2008. december 30. - Kártevők - Körülményes és nehéz az ellenük való védekezés
A büdösbogarak kényelmes, száraz, lehetőleg meleg telelőhelyet keresnek, akár a mi otthonunkban is. A Dunántúli Napló december 9-i számának Postabontás rovatában Dominó Sándor úr oly nagyszerűen körülírta az általa „büdösbogárnak" nevezett rovart, hogy meghatározása egy pillanatig sem jelentett gondot. Dominó úrnak és sok-sok más városlakónak, falun élőnek, de akár hétvégiház-tulajdonosnak is, valamelyik címeres poloskafaj (Pentatomidae) volt (van és lesz) a hívatlan látogatója.
A hazánkban élő mintegy ötven faj közül jelentős számú a mezőgazdasági elsősorban kertészetben károsítok száma. Néhányuk állati eredetű táplálékot fogyaszt vagy hasznot hajtva, parazitaként élősködik kártevőink szervezetében. A nekünk kellemetlenséget okozók, mielőtt „zizzenő" repülésükkel lakókörnyezetünkben landolnának, lédús, érőfélben lévő növényeinken (szamóca, málna, ribiszke, szeder és egyéb gyümölcs) szívogatnak, és azokat bűzmirigyük váladékával szennyezik oly mértékben, hogy a termék élvezhetetlenné válik. Nem véletlenül hívják őket bogyómászó poloskának - büdösbencének stb. Miután vége a nyári-kora őszi dőzsölésnek, kényelmes, száraz, lehetőleg meleg telelőhelyet keresnek, akár a mi otthonunkban is. A meleg hatására (külső vagy belső) ismét aktívvá válnak, és kezdetét veszi a második bosszantó hadjáratuk.
Csak mellékesen jegyzem meg, szeptember körül is volt már egy poloskainvázió, akkor, kisebb mértékben ugyan, a bodobácsok („suszterbogarak") próbálkoztak új otthonra lelni nálunk, a fák kérge helyett. A lakókörnyezetünkbe kéretőző, telelő poloskák megjelenése nem újszerű, szinte minden évben ismétlődő. Száraz években - nagyobb kártétel mellett - több poloska kívánja nálunk tölteni a telet. Tavasszal csendesen, angolosan távoznak. Virágokat látogatva, értékes táplálék (virágpor, nektarium) fogyasztása után egy generációt létrehozva szaporodnak. A szétszéledő csapat szívesen keres fel minden érő gyümölcsöt, zöldséget, legyen az vadontermő vagy termesztett. Késő ősszel, teljesen kifejlődve felkeresnek bennünket téli szállásfoglalás céljából, majd látszólagos nyugalomban, erőt gyűjtenek a következő évre.
A védekezés lehetősége nem túl biztató. Kultúrnövényeink permetezése az érési időszakban nem ajánlott. Ha más kártevők kapcsán mégis megtesszük, rövid élelmezésügyi várakozási idejű készítménnyel kezeljünk. A szúnyoghálót minél később szereljük le. Az őszi szellőztetés azon keresztül történjen. A szobanövények védelmére használható aerosolok rövid ideig védenek, zárt térben alkalmazva egészségünket is veszélyeztetik. A sárga színcsapdák kihelyezése eredményes lehet. Tóth Béla növényvédelmi zoológus, Pécs
