Te szép, te szomorú, te tiszta láng!
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyújtottalak,
Én nem oltottalak,
Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.
Arra jártamban
Megcsapott messziről a meleged.
Tovább mentem,
Nem éleszthettelek.
Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Õsz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.
Olvasóink értékelése: 5 / 5
