó, Bencze Gergely, Téglás Károly, Böck Hugó, Pauer János, Boleman Géza, Krippel Móric. Ők alapozták meg a Nyugat-magyarországi Egyetem reményteli jövőjét is. De a kutatás terén maradandót alkottak, és Vadas Jenő vezetésével 1897-ben megalapították az Erdészeti Kísérleti Állomást. Az intézmény történetét tekintve a soproni időszakot, az ottani professzorokat csak megemlítette, „megbabonázva a genius loci, a hely selmeci szelleme által”. Selmec polgármesteréhez szólva kijelentette, hogy mi is örülünk a város sikereinek, büszkék vagyunk fejlődésére, és Sopron mellett Selmecbányát is magunk szeretett városának tekintjük. Biztosította arról, hogy Zólyomi Egyetemmel együtt szívesen munkálkodnak a város fejlődéséért. 
Kiss László, az Ipolyerdő Zrt vezérigazgatója köszöntőjében kiemelte, hogy 1864 és 1900 után immár harmadik alkalommal jött ide az Országos Erdészeti Egyesület. Fejet hajtunk elődeink teljesítmény előtt, és erősítjük összetartozásunkat. Valamennyi munkatársamat megérintette ennek a városnak a történelme, szellemisége és szépsége. Az arany és az ezüst letűnt csillogása után megmaradt az oktatás és tudomány, amire ma oly nagy büszkeséggel tekintünk. Megköszönte a támogatók gesztusát, a kollégák munkáját, ahhoz, hogy a rendezvény emlékezetes maradjon, és további erőt adjon a közösségünknek. Megköszönte a szlovák partnerek készséges együttműködését és részvételét is.
Ezt követően Tassonyi Ernő, Aki a párját keresi című diákregényéből halhattunk egy részletet.
A szemelvény elhangzása után került sor az emléktábla avatására. A háromnyelvű –magyar, szlovák, német – felirattal ellátott táblát Pethő József, az OEE elnöke leplezte le.
Az ünnepség végén az előzetes jelentkezések alapján a résztvevők megkeresték csoportjukat, és elindult az erdészek selmeci vándorlása elődeink nyomdokán. Z.Z.