2021. április 19. - Gyakori kérdések kullancsokról.
Azért írom ezt a bejegyzést, mert a mai nyirkos délutánon Dömörkapunál sétálva, közvetlenül az út mellett több száz kullancsot találtam, amik csak arra vártak, hogy az arra járó túrázók és kutyáik beléjük botoljanak.
1) A kullancs egy konkrét faj? - Nem, a kullancsok egy önálló rend (Ixodida), Európában két családjukat találjuk meg, a kemény- (Ixodidae), illetve a lágykullancsokat (Argasidae).
2) Hol találjuk meg a kullancsokat? Pontosabban hol találnak meg bennünket a kullancsok? - A keménykullancsokra leggyakrabban nem túl száraz gyepeken, erdőkben, kertjeinkben bukkanhatunk rá. Bár testüket kemény pajzsok borítják, valamennyire ezek a lények is érzékenyek a kiszáradásra. Eső után, nyirkosabb időben azonban előbújnak az avarból, hogy gazdát keressenek. Lágykullancsok akár be is térhetnek otthonainkba, főként a padlásokon, erkélyeken élő galambok fészkeiből, illetve a különböző házi szárnyasok óljaiból.
3) Minden kullancs szív emberi vért? - Nem, sőt, az emberi paraziták nem is minden fejlődési stádiumukban igénylik az emlősök vérét. A keménykullancsok közül leggyakrabban Ixodes, Haemaphysalis és Dermacentor fajokkal találkozhatunk. Az Ixodes fajok kifejlett egyedeinek jelentős része emlősökön (denevéreken, sünökön, rágcsálókon, különböző ragadozókon), kisebb része madarakon élősködik. Ezek közül is a legismertebb az Ixodes ricinus faj, legtöbbször ennek egyedeit találhatjuk bőrünkbe fúródva erdei séták után. Azonban leginkább kifejlett példányaiktól kell tartanunk, mivel hatlábú lárváik és nyolclábú nimfáik leginkább kisemlősökön, madarakon és hüllőkön élősködnek. Gyakran látni gyíkokat, amelyeken akár száznál is több ilyen táplálkozó nimfa lehet, elsősorban a gyík vékony bőrű hajlataiban és dobhártyái körül. S bár a lárvák és nimfák jellemzően nem nagy testű gazdákat keresnek, gyakran előfordul, hogy mégis ezek fúrják magukat bőrünkbe. Ez két ok miatt is kellemetlen. Egyrészt apró méretük miatt sokkal kevésbé feltűnőek, mint a kifejlett példányok, másrészt ugyanúgy hordozhatják a különféle betegségek kórokozóit.
4) A hím kullancs nem szív emberi vért? - A hím kullancsokat viszonylag könnyen elkülöníthetjük a nőstényektől. Az Ixodes ricinus faj esetén a fekete háti lemez a hímek teljes hátoldalát beborítja, míg a nőstényeknél csak az előtestet fedi, utótestük pedig jóval nagyobb, jellegzetes vörös színű. Azonban a hímektől sem kell kevésbé tartani. Ugyanúgy felkapaszkodik az emberre, és bizony, párzás előtt szív némi vért, ám nem duzzad meg úgy, mint a nőstény, és nem is tölt napokat egy helyben. Csupán a párzáshoz gyűjt energiát. Általában még a gazdatesten felkeresi a táplálkozó nőstényeket, és akkor párosodik azokkal, amikor a nőstények még nagyban lakomáznak.
5) Találtam magamban egy kullancsot. Megfertőződhettem? - Ha egy kullancs megfelelő helyet talált magának és megkezdte a vérszívást, az még nem jelenti azt, hogy bármilyen kórokozó jutott volna a vérünkbe, ami aztán Lyme-kórt, agyhártyagyulladást vagy egyéb megbetegedést okoz. Célszerű egy-egy túra után azonnal átnézni egész testünket. Ha néhány órája telepedett meg rajtunk a kullancs, akkor még alig-alig kezdett táplálkozni. Ha ilyenkor távolítjuk el, szinte biztosan megelőzhető, hogy bármivel is megfertőződjünk. Érdemes azonban észben tartani, hogy a kullancsok a ruházatunkban is megbújhatnak. Ha ezeket mosás nélkül öltjük magunkra, akár néhány nap után is ránk találhat egy abban meglapult kullancs. Ez azért különösen veszélyes, mert ha nem járunk erdőben és a legutóbbi túra után már átnéztük magunkat, akkor sokszor már csak napok múltán, egy jókorára hízott kullancsot találunk magunkon, például zuhanyzás közben. Minél tovább táplálkozik belőlünk egy kullancs, és minél inkább megtelik vérrel, annál nagyobb eséllyel öklendezi majd vissza béltartalmát testünkbe, s azzal együtt a benne élő kórokozókat is. A béltartalmát azonban egy frissen belénk kapaszkodott kullancs is képes visszaöklendezni, ha nem kellő gonddal járunk el az eltávolítása során.
6) Találtam magamban egy kullancsot. Hogyan távolítsam el? - Ez túrázók körében egy olyan hétköznapi probléma, ami miatt szükségtelen orvost felkeresni. Mi magunk is megtehetjük különböző eszközök segítségével. Kifejezetten e célt szolgálja a kullancseltávolító csipesz. Akár egy szemöldökkiszedő csipesz is alkalmas lehet, csupán arra kell ügyelni, hogy ne nyomjuk meg az állat testét, mert ekkor magunkba préselhetjük a béltartalmát is. A csipeszekkel egyszerűen kihúzhatjuk, vagy óvatosan "kitekerhetjük" a kullancsot a bőrből. Jó szemmel megáldott kalandvágyók kísérletezhetnek azzal is, hogy egy hajszálból hurkot kötnek és ezt húzzák rá a kullancsra, minél közelebb a bőrhöz. Egyetlen rántással eltávolítható az állat. Akik azonban nem kívánnak speciális eszközökkel bíbelődni, óvatosan, körömmel közvetlenül a bőr fölött megfogva az állat testét ugyanúgy eltávolíthatják azt, mint bármelyik csipesz segítségével. Sosem szabad olajjal, krémmel bekenni a csípést környezetét, illetve magát a kullancsot. Ugyan sokszor valóban magától előbújik, ha nem jut elég oxigénhez (ám el is pusztulhat), de mindenképpen nő annak a veszélye, hogy belénk öklendezi a béltartalmát és az esetlegesen hordozott kórokozókat.
7) Megpróbáltam eltávolítani a kullancsot, de beszakadt a "feje". Megfertőződhetek? - A kullancsnak nincs feje, erős, számos kampószerű pikkellyel borított szájszervét fúrja bőrünkbe. Ezt sokszor nehéz eltávolítani a kullanccsal együtt. Ha azonban a kiszedés során leszakad, akkor elválik a számunkra legveszélyesebb résztől, a kullancs testétől és belétől. Ha nem nyomtuk meg túlzottan a kullancsot az eltávolítás közben, akkor nincs mitől tartanunk. A szájszerv lassan kilökődik majd, akár egy szálka.
8) Kirándulás közben hogyan találnak meg a kullancsok? - Létezik olyan tévhit, miszerint a fák lombkoronájából vetik ránk magukat, akár a ninják. Ennél sokkal prózaibb a helyzet. Legtöbbször fűszálak, lágyszárú növények csúcsain, cserjéken várják az arra járó állatokat, első lábpárjukat szélesre tárva, hogy belénk kapaszkodjanak. Szinte alig kell letérni az útról, elegendő, hogy egy magányos fűcsomót végigseperjünk nadrágunk szárával, s egy ott várakozó példány ránk is akaszkodhat. Egyébként izzadmányunk egyedi kémiai összetétele felelős azért, hogy a kullancsok vonzónak találnak-e bennünket, avagy sem. Engem nem kedvelnek, így szinte akárhol csúsztam-másztam az avarban, alig-alig volt rá példa, hogy hazavittem volna egyet is.
9) Mit viseljek egy kiránduláson, hogy elkerüljem a kullancsokat? - Bármit. Sokan esküsznek a bakancsba tűrt nadrágszárra, kamáslira. Ezek a trükkös jószágok szinte bármin megvetik a lábukat és találnak majd a ruházatunk alá vezető rést. Én jobban szeretem a rövidnadrágot, mert ha bármi elkezd felfelé kapaszkodni a lábamon, azt rendszerint megérzem, így lesöpröm magamról a kullancsokat.
10) Milyen veszélynek van kitéve a kutyám? - Sajnos a kutyákat sok olyan faj is kedveli, ami az embert nem. A nagy testű, vöröses alapon arany márványozású kutyakullancson (Dermacentor reticulatus) kívül számos Ixodes és Haemaphysalis is megtelepedhet rajtuk, ezért fokozottan figyelni kell az állatainkra is. Mivel jóval több faj leselkedik rájuk, jóval többféle kórokozóval is megfertőződhetnek, a betegségek közül pedig a legismertebb a babesiosis, amelyért a Babesia canis nevű egysejtű a felelős.
11) Hogyan védekezhetek? - Számos kullancsriasztó kemikália ismert, hatékonyságuk típusonként eltérő. Érdemes azokat a testrészeinket befújni ezekkel a szerekkel, amelyekre a legnagyobb eséllyel kapaszkodhatnak kullancsok (lábak, kezek). Ha azonban lefekszünk az avarba vagy keresztülvágunk a bozóton, bármelyik testrészünkre rákapaszkodhat egy kullancs. A védelem semmi esetre sem 100%-os, ezért túra után mindig nézzük át magunkat!
12) Nem szeretem a kemikáliákat, de hallottam egy új, ultrahangos kullancsriasztóról, ami azonban drága. Vajon működik? - Egy ilyen eszközöket is forgalmazó cseh cég nézett utána ezeknek a termékeknek, szakértők bevonásával. A lényeg, hogy a kullancsok alapvetően mechanikai és szagérzékelő struktúrákkal rendelkeznek, hangot nem hallanak, rezgést éreznek. Egyelőre semmi sem támasztja alá, hogy hangot érzékelnének vagy erre bármilyen formában, pláne elkerüléssel reagálnának. Született ugyan egy olasz publikáció, amelyben egy ilyen eszközt teszteltek, de csak kutyákon, és nem írták le részletesen a tesztkörülményeket. Azt a következtetést vonták le, hogy nem zárható ki, hogy a tesztelt kutyákon az ultrahangos eszköz miatt találtak kevesebb parazitát. Nos, ez gyakorlatilag semmit sem bizonyít, de a gyártó természetesen innentől tudományosan megalapozottnak tekinti a termékét, tévesen. Nem lehet általánosítani. Nem ismert a mechanizmus, nem ismert, melyik kullancsfajjal tesztelték, illetve az, hogy más fajok máshogy reagálnak-e, tehát az egész bizonytalan.
Újvári Zsolt