2003. február 7. - London - Repülni ugyan nem tudnak, de talpra esnek,
mint a macskák - állapították meg kutatók a levéltetvekről. A Current Biology cím szaklap e heti számában megjelent tanulmány szerint a megfigyelések során a borsó levéltetvek (Acyrtosiphon pisum) az esetek kilencvenöt százalékában hassal lefelé, a lábukon állapodtak meg, valahányszor leestek egy levélről vagy ágról. Tették ezt annak ellenére, hogy nem rendelkeznek semmiféle különleges "tartozékkal", amelyek segítenék őket a siklásban vagy az esésben, mint ahogy más rovaroknál felfedezték.
A kutatók a kísérletekben a növények nedvét kiszippantó borsó levéltetveket kényszerítettek szabadesésre úgy, hogy a legádázabb ellenségüket, katicabogarakat helyeztek melléjük a levelekre. Az ugrásokat és zuhanásokat rendre filmre vették, majd a felvételeket elemezték, és a mozgássorról matematikai modellt állítottak fel.
"Leginkább az volt rejtélyes számunkra, hogy a levéltetvek látszólag az égvilágon semmit sem tettek annak érdekében, hogy megfelelő helyzetbe tartsák magukat esés közben - idézte a vizsgálatokat kivonatosan ismertető LiveScience című szakportál Gal Ribakot, a Technion - Izraeli Technológiai Intézet kutatóját, a tanulmány társszerzőjét. - Ellenkezőleg, testük szinte végig ugyanabban a pozícióban maradt."
A kutatók végül rájöttek, hogy a megoldás kulcsa a rovarok testformájában és lábuk elhelyezkedésében keresendő. Esés közben változatlan testtartást vesznek fel, lábaikat szétterpesztve kinyújtják. A zuhanás közben keletkező légáramlat aztán megfelelő pozícióba "navigálja" a testüket. A statikus hosszanti stabilitás jelensége a repülőgépek tervezésénél fontos tényező, mert lehetővé teszi, hogy a gépek egyenesen repüljenek a pilóta tevőleges beavatkozása nélkül.
A stabil zuhanási és talpra esési képesség bizonyosan hosszú evolúciós folyamat eredményeként alakult ki a levéltetveknél, hogy menekülhessenek a számukra biztos halált jelentő katicabogarak elől. A kutatók kíváncsiak voltak arra, vajon a rovarok meg tudják-e ismételni élő társaik bravúrját akkor is, ha már elpusztultak. Meg tudták: a kísérletek több mint felében a döglött levéltetvek ugyanúgy a "hasukra" estek.
