2010. 08. 13. - Vajon megszabadíthatjuk-e bolygónkat a szúnyogoktól? A Nature című tudományos folyóirat felkérésére a világ vezető rovartanászai megpróbálták megjósolni, milyen következményekkel járna a sokszor súlyos betegségeket terjesztő vérszívó rovarok teljes kiirtása környezetünkre, az emberiségre, a Földünkre nézve.
A szúnyogok szezonális elszaporodása világszerte rengeteg problémát
okoz. Sok faj nőstényének vérre van szüksége a peterakáshoz, így
állatok, illetve az ember vérét szívva számos betegséget terjeszthetnek.
Csak maláriával például évente hozzávetőlegesen 247 millióan
fertőződnek meg, s a betegség átlagosan 1 millió áldozatot szed.
Mi történne, ha a szúnyogok eltűnnének? Képes lehet-e a Föld komolyabb
következmények nélkül átvészelni kiirtásukat? Hány millió emberéletet
mentene meg a hiányuk, s ez vajon mennyibe kerülne a természetes
életközösségeknek, amelyeknek a szúnyogok szerves részét képezik? A
kérdések megosztják a kutatókat.
Tény, hogy a mintegy 3500 jelenleg leírt szúnyogfaj képviselői szinte
minden kontinensen, majdnem mindenféle élettérben megtalálhatóak. Több
mint 100 millió éve léteznek, és sok fajjal párhuzamosan, együtt
fejlődtek az evolúció során. Az ilyen fajok többnyire egymásra
vannak utalva, ha "kiveszünk" egy szúnyogfajt az élőhelyéről, azzal
megvonhatjuk egy ragadozó elsődleges zsákmányát, vagy eltüntethetjük egy
növény beporzó partnerét. Ugyanakkor a tudósok úgy vélik, hogy egy faj
kiesésével keletkező ökológiai veszteség sok esetben megelőzhető vagy
orvosolható, amennyiben a felszabaduló ökológiai fülkét, úgynevezett
niche-t (vagyis mindazon kémiai-, fizikai-, tér- és időbeli
feltételeket, amelyek mellett az adott élőlények képesek tartósan
fennmaradni) egy másik faj elfoglalja.
Szúnyogok nélkül megváltozna a rénszarvasok vonulási útvonala
A sarkvidéki tundrát Észak-Kanadától Oroszországig minden évben hatalmas
szúnyograjok árasztják el a hóolvadást követően. Bruce Harrison
rovarszakértő (North Carolina Department of Environment and Natural
Resources, Winston-Salem, Észak-Karolina) szerint a szúnyogok a tundrán
fészkelő, vándorló madarak számára fontos táplálékforrást jelentenek. Ha
eltűnnének, a madarak száma több mint 50%-kal visszaeshetne. Cathy
Curby biológus (US Fish and Wildlife Service, Fairbanks, Alaszka)
azonban azzal cáfolta a jóslatot, hogy a vándorló madarak gyomormintái
nem tartalmaznak számottevő mértékben szúnyogmaradványokat.
Erősen befolyásolhatják ugyanakkor a szúnyograjok a rénszarvasok
vándorlási útvonalait. A rénszarvasok próbálják elkerülni a vérszívó
rovarokat, amelyek ha lecsapnak, nagyjából 300 milliliter vért
fogyasztanak naponta egy csorda minden egyes tagjából. Ha nem lennének
szúnyograjok, módosulnának az útvonalak, s az a kutatók egyöntetű
véleménye alapján hatalmas károkat okozna az érintett területek
tápanyag-ellátottságában. (Ha nincs rénszarvas, nincsenek ragadozók, az
elhullott állatok maradványai nem táplálják tovább a talajt, s a
következő évben gyérebbé válik a növényzet is, amely a környékre
vonzhatna más növényevőket.)
Sok vízi állatnak elsődleges táplálékforrása a szúnyoglárva
A szúnyoglárvák nyaranta (illetve a trópusokon az esős évszakban)
általában hemzsegnek a nyugodt felszínű édesvizekben. Lebontó
szervezetekként korhadó leveleket, szerves törmeléket és mikroszkópikus
méretű élőlényeket fogyasztanak, s a növények számára felvehető
tápanyaggá alakítják azokat. Kérdés, hogy képesek-e átvenni más lebontó
szervezetek a szúnyoglárvák szerepét? A tudósok válasza: igen. Rengeteg
lebontó szervezet létezik a vizekben, s ezek közül nem a szúnyoglárvák a
legfontosabbak. John Addicott (University of Calgary, Alberta, Canada)
1974-es tanulmányában azonban arra világít rá, hogy a lebontó életformát
folytató fajok közötti egyensúly nagymértékben függ a szúnyoglárvák
jelenlététől. Azok ugyanis kordában tartják az egyéb lebontó
szervezeteket, melyek hiányukban dominánssá erősödnének, és több fajt
kiszorítanának.
Richard Merritt (Michigan State University, East Lansing, Michigan)
entomológus elmondása szerint a szúnyoghiányt halfajok százai
is megsínylenék. A szúnyoglárvákkal táplálkozó halak úgynevezett
táplálkozási viselkedése nagymértékben genetikailag kódolt, így ezek az
élőlények még fennmaradásuk érdekében sem nagyon képesek étrendjükön
változtatni. Kipusztulásuk pedig hatással lehet a táplálékláncra.
Hasonló a helyzet más élőlények esetében is: sok rovar-, pók-,
szalamandra-, gyík- és békafaj vesztené el szintén az elsődleges
táplálékát szúnyogok hiányában.
A madarak esetében kicsit talán jobb a helyzet. Egy francia tanulmányban
fecskék szaporodását követték nyomon egy olyan park területén, amelyet
korábban szúnyogirtóval kezeltek. A kutatók megállapították, hogy a
madarak ezen a helyen átlagosan két fiókát költöttek ki a kontroll,
kezeletlen területeken talált háromhoz képest. Noha a különbség
szembetűnő, a szakemberek úgy vélik, a madarak könnyen találhatnak
maguknak a szúnyogok helyett más, élőhelyükön nagy számban előforduló
rovart.
A növények szemszögéből
Dina Fonseca (Rutgers University, New Brunswick, New Jersey)
evolúcióökológus a szúnyogok ökológiai hatásaival kapcsolatban a
törpeszúnyogokat említi példaként. A felnőtt egyedek általában nektárral
táplálkoznak, s ezalatt rengeteg hasznos trópusi növényt
beporoznak, például a kakaócserjét. Ha kiirtanák őket, a
haszonnövényeken keresztül még a kereskedelem is megérezné a szúnyogok
hiányát. Janet McAllister (Centers for Disease Control and Prevention,
Fort Collins, Colorado) rovarszakértő véleménye szerint ugyanakkor más
fajok könnyedén átvehetnék a szúnyogok beporzó szerepét.
Megfékezhető-e a betegségek terjesztése?
Daniel Strickman (US Department of Agriculture, Beltsville, Maryland)
elmondása alapján a betegségeket terjesztő, vérszívó szúnyogok
kiirtásának egyetlen komoly, ökológiai következménye az lenne, hogy
rengeteg emberéletet lehetne megmenteni. Afrikában például az
ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) becslése szerint a Szaharától
délre eső területeken átlagosan a GDP 1,3%-át fordítják a malária
elleni küzdelemre. Török Katalin
