Aki figyelemmel követte a Magyar Mezőgazdasági Múzeum kiállításait és programkínálatát az elmúlt években, láthatja, hogy visszatérő programjaink is vannak, olyanok tehát, melyeket a már hozzánk szívesen és gyakran járók részére szervezünk elsősorban.
Egyik megbízhatóan jó hangulatú programunk tavasszal a húsvétra készülődésre alkalmat és lehetőséget adó hétvégi családi napunk.
Ilyenkor húsvéti ajándékok készítésére, vásárlására kerül sor, hiszen van, aki saját maga készíti el az ajándékokat, de legtöbben inkább vásárolnak. A régi népművészeti mintakincsből merített, újonnan készített fa, vessző, gyékény, textil ajándéktárgyakat árusoktól vásárolhatják meg látogatóink. Aki azonban igazán eredeti, szép és különleges ajándékkal készül az ünnepre, húsvéti tojásíró foglalkozásainkon vehet részt. Ilyen alkalommal bemutatjuk, illetve megtanítjuk, hogyan készítették a régi magyar falvakban a „hímest”, melyet a locsolásért cserébe kapott a locsoló legényke. Többféleképpen (viaszos, rátétes, karcolt, patkolt stb.) készülhettek a hímes tojások, mégis talán a legelterjedtebb díszítési mód a viaszos tojásírás volt. A forró méhviaszba kis csövecskét, az írókát (vagy gicát) merítenek, majd a tojás felületére először osztóvonalakat, ezek köré pedig ornamentikákat rajzolnak. A forró viasz szinte azonnal rádermed a tojás felületére, így bátran forgatható, tovább díszíthető. A díszek növényi ornamentikák, állatok testrészei (tyúkláb, csőr), vagy mezőgazdasági eszközök stilizált ábrázolásai (ekevas, gereblye), többnyire azonban a friss, tavaszi rügyek, ágak, virágok viasszal írott változataival díszítették a tojásokat. Valóságos tojáskölteményeket alkottak a régiek. Növényi festőlevekbe tették ezek után a megírt tojásokat, például hagymahéj főzetébe, hogy barna legyen, vagy mályva virágának főzetébe, hogy lilás árnyalatot kapjon. A megszáradt tojásról később lekaparták, vagy leolvasztották a viaszt, egy kis szalonnabőrrel átdörzsölték, hogy fényes legyen, végül szakajtóba tették. Így várták a locsolókat.
A locsolkodás régen faluhelyen nem kölnivízzel, hanem dézsányi hideg kútvízzel történt. A lányok hiába bújtak istállóba, padlásra, a legények megtalálták őket és az udvaron a frissen húzott kútvízzel alaposan leöntötték szép ünnepi ruhájukat. Bár a lányok sivalkodtak, tiltakoztak, a szívük mélyén azért örültek: nagy szégyen lett volna, ha nem locsolja meg őket húsvét hétfőjén senki! A locsolásért hímes tojás járt, kóstoló a süteményből, vagy pohár borocska. Manapság már pénzt kapnak a locsolásért, a hideg vizes locsolás is kiment a divatból, szívesebben hordanak maguknál kölnisüveget a fiúk.
A régi faluban a főtt, vagy kifújt, viasszal díszített, kedvesüktől kapott tojást a nősülni akaró legények sokáig megőrizték, becsben tartották. A kisebb legénykék azonban játszottak vele, gurítgatták, vagy egyszerűen csak megették. Szerencsére azonban sok-sok régi hímes tojás maradt fenn múzeumainkban, amelyeket ilyenkor, húsvét környékén különös örömmel és érdeklődéssel szemlélünk.
A Magyar Mezőgazdasági Múzeum idén „Az óriás hímes tojások titkai” címmel olyan különleges kiállítással várja a látogatókat, ahol még játékos tudáspróbának is alávethetik magukat. A nagyra „nőtt” tojásokban meglepetések, kérdések, feladványok, titkok lapulnak. Ha jól megoldják kicsik és nagyok ezeket a feladatokat, ajándékot is kapnak. Közben gyönyörködhetnek a valódi, régi, erdélyi tojásmintákban, régi húsvéti képeslapokban és mindenekelőtt a tojásíró bemutatók szép termékeiben. Némelyiket meg is vásárolhatják hétvégi napokon.
A kiállítás nemcsak a húsvéti ünnepre, már jóval korábbra invitálja látogatóit, hogy mindenki kellőképpen felkészülhessen az ünnepre. A múzeum április 1-től április 23-ig várja az iskolás csoportokat, felnőtteket, gyermekeket, családokat!
Csók Márta
múzeumpedagógus, oktatási szakértő