A fán a levelek
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
s fonnyadt, puha . .
Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár,
mintha kalitkája
volna a fa ...
Ó, kedves, ránk tekint,
zeng az ősz megint.
Eső mormog s rá a
nép nyomora . . .
A szomszédban szegény
mészároslegény
ajkán sír, mint árva,
egy furulya . . .
József Attila: A FAN A LEVELEK
A fán a levelek
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga,
s konnyadt, puha.
Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár.
Mintha kalitkája
volna a fa.
Így lépdel, ül fakón
bennem is dalom
s véle rezge árnya,
a némaság.