2007. október 3.
Nézem a város honlapján, milyen idő van odafönt. Szinte hihetetlen, kedd dél tájban 21 fok. Mert amikor megérkezik az ember a hegyekkel körülzárt katlanba, azonnal érzi a különbséget, legalább négy-öt fokkal hűvösebb a levegő, mint Esztergomban vagy akár Léván. Előbb megérkezik az ősz, és tovább marad a tél. Szeptember második hetében Selmecbánya gyakran járt az eszemben. Soha nem voltam sajnos a híres szalamander-felvonuláson, amikor a bealkonyodó városban fáklyákkal, bányászlámpákkal indul a kanyargó menet, ahogy egykor jeles napokon, ballagáskor például, a híres-nevezetes akadémia hallgatói vonultak a görbe belvárosi utcákon. Mikszáth után szabadon: felfelé vagy lefelé, mert itt nincs harmadik út. 1993-tól ismét felelevenítették a szép szokást. Eljönnek ilyenkor Selmecbányára az utódiskolák képviselői Magyarországról is. Él és terjed Selmec kultusza Soprontól Dunaújvárosig és Miskolcig. Kár, hogy közös kulturális hagyományaink e felföldi városa nem tart testvérvárosi kapcsolatot magyarországi településsel. Az idén szeptember 7-9. között tartották meg a városban a szalamandernapokat. Az ünnepségek során avatták díszpolgárrá Anton Hykischt, a szlovák irodalom innen elszármazott képviselőjét (magyarul is olvasható M. S. mesterről írt történelmi regénye, a Mesterek ideje).
Szeptember 19-én és 20-án pedig a táj egy másik kitűnő szlovák írójáról emlékeztek meg a városban, a száz éve született Jozef Horákról. A szomszédos faluból való prózaíró hosszú éveken át tanítóként dolgozott. 1942-ben jelent meg az Arany város című történelmi regénye a XVI. századi Selmecbányáról. A magyar írók közül a legjobban Tamási Áronéra emlékeztet a stílusa. A város patríciuscsaládjainak és a tragikus sorsú Rössel Borbálának az életét ismerhetjük meg művéből. Úgy látszik, a bányák kimerülése után Selmec az irodalom ihletője. Hosszú magyar névsor: Mikszáth Kálmántól Lövik Károlyon, Kosáryné Réz Lolán, Szitnyai Zoltánon át egészen Száraz György Miklósig. Kiss Gy. Csaba
