Volt nekem egy igen erős öregapám. Olyan erős volt, hogy hetedhét országon nem találták párját. Az én igen erős öregapám nagyon gazdag ember is volt. Volt neki hat ökre, hat zsák búzája, meg egy szép kertje. A hat ökör ugyan a másé volt, a hat zsák búza meg a szomszédjáé, a kert meg a komájáé.
Egyszer aztán azt mondta nékem az én igen erős öregapám:
- Te fiam, Ádám, menj, vidd el ezt a hat zsák búzát a malomba.
Hát én erre befogtam a zsákokat a szekérbe, fölraktam az ökröket, nagyot durrantottam az ostorommal, s elindultam. Oda is értem, de a malmot nem találtam otthon, csak a molnárt.
Kérdem a molnártól:
- Hol a malom? Merre jár?
- Elment az erdőbe eprészni!
- Hát én akkor mit csináljak?
- Menj el utána és keresd meg!
Gyorsan letűztem az ostornyelemet a befogott zsákok elé, hogy el ne menjenek, míg én visszaérek, aztán elindultam az erdőbe. Megyek, mendegélek, egyszer csak nagy búgást, csattogást hallok az egyik völgyből. Mi lehet az? Közelebb megyek, hát látom ám, hogy a malom szedegeti nagy böngészve, búgva, zümmögve az epret. De még félig sem volt a bögréje. Mikorra lesz az vajon kész? Segítek neki, gondoltam, teli is szedtük hamarosan és indultunk hazafelé.
Mire hazaértünk, az én ostornyelemből akkora odvas fa nőtt, hogy alig láttam a csúcsát. Az odvából meg seregélyek kukucskáltak kifelé. Gondoltam, én másnak nem hagyom ezeket a seregélyeket! Megpróbáltam kiszedni. Fömásztam a fára, bele akartam nyúlni a kezemmel az odúba, de sehogy se fért bele. Próbálom a két kezemet, az se megy, az se megy. Gondoltam egyet, bedugtam a fejemet is. Avval aztán vígan kiszedtem a seregélyeket, csak azt nem tudtam hirtelen, hogy hová rakjam őket. Nem volt más, hát beraktam a gatyám szárába.
Másztam lefelé már a fáról, egyszer csak azt éreztem, hogy bizony én röpülök! Vittek a seregélyek. Vittek, vittek, erdőkön, hegyen keresztül. Már alig kékellett a Bakonyhegy, mikor egyszer csak megérkeztünk a Rába fölé. A Rába partján asszonyok mostak. Mikor megláttak, azt hitték, hogy maga a sátán közeledik hozzájuk, - kiabáltak, ahogy a torkukon kifért:
- Távozz tőlem, sátán!
Én meg úgy értettem:
- Tágítsad meg Ádám!
Erre aztán odakaptam, hogy majd megszorítom a gatyámat, hát a sok seregély meg mind kiersent alóla! Én szegény meg zuhantam, egyenest a Balaton kellős közepébe. Akkor voltam ám még csak a bajban. Mit is csináljak? Eszembe jutott, hogy van otthon öregapámnak a kamrában egy nagy dióhéja. Hazaszaladtam érte gyorsan és avval ladikáztam ki a háborgó Balaton vizéből.