A Szinevéri Nemzeti Park az ökörmezői járás Kárpátalja északkeleti részét foglalja el. Ez Kárpátalja területének mintegy 9%-a. A járás területe hegyekkel és erdőkkel borított, gazdag ásványvízforrásokban.
Itt folynak a Talabor és a Nagyág folyók, melyek később a Tiszába ömlenek. A járásnak különlegesen jó természeti adottságai vannak, ami lehetővé teszi, hogy a turisták előszeretettel látogassák ezt a vidéket. Több turistaszállóval rendelkezik, ahol a kirándulók megpihenhetnek.
A turisták „kedvence” a 989 méterrel a tengerszint felett található, és Kárpátalja egyik nevezetessége a Szinevéri-tó. A tó Szinevér falu mellett, a Gorgánok délnyugati lejtőin, 989 méteres tengerszint feletti magasságban hegyomlással keletkezett. A tómeder süllyedéke elnyújtott alakú és egy nagyméretű sziklatömb leomlásával jött létre, amely elzárta egy hegyi folyó útját. A Szinevéri-tavat légköri csapadékok és felszíni vizek táplálják. A tó lefolyásos, mivel ered belőle egy patak, amely később a Talabor folyóba (Tisza vízgyűjtője) torkollik. A Szinevéri-tó vize tiszta, oldott ásványi anyagokban szegény. Hőmérséklete a vízréteg teljes vastagságában állandó (+11°C). A tó partjait erdő borítja, vízi növények csak a part menti sávban figyelhetők meg.
A Szinevéri Természeti Nemzeti Park az Ukrán-Kárpátok középső részén található, a Talabor (Tereblja) és a Nagyág (Rika) folyók felső folyásánál a Délnyugati-Gorgánok területén. Az ukrán Állami Faipari Vállalat „Zakarpatlisz” (Kárpátalja erdőségei) egyesülésének alárendeltje. A Szinevéri Nemzeti Parkot 1989. január 5-én hozták létre. Összterülete 40 400 hektár. Saját földterülete: 27 208 hektár. A védett (Vörös Könyvbe felvett) növényfajok száma: 40, az állatfajoké 11.
A park létrehozásának fő célja az emberi tevékenység által még kevéssé átformált tájak, illetve az itt található ritka növénytársulások megőrzése volt. Fontos cél volt továbbá a terület sokféle rekreációs erőforrásának ésszerű felhasználása, valamint a régió ökológiai egyensúlyának fenntartása.
A Kárpátok növényzete igen gazdag és változatos. Sok erdő, rét, erdei tisztás (polonina) található. Ezeken kb. 2 000 magasabb rendű növényfaj él. Ezek a növények megegyeznek a közép-európai erdők növényzetével, és a növényzet 35%-át teszik ki.
A nemzeti park növényvilága mintegy 800 fajt számlál, a növénytakaró jól megfigyelhető magassági öveződést mutat. A tiszta bükkerdők 450-700 méteres magasságig húzódnak, ennél feljebb bükk-fenyő- (700-1 100 m), valamint tiszta fenyőerdők (1 100-1 500 m) találhatók. A magashegyvidék jellemző növénye a görbetörzsű hegyi tölgy és a szibériai fenyő.
Nehrovec falu határában található a Gorgánok legnagyobb kiterjedésű hegyvidéki sphagnum-mohalápja, jelentős számú ritka és védett növényfajjal. A hegyi réteken honos és Ukrajna Vörös Könyvébe szintén felvett sárga kikerics.
Előfordul itt még erdei bükk, nyárfa, hagyományos- és sziklás tölgy, hárs, és juhar. A növényzet 30%-a a réti európai-szibériai társulások együttese, mint pl. a szibériai fenyő. Jelentős az alpi magashegységi növényzet (18%-os), pl. a keskeny levelű fűz és az alpesi havasigyopár, ezen kívül előfordulnak az Észak-Balkán (szegfű) és a Krími-, Kaukázusi növényvilág alkotó fajai is. A növények, több mint 2%-át őshonos fajok alkotják, amelyek csak a Keleti-Kárpátokban fordulnak elő. Ilyen, pl. a rododendron és a kárpáti sóska is.
Gazdag és sokszínű a park állatvilága is. Megtalálható a területen a medve, a farkas, a hiúz, a róka, az európai szarvas, a hegyi kecske, a mókus, a borz, a szalamandra, a kárpáti- és hegyi gőte, amelyeket szintén felvettek Ukrajna Vörös Könyvébe, a fokozottan védett fajok közé.
A hegyi folyókban és patakokban őshonos a pisztráng.
A nemzeti park területét négy funkcionális övre osztják:
1. Fokozottan védett öv (mintegy 7 000 hektár)
2. Védett öv (20 100 hektár)
3. Rekreációs öv (kb. 5 000 hektár)
4. Agrárgazdasági öv (8 300 hektár)
A park területén több ásványvízforrás is található, gyakori a népi faszobrászat értékes emlékei, valamint a gazdag történelmi és kulturális emlékek is.
Az Ozerjanka folyón fennmaradt az a XIX. század közepén épült gát (klauzúra), amelynek bázisán Erdőipari és Vízügyi Múzeum is létesült.
A területen több autóút halad keresztül, ez biztosítja az ott lakók és a turisták szabad közlekedését