Meglátta a medve az árnyékát a Fővárosi Állat- és Növénykertben – tájékoztatott közleményében az intézmény. A népi meteorológia szerint ez azt jelenti, hogy a tél még sokáig eltart. Az MNO annak járt utána, honnan ered és mi az alapja ennek a népi hiedelemnek; a kutatások szerint ugyanis az „időjós medve” Jókai Mór fantáziájában született meg.
„Van aztán egy napja a télnek, aminek gyertyaszentelő a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megulgulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve – visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; – mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett. Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többet nyár; a tél megígérte nekünk, hogy mármost örökké fog tartani; mi kivettük árendába a szelet, fújatjuk, amíg nekünk tetszik; a nap megvénült, nincs többé semmi ereje, elfelejtkezett rólatok! Kár várnotok! (…) S a medvének mindig igaza van.”
Jókai Mór Az új földesúr című regényéből idéztünk. Egyes kutatók szerint ugyanis könnyen lehetséges, hogy innen származik az a jól ismert népi hiedelem, amely szerint a medvék február 2-án kijönnek a barlangjukból, hogy megnézzék, milyen idő van. Ha meglátják az árnyékukat, vagyis süt a nap, akkor megijednek, és visszamennek aludni, tehát még sokáig tart a tél. Ám ha zord időt tapasztalnak, kint maradnak, s rövidesen beköszönt a tavasz.
Szikrázó napsütés a fővárosi állatkertben
A Fővárosi Állat- és Növénykert kedden közleményben tudatta: délelőtt 11 órakor, több száz óvodás és kisiskolás figyelmétől kísérve előjöttek az állatkerti barna medvék a sziklabarlangból. Az Állatkertben napkelte óta szikrázó napsütést tapasztaltak mindazok, akik a medvekifutó szomszédságában saját szakállukra meteorológiai megfigyeléseket végeztek. Pár perccel 11 óra előtt azonban beborult az ég, így amikor a medvék előjöttek, éppen nem volt napsütés. Néhány perc elteltével azonban mégis utat találtak a napsugarak a felhők között, így a medvék végül meglátták az árnyékukat. Reményre talán az adhat okot, hogy a napsütés egyáltalán nem volt folyamatos.
„...még csak a másik oldalukra sem fordultak át”
Az állatkerti medvék talán nem éppen a legjobb „időjósok”, hiszen – természetben élő társaikkal ellentétben – nem alszanak téli álmot. Az MNO érdeklődésére a Veresegyházi Medveotthon igazgatója, Kuri Bálint úgy fogalmazott: „A medvék úgy alszanak, hogy még csak a másik oldalukra sem fordultak át.” A veresegyházi medveparkban a természetes ritmusuk szerint élnek a medvék, vagyis alszanak téli álmot, kivétel az a 10-12 állat, amelyek állatkertekből kerültek ide. Az igazgató a mai naphoz kötődő hiedelemmel kapcsolatban elmondta: ha nagyon hideg van, ráadásul hótakaró is borítja a tájat, a medvék nem jönnek ki a barlangjukból – és nem érdekli őket, hogy milyen napot írunk –, hiszen nem találnak táplálékot. „Ilyen elbújás, mint most, már legalább tíz éve nem volt” – fogalmazott, hozzátéve: ebből természetesen semmilyen időjárásra vonatkozó következtetést nem lehet levonni.
Népi mondások
Bár február 2-ához világszerte hasonló népi hiedelmek kötődnek, az „időjós medvét” a kutatások szerint valószinűleg Jókai Mór találta ki. Alapja egy feltehetően Erdélyből származó és a 17. századtól ismeretes megfigyelés lehetett, amely szerint ha ilyenkor „megcsordul az eresz, még visszajön a tél”. Számos mondásunk őrzi ezt a hiedelmet: „Ha fénylik gyertyaszentelő, a szűrödet vedd elő.” „Ha február hóban bundádat leteszed, húsvétkor bizonnyal ismét fölveszed.” „Ameddig besüt a nap gyertyaszentelőkor a pitvarajtón, addig fog még a hó beesni.”
Baranyából származik azonban egy mondás, amely eredetileg Pál napjához (január 25-éhez) kötődik, és így szól: „Ha Pál-fordulókor a medve kijön téli menedékéből és meglátja, hogy süt a nap, akkor még visszasomfordál, mert annyi hideg nap lesz a kitavaszodásig, mint amennyi az esztendőből már elmúlt.” A délvidéken a régi öregek így fohászkodtak jórafordító Pálhoz: inkább farkas ordítson be, mint hogy jó idő legyen. A népi jövendölés szerint a pacsirtának is legalább ennyire fontos szerep jut: „Ha gyertyaszentelőkor énekel a pacsirta, utána még sokáig fog hallgatni” – mondják.
Ehhez a naphoz egyébként más népek is hasonló szokásokat kapcsoltak: a németek például a sündisznó mozgását figyelik, az északolasz népek a farkasokat tekintik időjósnak, Észak-Amerikában a mormotához kapcsolódik a miénkhez hasonló hiedelem: „Ha a mormota meglátja az árnyékát, még hat hétig fog tartani a tél” – állítják. Az előrejelzés pontossága azonban igen alacsony, mindössze 40 százalékban bizonyul helyesnek. A finnugor népekhez tartozó cseremiszek pedig úgy tartják, ha a medve Prokov ünnepén bemegy a barlangba, akkor hideg tél lesz, ha látni a nyomait a hóban, akkor viszont enyhe.
Gyertyaszentelő Boldogasszony napja
Február 2-a egyébként Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe a katolikus egyházban. A hagyomány szerint Mária ezen a napon, negyven nappal a születés után mutatta be gyermekét a jeruzsálemi templomban. Ilyenkor körmeneteket tartanak, zsoltárokat énekelnek, s a néphit szerint a pap által megszentelt gyertya megvédi a gonosz szellemektől a csecsemőket, a betegeket és a halottakat. Hasonló ünnepet már az ókori rómaiak is tartottak: ez volt a tavaszkezdő nap számukra. A Plútótól, a sötétség istenétől elrabolt gabonaistennő, Ceres keresésére indultak a gyertyás-fáklyás körmenettel. Ezt a szokást szelidítette gyertyaszentelő ünneppé a keresztény egyház. A szentelt gyertya már az ókeresztény korban is Krisztus jelképe volt: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.
A „tudományos” időjárás-előrejelzés
Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) az MNO érdeklődésére elmondta: február 11-ig az átlag alatt marad a hőmérséklet. A szerdára virradó éjszakán is hideg, akár a -10 fokot is meghaladó hidegre kell számítanunk, helyenként akár -15 fokos kemény fagy is lehet. Csütörtökre virradóan -10 foknál már kissé „szelídebb” fagyokra számíthatunk. A hétvégére ez valamelyest enyhül, nem sokkal lesz hidegebb 0 foknál, ám a jövő hét elején újra erősebb éjszakai fagyokra kell készülnünk. Napközben fagypont körüli lesz a hőmérséklet, a délnyugati országrészben 4-5 fok is lehet.
Az egy hónappal előre szóló előrejelzés jóval „ingoványosabb” – hangsúlyozta az OMSZ munkatársa. A mostani adatok szerint február 12-től a hónap végéig fokozatosan enyhül az idő, és bár lassan közeledik a sokévi átlaghoz, alatta marad. A hosszú távú előrejelzés természetesen bármikor változhat, egyelőre azonban úgy tűnik – bármit is tesznek a medvék, a sündisznók, a mormoták vagy a pacsirták –, a télikabátot még hetekig nem tehetjük el a szekrénybe. Forrai Mária Melinda