2012. augusztus 24. - 2010 telén az újjáalakult környezetvédelmi
minisztérium első lépései közé tartozott bűnvádi eljárást kezdeményezni
az Interblue ügyvivői ellen, akik a mai napig 15 millió euróval
tartoznak e kis országnak a kvótaeladás közvetítési szerződése alapján. A 15 millió sehol, az Interblue szintúgy, született viszont egy ügyészségi döntés, mely szerint a kvótaeladás kapcsán nem történt bűncselekmény. Emlékeztetőül annyit: az akkori miniszter véleménye szerint az áron aluli eladás maximum hűtlen kezelésnek számíthatott, a kereskedő pedig kihasználta a minisztérium hozzáállását, és jó árat csikart ki magának. Ellenben a 15 milliós tétel szerződésben rögzített járulékos összeg volt, amelynek feltételeit a szlovák állam teljesítette, a közvetítő viszont nem fizetett, ami csalás. Sőt, a fizetést meggátolandó megszüntette önmagát. Washingtonban. Egy olyan irodaház címén, ahol több száz bejegyzett vállalkozás székelt. Ezt, ha jól emlékszünk, garázscégnek nevezte el a honi sajtó, a többit most nem fontos részletezni. A pénz valószínűleg elúszott, több is veszett Zsolnánál, nem Mohácsnál.
Ugyanebben az országban most Izák exminisztert nem azzal vegzálja a bűnüldöző hatóság, hogy vajon hol a 15 millió, meg az Interblue, meg a kvótapénz. De nem ám. Olyannal vádolják, ami első körben szakmai, a másodikban politikai döntés. E kis országban minden lurkó tudja, hogy van szú. Az egyik a puhafaszú, a másik a keményfaszú, azt, hogy betűzőszú is van, azt a tátrai szélviharnak köszönhetően tudtuk meg. Elszaporodtak a szúk, tönkrement pár hektár erdő, és az ügyészség most azon morfondírozik, vajon nem történt-e bűncselekmény. Izák miniszter, elődjéhez, Miklós Lászlóhoz hasonlóan ugyanis azt az álláspontot képviselte, mely szerint az ötödik kategóriájú, azaz mindenféle emberi hatástól mentes környezetvédelmi területen a természetnek önmagának kell gyógyítania magát, a fakitermelés pedig másodlagos (ha már nem fogadjuk el, hogy tilos). Szakmai vitáról van szó, amelyben a környezetvédők a természet egy szegletét szeretnék valóban emberi hatás nélkülinek látni – hátha gyermekeink is láthatnak még valamit belőle –, más szakértők pedig az emberi beavatkozást részesítenék előnyben, pl. a fa és a környező erdők megmentése végett.
Ez esetben egyik félnek sincs igaza, s mindkét félnek igaza van. Döntés, elhatározás kérdése, a szúkkal megtámadott védett területeken milyen megoldást választunk. A döntéshozó pedig vagy egy szakmai hatóság, vagy politikai (hangsúlyozzuk, ez közügy, a politika meg a közügyek intézésére való). Függetlenül attól, hogy Miklós László environmentalista, Jaroslav Izák műépítész, Nagy József majd Peter Žiga pedig közgazdász, bármelyikük döntése ez ügyben alapvetően politikai döntés, amit a szaktárcák szakembereivel készíttetnek elő. De politikai döntés. Politikai döntésért, amely nem hivatali visszaéléssel, korrupcióval stb. függ össze, bűnvádi eljárást indítani abszurd.
A szúirtás vegyi vagy egyéb formája environmentalisztikai szempontból okoz károkat – ugyanis nincs többé természetes erdő. A nem irtás gazdasági károkat okoz(hat), mert a fa komoly nyersanyag és áru. Hogy ebből hogyan lesz bűncselekmény, arra kíváncsian várhatunk. Az önelrablás, önfelrobbantás, önmegverés országában egy önszuvasodás már csak elfér. Már csak egy kortárs Rejtő Jenőért kellene kiáltanunk. Lovász Attila
