2010.10.07. - A környezet, s főként az éghajlat változásának hatása
egyre nagyobb jelentőséggel bír az állatorvosok és kisállat-tulajdonosok
számára, és a nemrégiben rendezett EDEN nemzetközi konferencián
bemutatott kutatási eredmények arra utalnak, hogy kiemelt szerepet
játszik a kullancsok által közvetített fertőzésekben is: bizonyos fajok
most először jelentek meg az Unió mérsékelt éghajlatú tagországaiban, a
fokozott erdőirtás pedig a lakott területek felé tereli őket. A Montpellier-ben (Franciaország) rendezett konferencián felszólalt Sarah Randolph professzor, az Oxford University parazita-ökológia professzora és az Oxford Tick Research Group (Oxfordi Kullancskutató Munkacsoport) vezetője, hangsúlyozva, hogyan befolyásolják a környezeti és társadalmi változások a kullancs-populációkat, valamint azt, hogy a kullancsok számára gazdaszervezetként szolgáló élőlények milyen mértékben vannak kitéve a kullancs által közvetített megbetegedések veszélyének. A kórokozó-közvetítők sorában a szúnyogok után a második helyen a kullancsok állnak, amelyeknek több mint 77 faja található meg világszerte; ezek közül sokan a haszonállat-állományt, a kedvencként tartott kisállatokat (kutyák, macskák) és az embereket különböző súlyossággal megfertőző kórokozók közvetítői.
2004 óta az EU által finanszírozott EDEN projekt pártfogásában 24 ország 48 partner-intézményének 80 tudományos kutatócsoportja töltött több száz kutatási személyévet annak vizsgálatával, hogyan érintik Európában a környezeti változások a kórokozó-közvetítők által közvetített betegségek alakulását. Noha a munka jelentős részét az EU keretein belül végezték, az EDEN kullancsok által közvetített betegségekkel foglalkozó munkacsoportja az ilyen betegségek rohamos terjedését befolyásoló társadalmi-gazdasági és öko-környezeti tényezők vizsgálata kapcsán arra az eredményre jutott, hogy a probléma az egyes régiók, országok, sőt akár a kontinensek határain is átterjedő következményekkel jár.
Bizonyítékokkal támasztották alá, hogy az éghajlatváltozás – beleértve a melegebb teleket, forróbb vagy csapadékosabb nyarakat – hatással van a kullancsok aktivitásának dinamikájára és mintázatára1 , meghosszabbítva vagy lerövidítve a kullancsok gazdaszervezet-kereső szezonját, és ezáltal módosítva az emberek veszélyeztetettségét a szezonalitás szempontjából. A kullancsok most már a tavaszi szünet időszakában is aktívabbak lehetnek. Az is feltételezhető, hogy egyes országokban a klímaváltozás állandó kullancs-populációk megtelepedéséhez vezethet olyan területeken, amelyek korábban fertőzött kullancsoktól mentesek voltak. Például a Dermacentor reticulatus, az egyik legfontosabb faj, amely a babesiosist terjeszti kutyákban Európa mérsékelt övi területein, egyre nagyobb területen terjed el, beleértve olyan országokat, mint például Németország, ahol korábban nem volt fellelhető.
Ha változik az a mód, ahogyan a gazdaszervezetek érintkeznek a környezettel, akkor ez kihatással lesz a kullancs-populációra és a fertőzés veszélyére is. Európában az emberi Lyme-kórt okozó Borrelia burgdorferi vektora, az Ixodes ricinus, az őzeken élősködik, melyek állománya az elmúlt években drámai mértékben növekedett számos okból kifolyólag, többek között a vadászat népszerűségének csökkenése és a jobb élőhely-gazdálkodás következtében. Hasonlóképpen, egy Lettországban, az EDEN keretén belül végzett vizsgálat során egyértelműen bebizonyosodott, hogy a kullancs-populáció és a kullancsok által közvetített betegségek növekedéséért vagy csökkenéséért nem csupán egyetlen tényező tehető felelőssé. A kutatócsoport arra az eredményre jutott, hogy az erdők tarvágása fokozza a kullancs-encephalitis vírus okozta fertőzés kockázatát; bebizonyosodott, hogy bár az ilyenfajta erdőgazdálkodás kedvezőtlenül befolyásolhatta az élőhelyet a kullancsok, rágcsálók és az erdei táplálékok szempontjából, ugyanakkor vonzóbbá tette az erdőt a túrázók számára. Randolph professzor egyértelműen leszögezte, hogy a vírus, a kullancsok, a vadállomány és az emberek között szoros kölcsönhatások állnak fenn. Az EDEN nemzetközi konferencián bemutatott tanulmánya szerint, melynek témája a kullancs-encephalitis (tick-borne encephalitis, TBE) előfordulása Közép- és Kelet-Európában, az általa vezetett kutatócsoport azt találta, hogy a környezeti változások a rendszer mind a négy résztvevőjét érintették, szinergista módon felerősítve a zoonotikus fertőzés kockázatát, valamint az emberek veszélyeztetettségét ebből a szempontból.
Figyelembe véve a fajok nagy számát, és a kullancsok bizonyított képességét arra, hogy remekül szaporodjanak a legkülönbözőbb élőhely-típusokban is, valamint azt a tényt, hogy az állatorvosok hetente, sőt akár naponta jelentenek be kullancs-csípéses eseteket praxisukban, minden kisállat-tulajdonos számára az első vonalbeli védekezést a kullancsok által közvetített betegségek elleni védelem kell hogy alkossa.
A megelőző intézkedések – például az öt-hat hónapos védelmet biztosító, deltametrinnel impregnált nyakörv alkalmazása - jelentik a legjobb védekezési módot, melynek révén első körben csökkenthető az állat kullancs általi csípésének kockázata. Az állatorvost felkereső kisállat-tulajdonosoknak meg kell mutatni a nyakörv használatát, és emlékeztetni kell őket, hogy a lejáratkor cseréljék le újra a nyakörvet.
Az állattulajdonosokat meg kell tanítani arra is, hogyan ellenőrizhetik, hogy nem csípte-e meg kullancs a kedvencüket, és biztatni kell őket, hogy minden sétáltatás után végezzék el ezt az ellenőrzést, függetlenül attól, hogy kullancsokkal fertőzött területen jártak vagy sem. Ezen felül a biztonság kedvéért az állatorvosoknak javasolniuk kellene a tulajdonosok számára, hogy azonnal jelentkezzenek, ha kedvencük látszólag ok nélkül sántikál, ízületi merevség, láz, letargia vagy étvágytalanság tapasztalható nála.
