2010. 11. 13. - A Börzsöny és a Visegrádi hegység között folyó Duna a
Dunakanyar Visegrád utáni szakaszán alakította ki a
Szentendrei-szigetet. A harmincegy kilométer hosszú és két-három kilométer széles sziget egészen a főváros határáig lenyúlik. Budapesthez való közelsége és kiváló természeti adottságainak köszönhetően kedvelt kiránduló, és nyaraló hely. Idegenforgalmi jelentőségén kívül fontos szerepe van a főváros és a környező települések vízkészletének ellátásában is. Parti kútjaiból napi hatszázezer köbméter vizet nyernek. A sziget és a szigeten fekvő települések könnyen megközelíthetőek. Elsősorban közúton a Tahitótfalunál lévő hídon keresztül, valamint a környező Duna menti településekről (Vác, Göd, Szentendre) komp segítségével.
A szigeten négy nagyobb települést találunk. A Duna kettéágazásánál, az északi csúcson fekszik Kisoroszi. Nevét a Könyves Kálmán idején betelepült orosz telepesekről kapta. Már a római időkben lakott volt, erről tanúskodik a település északnyugati részén található római kori őrtorony maradványa.
Tahitótfalut nevezhetjük a sziget kapujának, hiszen a város hídja az egyetlen híd, ami összeköti a Szentendrei-szigetet a szárazfölddel. A híd 1914-ben épült, majd a második világháború után 1947-ben építették újjá, mai formáját 1978-ban nyerte el. A város igen kedvelt célpontja a fővárosból kiköltözők számára. Lakossága folyamatosan gyarapszik, ennek ellenére a mai napig megőrizte tradicionális, agrárjellegét.
A sziget legdélebbi települése Szigetmonostor és a hozzá tartozó üdülőterület Horány. A falu érdekessége, hogy a szigeten egyedüliként nem közvetlen a Duna partra épült, hanem a sziget közepe felé alakult ki. Ennek oka a folyamatos árvíz fenyegetettség volt. Viszonylagos elzártsága nem csak a természeti viharoktól, de a történelmi viszontagságoktól is nyújtottak bizonyos védelmet. Az 1930-as évektől fontos szerepet játszik a főváros ivóvízellátásában.
Az egész Szentendre-sziget a Duna-Ipoly Nemzeti park része. A sziget környezeti minősége a már említett fővárosi vízellátás miatt is igen fontos. Az eredeti természeti állapotok a növekvő beépítettség miatt már csak foltokban fedezhetőek fel, de még jelenlegi helyzetében is számos látnivalót kínál az ide érkezőknek. A vízparti részeken, elsősorban a Tahitótfalut a váci révvel összekötő műúttól északra, illetve a sziget déli részén foltokban megmaradt a vadregényes táj. Ezen területek madárvilága gazdag, több mint ötven madárfaj fészkel itt. Az igazi természeti értékeket azonban a sziget belsejében található homokpuszta gyepek jelentik. A folyamatosan csökkenő területű részek mára már szigorú védelem alatt állnak. Ilyen gyepes területeket a sziget északi részén a Kecskés-sziget magasságában, a déli szigetcsücskön, valamint Suránytól északra találunk.
A Dunakanyar jobb oldalát kitöltő Dunazug-hegység két tagja a Visegrádi- és a Pilis hegység hozzátartozik a Dunakanyar látképéhez. Bár elhelyezkedésük alapján összefüggő hegységnek is gondolhatnánk a Visegrádi hegység az Északi-középhegységhez, míg a Pilis a Dunántúli-középhegységhez tartozik. Legmagasabb pontja a Pilis tető 756 méteres csúcsa.
A Pilis nem tartozik a legmagasabb hazai hegységek közé, de így is több hatszáz méter magas heggyel rendelkezik. A Pilis tetőre és a hegység számos csúcsára, illetve nevezetes helyére jól követhető turistaút vezet. A táj szépsége, az egyszerűen teljesíthető útvonalak és nem utolsósorban Budapest közelsége miatt a Pilis az ország egyik legfelkapottabb turista célpontja. Vass László
