2011. szeptember 24. - Körpanoráma a soproni Károly-magaslatról a Fertő tótól, Jerevánig Hetvenöt évvel ezelőtt adták át a - tűztorony mellett – Sopron jelképének számító, évente túrázók tízezreit vonzó Károly-magaslati kilátót. Az épület s a városhoz kötődő néhai nagy tudósok tiszteletére szervezett múlt szombati ünnepségen a hetvenéves Korzenszky Richárdot, a tihanyi bencés apátság perjelét is köszöntötték.
A kilátó tetejéről nemcsak a tűztoronyig, a Fertő tóig s a Schneebergig, hanem egészen „Jerevánig" ellátni. Huszonhárom méter magasra visznek fel a lépcsök, a fölött még egy, acélból készült szint található, amely tériszonyosoknak kevésbé ajánlható. A panoráma mindkét szintről ámulatba ejtő: Magyarország egyik legszebb vidékén járunk, a Soproni Tájvédelmi Körzet ékkövénél, az éppen hetvenöt éves Károly-magaslati kilátónál. Amelyhez alighanem sokunknak fűződnek szép emlékei, hiszen az épület a tűztorony mellett Sopron másik jelképe, a térségbe vezető kirándulások elengedhetetlen állomása lett.
A 398 méteres magaslaton Romwalter Károly lelkes városszépítő épített először, saját költségén kilátót 1876-ban. Ám a faépítmény nehezen állt ellen az időjárás viszontagságainak, s bármilyen népszerű volt is a soproniak körében, a század végére életveszélyessé vált, ezért lezárták, s bontásra ítélték. Lokálpatrióta körökben már akkor eltervezték, hogy újból felépítik kőből a kilátót, de anyagi okokból és az első világháború kitörése miatt ez egészen 1935-ig csak álom maradt. A megvalósítással ekkor egy ígéretes, de mindössze huszonnyolc éves, helyi születésű, ám Sopronban még alig ismert tervezőt bíztak meg. Mint az épületben kifüggesztett ismertető szövegben is olvasható, Winkler Oszkár a fővárosban szerzett 1930-ban építészmérnöki diplomát, majd ösztöndíjasként fél évet Berlinben töltött, és ottani tapasztalatait szemmel láthatóan beépítette későbbi munkáiba. A Károly-magaslati kilátó is az első világháborút követő német építészet stílusjegyeit hordozza magán, a soproniak ezzel együtt is a kezdetektől ízig-vérig magukénak érzik a tornyot. Már csak amiatt is, mert építéséhez, az acélelemeket leszámítva, kizárólag helyben fellelhető alapanyagokat: terméskövet és fát használtak a kivitelezők.
Winkler Oszkár neve a második világháborút követően egybeforrt Sopron építészetével, s ő volt az, aki a hetvenes-nyolcvanas években már idős emberként rendszeresen felhívta a figyelmet a szocialista ízlésnek megfelelő hazai építészet ürességére, a városok arculatának megdöbbentő romlására. Jerevánért sem rajonghatott, mármint a Károly-magaslatról is látható Jereván lakótelepért, Sopron legnagyobb panelblokk együtteséért.
A kilátó egymás fölötti három szintjén a városhoz kötődő híres tudósok, Kitaibel Pál, Gombocz Endre, Kárpáti Zoltán, Csapody Vera, Roth Gyula, Jávorka Sándor, Csapody István tevékenységét bemutató tárlatok nyíltak; az épület 1996-től a Soproni Városszépítő Egyesület tulajdonába került, a Soproni Erdőkért Környezetkultúra Alapítvány üzemelteti.
Az épület tiszteletére tartott múlt szombati ünnepség főszónoka Kor-zenszky Richard, a tihanyi bencés apátság perjele volt, akit az egybegyűltek közelgő hetvenéves születésnapja alkalmából „közfelkiáltással" köszöntöttek. Az atya előadásában arról beszélt: a természettudósok ízeire bontjâk a világot, s választ találnak arra, hogy miként épül fel ez a világ, hogyan nő a növény, hogyan születik az ember. De nem találnak választ arra a kérdésre, hogy végül is mindez miért. Növényt vizsgálni, fotózni csak úgy lehet, ha letérdelünk hozzá. Az itt bemutatott tudósok mind olyanok voltak, akik le tudtak borulni a teremtett világban a teremtés előtt. A perjel szavai szerint a kilátónak etikai jelentősége van. A magaslatra felmenni fáradságos, de onnan körülnézni felemelő. Itt az ember megtapasztalja saját kicsinységét, de azt is, hogy szerves része ennek a világnak. Itt megsejtek valamit, s elkezdek csodálkozni. Csodálkozni azt jelenti, hogy a világot csodának lát-juk, ajándéknak, s nem magátol értetődőnek. Csak a csodálkozó emberben merülhet fel az istenkeresés gondolata, amelyhez kapcsolódik az élet tisztelete, a hála. Az itt megörükített természettudósok tudtak csodálkozni, s felismerni azt, hogy ők nem képesek mindenre. Ők nem gazdagodtak, hanem gazdagítottak. Azáltal, hogy le tudtak borulni, egyenes gerinccel állnak ma is példaként előttunk, s bár földi pályafutásukat befejezték, tanítóként velünk élnek. Kell, hogy hétköznapjaink zűrzavarából felemelkedjünk, feltekintsünk az égre, s meglássuk: az alattunk lévő világ sokkal rendezettebb, mint amilyennek a hétköznapokban tűnik. A furcsaságok, csetepaték, küzdelmek, fájdalmak mind elrendeződnek, ha megtaláljuk azt a kilátóhelyet, ki ki a maga életében, ahonnan rá lehet csodálkozni tájra, világra, meg lehet tapasztalni szépséget, jóságot, igazságot - zárta szavait Korzenszky Richard.
A Károly-magaslati kilátót pontosan hetvenöt évvel ezelőtt, 1936-ban adták át a kirndulóknak, azóta is évente harmincezernél többen zarándo-kolnak el ide. György
