Tanösvényekkel a körülöttünk lévő világ megóvásáért (klimabarat.hu)

2012. február 29. - 2011. decemberére készült el Szentendre északi részén a Sztelin-völgyi tanösvény. A tanösvény Pismányt, a, mely „Szentendre Rózsadombja”, köti össze Szentendre egyik „istenháta” mögötti völgyén keresztül a Duna-parttal.
A tanösvény egy sajátos környezeti nevelési és rekreációs, ökoturisztikai „műfaj”: Lényege, hogy a helyszínen, „élőben” mutatja be a látnivalókat, többnyire természeti értékeket. A tanösvény egyes állomásain információs tábla várja a látogatókat, melyek között kisebb-nagyobb távolságot kell megtenni. Tulajdonképpen egy túraútvonal, sajátos tematikával, önálló, ám szakemberek által segített információ-szerzéssel.
A tanösvényeknek több típusuk van: van olyan, ahol foglalkoztató-füzet segítségével mélyíthető el a tapasztalatszerzés, másutt „csak” vezetőfüzet tartozik számozott oszlopokhoz. Gyakran gyalogosan közlekedőknek szól a lehetőség, van ahol mocsár felett pallósor visz, de kerékpárral, babakocsival, kerekesszékkel, lóval járható tanösvények is vannak. Bővebb fogalmi meghatározás és tipizálás helyett egy most létesült tanösvény avatása mentén felmerült gondolataimat osztom meg a Kedves Olvasókkal.
Ha elfogadjuk, hogy egy tanösvényen, alapvetően és szerencsés esetben élményszerűen megszerezhető ismeretekhez jutunk – akár közvetlenül saját lakókörnyezetünkben! –, akkor a tanösvény elérte célját: megmutatott és megszeretetett, megértetett valamit a tájból, ez által közelebb vitt magunk és környezetünk megértésével, védelméhez. Ebben a hitben eddig kéttucatnyi tanösvényt terveztünk, melyből 10 valósult meg. Közös jellemzőjük, hogy az ott lévő természeti értékek mellett, azokkal együtt, a kulturális értékek, hagyományok is megjelentek. Szó szerint, emberközelibb, kézzelfoghatóbb lett ettől „az egész”.
A szentendrei tanösvényeket nemcsak megálmodtuk, megszövegeztük, fotóztuk, megvalósítottuk, hanem évek óta fenn is tartjuk. Nem kevés feladat ez!
2011. decemberére készült el Szentendre északi részén a Sztelin-völgyi tanösvény. Régóta „rágódtunk” már rajta, azonban a kivitelezéshez szükséges forrást csak tavaly sikerült előteremteni, a Város Önkormányzata révén. A szakmai munka, ezúttal is, gratis volt a részünkről. A tanösvény újonnan betelepült városrészt köt össze Szentendre egyik „istenháta” mögötti völgyén keresztül a Duna-parttal. A Pismány nevű hegyoldal „Szentendre Rózsadombja”, mely a közelmúltban kezdett oly’ mértékben terjeszkedni, hogy a város fölé magasodó, beépült hegyvonulat már messziről feltűnik. Sokáig lakatlan, de művelt hegyhát volt: Ezen és a környező hegyeken 200 éve alig volt már erdő, mindent szőlők borítottak. Az 1880-as években jött a filoxéra és az általa pár év alatt tönkretett szőlészet már nem tudott többé lábra állni. A város lakossága kiutat keresett, ez volt a HÉV- létesítésének a korszaka, iparosodni, nőni kezdett a város, folytatódott a Pomázi-sík lecsapolása, a gyümölcstermesztés nagyobb arányú lett – hogy csak néhány példát említsek a számos változás közül.
Aztán a gyümölcsészet is hanyatlott – miként a szőlészetben is voltak hullámvölgyek –, és ahol tudott, apránként visszatért az élővilág gyepek és erdők, bennük élő állatok képében. Az elmúlt évtizedekben a kiváló panorámájú, szép hegyvidéken üdülők, majd lakóházak kezdtek megjelenni. Erről a változásról is szól a tanösvény, mely változás különböző stációit tudjuk néhány állomás mentén megvizsgálni, rövid, pár órás kirándulás keretében. (A túraútvonal 6 km hosszú, 2-4 óra alatt bejárható.)
Az információs táblákon a hajdani gazdálkodást, a tájat mutató térképek, itt élő ritka élőlények fotói, rövid kísérő leírásokkal adják közre.
Régi szőlőtőkékből egy-kettő látható még a Kada-csúcson, melyről gyönyörű kilátás nyílik a Dunakanyarra. Szebb időben a Mátráig ellátni. Egy állomás szól a Saskövi-barlangról, mely eredetét még mindig találgatják.
Másutt szólunk például a száraz hegyoldali gyepekben élő agárkosborról (ld. a köv. oldali képet), a nagyezerjófűről (képe jobbra látható), az esetenként ritka, de jellemzően nem szálfatermetű, de idevaló körtékről, berkenyékről, tölgyekről, a védett gyíkokról, imádkozó sáskáról, a Duna-parton, a Papsziget táján, az ártéri növényekről és az árterek veszélyeztetettségéről.
Ki kell emelni, hogy az itteni hegyekben is élő, igen ritka magyar körtét a közeli Kő-hegyen, a szentendrei rózsát pedig éppen a Pismányban fedezték fel!
A táblákon arra kérjük a látogatókat, óvják a nyomokban fellelhető természeti értékeinket. Megmutatni megtudjuk, de védeni csak az itt élőkkel, kirándulókkal lehet őket.
A tanösvény avatótúráján sajnos üröm is vegyült az örömbe. A méltatlanság egyik legújabb gyöngyszeme, hogy az egyik fenyegető kérésére önkormányzati szakmai vizsgálatot kaptunk. A már elkésett köszönet pedig jól jött volna, hiszen a település mindenki számára elérhető környezeti nevelési, ökoturisztikai palettájának kevés időtálló eleme közé tartozik a Sztelin-völgyi tanösvény.
A Kő-hegyen, a Bükkös mentén és a Püspökmajorban lévő társaival együtt pedig közel harminc tanösvény-tábla található Szentendrén.
A megvalósulást munkájukkal segítették: Bőhm Éva Irén, Dukay Krisztina, Koós Kolos, Koren Tamás, Kovács Tibor és társai (MME), Szentiványi István, a Mátyásfa Környezetvédő Egyesület.
Anyagi támogatást Szentendre Város Önkormányzata környezetvédelmi alapjából kaptunk.
Köszönjük!
Dukay Igor
Elnök, Élő Táj Egyesület
Természetvédelmi szakértő
Szentendre, 2012. február 16.