2014. 09. 01. - A strandszezonnak vége, nagy tavainkat mégsem kell leradíroznunk a térképről, partjaikon vezetnek ugyanis a legkedveltebb belföldi kerékpárutak.
Cseréljük a fürdőruhát laza sportos öltözékre, a törölközőt térképre, s már indulhatunk is. Megmondjuk, hova.
A tapasztalt bringatúrázó jól tudja azt, amit a kezdő is csillogó szemmel megfogalmaz magának legkésőbb a második, tekeréssel töltött napon: a kerékpáros túrázás maga a kötöttségek nélküli, teljes szabadság. Ki a környezetben való teljes elmerülés lehetőségét, ki az útikönyvekből kimaradó látnivalók felfedezését hozza fel érvként mellette, külön kiemelve a tevékenység környezetbarát, s az egészségre is pozitívan ható mivoltát. Az ősz beköszöntével sincs hát érv az otthon maradásra.
Javuló feltételek
A kerékpáros túrázók lelkesedését csak részben okozza a testmozgás közben felszabaduló boldogsághormon. A műfaj népszerűségének növekedéséhez – az azt övező nosztalgián és a trendiségen túl - nyilvánvalóan a hazai kerékpáros infrastruktúra fejlődése is hozzájárul.
Maga az úthálózat lendületesen növekszik, teljes hosszát mára 2200-2500 kilométer közé becsülhetjük.
Tekintve, hogy egy átlagos edzettségű csapat naponta 50 kilométeres szakaszokkal kalkulálhat, nem lesz nehéz úti célt találnunk. Miközben bőven van még hova fejlődni, a szálláshelyek és a vendéglátó-egységek is kezdik felfedezni a bringásokban rejlő üzleti lehetőséget, és már nem kell nagyítóval keresni a bringás-barát helyszíneket, kölcsönzőket, szervizeket.
„A legsűrűbb kerékpárút hálózattal nem a legfelkapottabb desztinációk büszkélkedhetnek, a kiépítettséget tekintve ugyanis Budapest és Békés megye vezet, ahol a munkába járás eszköze a kerékpár” – árulta el Székely Zsolt, a Magyar Kerékpáros Túrázók Szövetségének főtitkára. A fővárosban elsősorban az A-ból B-be eljutás eszköze a bicaj, Békés megye turisztikai honlapján azonban valóban több útvonalat ajánlanak az ide látogatóknak. Dévaványa környékén tanösvény túrára csábítanak, felfedezhetjük a Szanazugot, Gyula és Békéscsaba környékét, a folyópartokon és a töltéskoronákon a vizes élőhelyek kínálnak - garantáltan szintemelkedés nélkül - látnivalót.
A megunhatatlan magyar tenger
„Úthálózat ide vagy oda, a legtöbben mégis nagy tavainkhoz mennek, ha kerekezni akarnak” - erősítette meg sejtésünket a főtitkár. Nagyjából 200 kilométernyi pedálozásra számíthat, aki a magyar tenger körbetekerésére adja a fejét. Míg a profiknak egyetlen nap is elég a táv legyűrésére, aki az élményre hajt, és nézelődni is szeretne, nagyjából öt nappal kalkuláljon. Az út nem mindenhol halad bicikli úton, a körút néhol kisforgalmú közutakon, vagy vegyes használatú utcákon vezet, a háttérben viszont a Badacsony és a többi vulkáni tanúhegy, vagy éppen a Tihanyi-félsziget kínál poszterre illő panorámát. Aki nem szereti a meglepetéseket, indulás előtt nézze meg a Balatontipp oldalát, melynek térképén különböző színekkel jelölik a kerékpárosok számára tiltott vagy nem ajánlott főutakat, a javasolt közutakat és a kiépített bringasávokat. A túrák tervezését szintrajzok is segítik.
A balatoni régió több térségében ráadásul kiemelt vendégkörként tekintenek a bringásokra. Vegyük például a nyugat-balatoni térséget, ahol évek óta folyamatos a fejlődés. A több településen jelen lévő kölcsönző-rendszerük idén a harmadik szezonját zárta, az eligazodáshoz digitálisan is elérhető, informatív térképet készítettek, a bringaút mentén új esőbeállókat építettek. A hévízi és a zalakarosi szakaszok mellé a Kis-Balatonnál, a Keszthelyi-hegységben új útvonalakon lehet tekerni. Nagy segítség, hogy honlapjukon feltüntetik a kerékpáros barát szálláshelyeket, a bajba jutottakon segélyszolgálat segít.
Az osztrák-magyar határon
A nyugati határszélen fekvő Fertő-tó nem csak a magyarok körében közkedvelt, a világörökségi védelmet is élvező, lenyűgöző Fertő-táj és a sokcsillagos infrastruktúra miatt egész Európából érkeznek ide a bringások. A szintkülönbség jól tolerálható, a több mint 130 kilométeres távolság (ebből 38 kilométer a hazai szakasz) három nap alatt teljesíthető. A tavat ölelő, B10 jelzésű kerékpárút szintén különböző státuszú útszakaszokból áll, több hazai szakaszt az idén korszerűsítettek. Rohanni itt sem érdemes, az osztrák és a magyar oldalon nem csak az útikönyvek szerint sok a látnivaló.
A strandok ugyan lassan bezárnak, de az osztrák pincesorok borkóstolói ősszel kifejezetten jó célpontot jelentenek, a kultúrára éhesek Sopronban, Fertődön, Fertőrákoson, Ruszton találnak kedvükre való programot. Augusztus második felében adták át Vasfüggöny-kerékpárút újabb szakaszát a sopronpusztai emlékparknál. Aki élvezni akarja a szabadságot ott, ahol néhány évtizede még nem lehetett, ne habozzon, tekerjen egyet a sok esetben érintetlen tájon.
Sík, de nem egyhangú
Az emelkedőkkel hadilábon álló bringások paradicsoma a Tisza-tó. A zömében a parti gáton vezető, s magassága miatt szuper panorámát kínáló úton (melyen egyébként az Eurovelo 11 nemzetközi kerékpárút is vezet) se izgalomra, se szintemelkedésre nem kell számítani, a tó, a nádasok és az ártér panorámájába viszont sokan beleszeretnek. Az itteni madárvilág különösen gazdag, ezért nem árt, ha egy távcső is a kezünk ügyében van. A tókerülő címhez 120 kilométert kell pedálozni (és kompozni egyet Egyeknél). Bőven van azonban más alternatíva, hiszen a régióban közel 50 kerékpáros túraútvonalat dolgoztak ki, és közel 30 kerékpáros Túraközpont várja azokat, akik szárazföldi - vagy éppen vízi - járgányt szeretnének bérelni.
Kölyöktáv: a Velencei-tó
Budapesthez a legközelebb esik, a maga 31 kilométerével pedig hosszában a legrövidebb a Velencei-tavi kör. Aki csak mindössze 1-1 fotó kedvéért áll meg, két órán belül kényelmesen körbeér, három órába már a kávézás és egy kis fröccsözés is belefér. A távot hétvégenként rutinból teljesítők Velencéről vagy Gárdonyból az északi part felé indulnak, délen szinte végig a tóparton – és nem mellesleg jól kiépített bringaúton - befejezve a kört. Megállót a Szúnyog szigetnél vagy a Pákozd-Sukorói Arborétumnál tarthatunk, távcsővel felszerelkezve végigjárhatjuk a Madárdal-tanösvényt, vagy néhány kilométer pluszért felfedezhetjük a Gárdonyi Rönkvár alagútjait, remek program lesz felnőttnek, gyereknek egyaránt.
Kanyargó Dunakanyar
Dunakanyar és a folyó két partján emelkedő hegyek szintén paradicsomi körülményeket kínálnak hobbibringásnak és fanatikusoknak egyaránt. Kényelmesként a Duna mellett vezető útvonalat javasolnánk, a lassan hömpölygő víztömeg szinte meditatív látvány pedálozás közben. Sokak kedvence a folyó bal partja, Vácról Kismaroson és Nagymaroson át Zebegény felé, szemközt a Visegrádi-hegység és a fellegvár látványával. Néhányszor az autóúton, vagy annak közelében kell haladni, a Kis- és Nagymaros között, az ártéren vezető útszakasz viszont kifejezetten idilli. Nagymarosra érve akár át is kompozhatunk Visegrádra, a túlparton folytatva utunkat.
Titkos tipp: Kaposvár és környéke
Szakértőnk, Székely Zsolt a sokak kedvencének számító őrség mellett Kaposvár környékét említette titkos favoritként. A somogyi lejtők és emelkedők nem olyan meredekek, mint az ország hegyvidékein, cserébe rengeteg erdészeti betonút van, mely igazi paradicsomi terepet jelent a bicajosoknak, kevés autóval, biztonságos közlekedéssel, jó levegővel, sok szépséges, természet közeli látnivalóval. A Kaposvárról induló, Patcán, Szennán, Bányán, Kaposszentbenedeken át vezető, s Szennán keresztül a somogyi megyeszékhelyre visszatérő, nagyjából 50 kilométeres kör teljesítménytúráknak is népszerű útvonala.
Hol nézzünk utána?
A klasszikus megoldások híveinek a kifejezetten kerékpáros útikönyvek, útikalauzok, atlaszok kiadásával foglalkozó Frigoria Kiadó termékeit ajánljuk. Aki indulás előtt inkább az interneten böngészne, keresse fel a Magyar Turizmus Zrt. weboldalát, ahol régióra bontva, hossz és nehézségi szint megadásával kereshetünk a kondíciónkhoz passzoló túrákat, melyeket térkép is mutat. Érdemes körbenézni az egyes desztinációk saját, turisztikai weboldalain, de jó kiindulópont lehet a holkerekparozzak.hu weboldal is.