A Zengő-ügy sajtójának tartalomelemzése
Február elején szokatlan "kirándulás" tanúi lehettek a környékbeliek a Zengő-hegy lábánál. Számos hazai gyökerű zöld szervezet aktivistája igyekezett a csúcsra - karöltve a multinacionális Greenpeace harcosaival -, hogy a jól bevált módszert alkalmazva, hozzáláncolják magukat azokhoz a fákhoz, amelyeket a Mecseki Erdészeti Rt. munkatársai döntésre kijelöltek. A Zengő tetejére tervezett NATO lokátor-állomás helyszínét felügyelő biztonságiak és a civil szervezettek között dulakodás kezdődött, ami szerencsére nem fajult el, de azért zengett a Zengő. Ezzel az akcióval megkezdődött a Zengőért vívott totális polgári engedetlenség. Az egyik tudósító pedig a következőket kürtölte világgá: "A hegy tövében munkára készen várnak az erdész-terminátorok."
Szeretném leszögezni, hogy elítélem a természet bármilyen jellegű károsítását, s ezt már akkor is így gondoltam, mielőtt beiratkoztam a soproni alma materbe. Ám az alábbi esettanulmányban nem kívánok állást foglalni a Zengő-lokátor vitában, csupán arra igyekszem rávilágítani, hogy a szövegkörnyezet, a szereplők kapcsolása és az események fűzése miként teszi lehetővé a cselekvés egyik-másik aktorának negatív vagy pozitív színben való föltüntetését. Végül kísérletet teszek a tanulságok levonására és néhány javaslat megfogalmazására.
A történet
Az események okát az Országgyűlés 1995-ben hozott döntésében kereshetjük, amely jóváhagyta a NATO légvédelmi radarrendszerének hazai telepítését. A helyszíneket környezetvédelmi hatásvizsgálatok alapján választották ki. A mecseki létesítmény tervei végigjárták az engedélyezési eljárás valamennyi stációját, és 1997-ben megszületett a másodfokú környezetvédelmi hatóság engedélye is. Az útépítési engedélyt viszont az illetékes Állami Erdészeti Szolgálat nem adta meg, mert az elsőfokú környezetvédelmi hatóság elutasította a kérelmet. Az engedélyt a FVM Erdészeti Hivatal adta meg, mint másodfokú erdészeti hatóság, tekintettel arra, hogy a természetvédelmi szerv a törvényes határidőig nem válaszolt. A honvédelmi miniszter 2003-ban kérte a terület kivonását a termelésből. Ezt szintén az FVM hagyta jóvá, és ez év januárjában vált végrehajthatóvá a határozat. A jogerős engedélyek birtokában kérte a kivitelezést bonyolító cég a fakitermelési engedély megadását. A természetvédelmi hatóság október 15-e és február 15-e között engedélyezte a fakivágást. Ez az időszak kívül esik a helyi védett növények, többek között a bánáti bazsarózsa és az illatos hunyor tenyészidején. A megbízó HM kérte a fakitermelés azonnali végrehajtásának elrendelését a jelentős honvédelmi érdek és a NATO felé fennálló kötelezettségvállalás miatt, ezért az ÁESZ a kérésnek eleget tett. Ennek alapján indíthatták volna be a motorfűrészeket a Mecseki Rt. döntőcsapatának tagjai. Erre azonban már nem került sor a "kirándulók" miatt.
Az események és a sajtó
Február 13-án a Zengőnél postás megharapta a kutyát. Hír keletkezett a hegyen. Ennyi kamerát és fényképezőgépet eddigi életükben összesen sem láttak a majd' évszázados fák. Mint ahogy az ember születése sem, az erdő születése, a telepítés, a faültetés sem kerül be a sajtó körforgásába; annál inkább a halálhíre. A sajtó természetéből, pontosabban az emberi természetből adódóan, a jó hír, az örömhír, nem hír. Ez ugyan nincs rendben, de nehéz ellene tenni. Legalább egy minisztert kellene felvonultatni, mondjuk egy erdőtelepítéshez, hogy megmozduljon néhány kamera. De ha "csak" egy akadémikus ültet fát, akkor nem biztos, hogy bekerül a híradókba. A Zengő viszont hetekig vezető hírként szerepelt a tévék és a rádiók headline-jaiban, főcímeiben, s a nyomatott sajtót is ellepték a tudósítások és a sárgaruhásokról készült fotók. A bazsarózsáról viszont nem nagyon találtak archív felvételt.
Ahogy sokasodtak a közlemények, úgy szaporodtak a tárgyi tévedések is. A Magyar Nemzet február 12-ei számában azt olvashattuk, hogy "a Pécsi Zöld Kör tegnap halasztó hatályú fellebbezést adott be a helyi erdészethez." Ebben a félmondatban két téves állítás található. Az egyik, a fellebbezés halasztó hatálya. A beadványt azzal fogadta be az illetékes erdészeti igazgatási szerv, hogy az a munkavégzésre vonatkozóan nem halasztó hatályú. A másik: nem a Mecseki Erdészeti Rt. helyi erdészetéhez, hanem az ÁESZ Pécsi Igazgatóságához nyújtották be a fellebbezést. Ugyanebben az írásban olvasható, hogy "a beruházó Mecsek Erdészeti Rt. birtokháborításért feljelentést tett..." Mint ismeretes, nem a Mefa Rt. a beruházó.
Az MTI jelentése alapján az Index hírportál írta (február 13-án):"az erdészet által megbízott biztonsági őrök.. .Verik őket" - mármint a tiltakozókat. Ezzel szemben az igazság az, hogy a biztonsági őröket nem az erdészeti rt. bízta meg.
Továbbá: A generálkivitelező cég tulajdonosa elmondta, hogy a HM az erdészettel állapodott meg a fakivágásról. Ezzel együtt nem látja akadályát, hogy "akár karhatalommal tisztítsák meg a tüntetőktől a területet". Ez ugyan megfelel a tényeknek, de ebben a kontextusban az erdészet (is) negatív összefüggésbe kerül. Szemben a tüntetőkkel, akik "egyházi dalok mellett a Himnuszt éneklik".
Még tovább: "...ha kell, a végsőkig kitartunk, hogy meggátoljuk a környezetpusztító beruházást" - mondta a Greenpeace egyik képviselője. Majd néhány sorral lejjebb: "...szerda óta próbálják megakadályozni, hogy a terület kezelője, a Mecseki Erdészeti Rt. 0,2 hektár területen erdőirtást végezzen." A szerző nyilván nem járatos az erdészeti szakkifejezésekben, így nem tudja vagy nem akarja tudni, hogy az erdőirtás és a fakivágás két különböző dolog. A szemantikai különbség óriási.
A Hír TV aznap, szintén az MTI jelentése alapján számolt be a történtekről, csaknem szóról szóra egyezően. Ez a médium azonban további érzékletes részletekkel is szolgált: "A helyszínen megjelent mintegy 30 őrző-védő szolgálatos, akik az állami terület kezelője, a Mecseki Erdészeti Rt. megbízásából próbáltak szabad munkaterületet biztosítani a favágók számára. A tüntetők azonban a favágók fejszéi, fűrészei elé álltak, ezért az őrző-védők elrángatták őket a fáktól, a földön húzták őket. Néhány Greenpeace-aktivista horzsolásos sérüléseket szenvedett." Itt is elhangzott, hogy az erdészet számára a munkálatok azért olyan sürgősek, mert a fakitermelésre csak február 15-ig van engedélyük.
A drámai helyzet érzékeltetése sikeres abból a szempontból, hogy az erdészet most is a legsötétebb színben tűnjék föl.
Február 14-én az Index a következőket írta: A termésfetvédők nyerték a zengői háborút. "Bár a fakitermelésre csak február 15-ig van lehetőségük, az erdészet munkatársai szombaton már kísérletet sem tettek a 0,2 hektárnyi erdő kivágására. A tüntetők trükközéstől tartanak, ezért fenntartják a figyelőszolgálatot. Ma reggel sem az erdészet, sem a biztonsági emberek nem mentek fel a Zengőre, hogy megkezdjék a fák kivágását a tervezett lokátorállomás helyén -jelentette a hírportál helyszíni tudósítója. Már korán reggel gyülekezni kezdtek a tüntetők, akik csak nehezen tudtak feljutni az éjszaka esett tíz-tizenöt centi hó és a hófúvások miatt."
Az erdészet "vereségének" tételezése (kísérletet sem tettek) már az első mondatban megjelenik, ugyanakkor újabb negatív momentum kerül előtérbe: a trükközés. A bekezdés további részében újabb visszavonuló sejlik: reggel az erdészet emberei, sem a biztonságiak nem mentek fel a hegyre. Újfent összekapcsolva az események két "legfőbb rossz" szereplőjét.
Később azt olvashatjuk, hogy "A tüntetők között elterjedt, hivatalosan meg nem erősített hírek szerint az erdészet visszaadta a Honvédelmi Minisztériumnak a fák kivágására tett megbízását."
Ezzel szemben az erdészeti rt. szerződése úgy szólt, hogy a fakitermelést akkor végzik el, ha azt a körülmények lehetővé teszik, és bármilyen korlátozó tényező felmerülése felmenti őket a szerződéses kötelezettségek alól. Sajnos ez nem került nyilvánosságra.
A tudósításból megtudjuk azt is, hogy "Az erdészet illetékesei a Honvédelmi Minisztériumra hárították a nyilatkozatot, Bocskai István, a HM kommunikációs főigazgató-helyettese nem kívánta kommentálni az Index értesüléseit."
E sorok írója ugyanakkor azt a választ kapta az rt. felső vezetőitől, hogy a Zengő-ügyben a HM magához vonta a nyilatkozat jogát. Hogy ilyen jogviszony létezik-e két, egymásnak nem alárendelt állami szervezet között, az most nem tárgya az elemzésnek. Mindenesetre a HM az elvont tájékoztatási jogosítvánnyal nem élt. Ez nemcsak a minisztériumra, hanem az erdészetre is bumerángként ütött vissza. De a tömör tudósításnak még nincs vége: "A természetvédők attól . tartanak, hogy a határidőn túl, az engedélyeket kijátszva is nekikezdenek a fakitermelésnek, ezért a jövő héten is figyelőszolgálatot tartanak fenn." "...bár véleményük szerint a minisztérium által megbízott kivitelező akkor már minden eszközzel a fakitermelésen lesz..."
Ezek a mondatok egyrészt a törvénytelen eszközök alkalmazását és a gátlástalanságot sugallják a fakitermelőkről (erdészekről), másrészt viszont állhatatossággal (figyelőszolgálat) dicsérik a tüntetőket.
A Magyar Hírlap Online február 13-án keltezett írása idézi az egyik aktivistát, aki szerint: "a mecseki erdészeti vállalat megbízásából voltak jelen a biztonságiak, akikkel sajnálatos módon atrocitásba torkollt a helyzet." Visszatérő tévedés a rendeszek "megrendelése".
A Dunántúli Napló február 13-án megjelent cikkében azt olvashatjuk, hogy "újra nyugalom honol a Zengőn, miután a biztonsági szolgálat és a favágók is elhagyták a hegycsúcsot." Lejjebb az áll, hogy az erdészet február 15-éig kapott vágási engedélyt, azaz, ha a tüntetők még két hétig kitartanak, októberre tolódhat a munka, legközelebb ugyanis csak őszre engedélyezhető a kitermelés." A továbbiakban az aktivisták fához kötéséről, a dulakodásról, ismét a favágók elvonulásáról és a tüntetőkhöz érkezett erősítésről ír a szerző.
A tanulság: a favágók menekülésre fogták, az aktivisták megerősödtek.
Másnap a Magyar Nemzet riportjában ezeket a sorokat olvashattuk: "Csatát nyertek tegnap a Zengőért demonstrálok, amikor "visszaverték" azt a harminc-negyven biztonsági embert, akik az erdészekkel együtt érkeztek a kilátóhoz. A néhány tucatnyi, asszonyokból és férfiakból álló tüntető a testével védte a fákat, volt, aki odaláncolta magát az évszázados törzsekhez. A Greenpeace egyik aktivistája az arcán sérült meg a dulakodás során, egy nőnek pedig a karja ficamodott ki. Többeket a sárban ráncigáltak."
A brutalitással szemben pedig megjelenik a hely magasztossága: "A védett növények mellett az évszázados fákat, a Zengőt, mint ősi szent helyet, avar-kori maradványok lelőhelyét féltik a környéken lakók." Mások pedig a környék turisztikai vonzerejének csökkenésétől, a sugárzástól félnek, "botanikai holokausztról" beszélnek, sőt felmerül a háborús célpont réme is. A fakivágást így érzékelteti: "öt nap alatt kell ledózerolni a kijelölt fákat." *
Tehát előkerültek a legkeményebb érvek és jelzős szerkezetek is. Ezek az olcsó zsurnaliszta fordulatok nem növelik a napilap tekintélyét, de sikeresen járatják le a feketére festett erdészeket.
Ezt követően hosszan és érzékletesen számol be a szerző a csatáról, ami időnként a fogócska látszatát keltette. A helyzet a rendőrök megjelenésével oldódott meg. Most jön képbe az erdészet: "A Mecseki Erdészet rt. illetékese szerint nem tudnak mit kezdeni a tiltakozókkal, de az egész szituációt nem értik. Mi vállalkozók vagyunk ebben az esetben. Azt vállaltuk, hogy szakszerűen kivágjuk azokat a fákat, amelyek a nyomvonal útjában vannak. Mást nem tehetünk, mint várjuk azt a pillanatot, amikor erre lesz lehetőségünk - mondta a tiltakozókkal már egészen jól összebarátkozó férfi, aki a nevét nem árulta el, mert nem nyilatkozhat hivatalosan."
Végre egy tárgyilagos, pozitív megnyilatkozás erdész-oldalról, ám ezt meg a nyilatkozattételi tilalom és a névtelenség hitelteleníti. Ez sem jött össze.
Az Axel hu. portálon az előbbiekhez hasonló hangvételű szöveg olvasható február 13-án. Megállapítja, hogy csak 15-éig van ____ fakitermelési engedélye az erdészetnek, majd így folytatja: "Az efcrészeR" elszántak: reggel bányászokból toborzott csapattal próbálták elvonszolni a bazsarózsa védelmezőit." Majd két sorral lejjebb: a zöld aktivisták azonban "visszaverték a Mecseki Erdészeti Rt. által felbérelt őrző-védők "támadását"".
Az ismétlés a tudás anyja, ezt tudja az újságíró is. A hangulati elem pedig a bazsarózsa védelmezőinek elvonszolása. Később megállapítja a szerző, hogy a környezetvédők győztes csapata maradt a hegycsúcson. Miénk a vár...
A továbbiakban újabb hangulati elem kerül bevetésre, a zöld szervezetek akadályozzák az rt-t az erdőirtásban: "méghozzá favágó-szemszögből meglehetősen provokatív módszerrel: a tiltakozók saját testükkel védik a kivágásra szánt fákat, többen pedig a fákhoz láncolják, illetve bilincselik magukat."
Jön a tárgyilagosság látszatát keltő következő ismétlés: "A biztonságiakat az erdészet bérelte fel, egész egyszerűen azért, hogy a fakitermelés nyomvonalát jelölő cölöpöket őrizzék..." közölte az építőipari cég vezetője.
Végül ismétlik a határidőt: "Amennyiben a munkát addig nem tudják elkezdeni, beletörhet a fejszéjük, legközelebb csak októberben folytathatják."
Kudarc kudarc után az erdészek oldalán.
A február 14-ei MTI jelentés a hírügynökségtől szokatlanul bőbeszédű, de csak az egyik "felet" tudja megszólítani, mert sem az őrző-védők, sem a favágók nem jelentek meg a helyszínen. Az aktivisták képviselője idézi meg az erdészeti vállalatot, fölemlítvén ismét a fakitermelés határidő korlátait. Két érzelmi motívum itt is bekeveredik a tudósításba: a tiltakozók a későbbiek során is felgyalogolnak, nehogy engedély nélküli fakitermelés történjék.
Az erre a jelentésre alapozott Magyar Nemzet cikk ismét összemossa a projekt résztvevőit: " A zöldekkel és a helyiekkel szembeni pénteki erőszakos feloszlatás! kísérlet után a kivitelező cég a hét végén nem próbálkozott újból a fák kivágásával. Az erdőirtásra vonatkozó engedély pedig tegnap éjfélkor lejárt. Sem erdészekkel, sem biztonságiakkal, sem favágókkal nem találkozott az a húsz-harminc természetvédő, aki még tegnap is kitartott a Mecsek csúcsán."
Egy újabb oldalvágás azért még kerül: a "Mozgalom vezetője kérdésünkre elmondta: tartanak attól, hogy a későbbiekben esetleg megindul az illegális fakitermelés, az ezért járó bírság mértéke ugyanis messze alulmarad a lokátorberuházás kivitelezéséért járó nyereségtől."
A fakitermelőt (erdészetet) ugyebár illegális tevékenységgel gyanúsítják, ismét összecsúsztatják a nagy pénzt bezsebelő kivitelezővel.
Az Index február 14-én keltezett riportja (szerzője Tóth-Szenesi Attila) szintén méltó a megörökítésre, az újságírói erények mellett tárgyilagossága miatt: "A konfliktusban korai bárkinek is igazat adni. (...) A generál kivitelezőnek nem volt más választása, mint biztonsági őröket küldeni a terep megtisztítására?" - teszi föl a költői kérdést. De kérdőjel kerül a környezetvédelmi hatóság titkosított engedélyét firtató mondat után is. Rögzíti a tényt: Az erdészet vezetője és a favágók szombaton már fel sem jöttek e hegyre. Végül azért a szerző is lecsatlakozik rokonszenvével a tiltakozók mellé: "Egyébként van valami bizsergető egy hegy megmentésében; vagy ha úgy tetszik, megakadályozni egy törvényesen engedélyezett fakivágást, amely az illetékesek szerint nélkülözhetetlen hazánk biztonságának megteremtése érdekében...".
Jellemző a tájékoztatás egyoldalúságára, hogy az erdélyi Transindex hírügynökség is ezt írja február 19-én: "A Greenpeace és több magyar környezetvédő szervezet szerint még a beruházáshoz szükséges fakitermelés is károsítja a mecseki erdőket."
A február 19-ei HVG tárgyilagos összefoglalót ad: "...a 682 méter magas hegytetőn tartott szombat déli lakossági nagygyűlés után a fairtással megbízott Mecseki Erdészeti Rt. bejelentette: egyelőre nem próbálkozik tovább." A labdát elkezdik dobálni: "Ha rajtam kívül álló okból nem tudnám időben átvenni a munkaterületet az erdészettől, az vis major, amire nem jár kötbér" - állította a kivitelező. Megtudjuk, hogy a terület megtisztítását közvetlenül a HM rendelte meg az erdőgazdaságtól. A dulakodás miatt az erdészek nem tudták a kivágandó fákat megjelölni. A jelölést végzőket is favágókként emlegették a jelenlévők és a sajtó.
Tekintettel arra, hogy a terület erdőművelésből való kivonása elhúzódott, (csak sejtéseink lehetnek az okokat illetően), a fakitermelési engedélykérelemre csak ezután kerülhetett sor. Az erdészeti hatóság pedig megadta, sürgősséggel. (A pontossághoz az is hozzátartozik, hogy a HM, hivatkozva a jelentős honvédelmi érdekre, kérte az azonnali végrehajthatóságot, amit az ÁESZ megadott.) A korlátot a Duna-Dráva Nemzeti Park kikötése jelentette, amely előírta, hogy csak a terület védett növényeinek tenyészidején kívül, október 15-e és február 15-e között lehet fakitermelést végezni. Az események emiatt gyorsultak fel drámaian február elején, az engedély kézhezvételekor.
Ezt az írást majd tanítani fogják a médiaiskolákban.
A Magyar Nemzet február 23-ai írása a kudarcos kormányzati kommunikációt bírálja, fölemlítve több illetékes miniszter hallgatását. A kellő túlzás azért itt sem marad el: "..egy Európában egyedülálló természetvédelmi területet akarnak a földdel egyenlővé tenni...".
Ugyanez a lap 24-én a környezetvédők által a miniszterelnökhöz írt levélről tudósít, megemlítve a tervezett fakivágások megakadályozását.
A következő napon Sebeők János folytatta a témát a Magyar Nemzetben. Tárcájával irodalmi szintre emelte a diskurzust, ám ő sem hagyta ki az erdészet ostorozását: "És sajnos, mint annyiszor, e fátum most is az erdészet, az erdő kezelésére hivatalból kijelölt hatalom által kíván bekövetkezni. Sok erdészeti vitán vagyok, vagyunk túl, részint alkotó vitákon, de változatlanul természetvédőknek, civil közösségeknek kell az erdészek ellenében megvédeniük az erdő szellemét.
Változatlanul ott tartunk, hogy a természetvédelem erdészeti szaknyelvre lefordítva ma birtokháborítást jelent, a természetháborítás, természetpusztítás pedig - legyen szó akár a Zengő militarizációjáról, akár a nagykőrösi utolsó homoki tölgyes kipusztításáról - fejlesztést és gazdálkodást." Nagyra becsült vitapartnerünk is a vészes információ torzulás áldozata, de azért egy kis csúsztatásért (az utolsó homoki tölgyes kipusztítása) ő sem megy a szomszédba.
A Népszava március 1-jei cikkében bemutatja a zöld szervezetek tevékenységét, az elért világraszóló eredményeket, és a hazai sikereiket. A felütést a szerzőpáros is az erdészekkel adja meg: "Még friss az emlék: erdészekkel küzdő Greenpeace aktivisták testükkel védik a Mecsek érintetlen csúcsát, a Zengő fáit a lokátortelepítéstől."
Március 2-án a Hír TV nemzetközi aspektust hoz a témába: a NATO főtitkárát idézi. A szervezet vezetőjét azok keresték meg, akik "elérték, hogy legalább nyolc hónappal elhalasztották a fák kivágását a természetvédelmi területen." A hivatalos válaszban azt írják, hogy különös figyelmet fordítottak a környezetvédelmi szempontokra, sőt: "a kivágásra kijelölt harminc fát is pótolni fogják." Ez fontos közlés, ugyanis először hangzik el, hogy hány darab fát kellett volna kivágni. E szám láttán talán már nem is olyan borzasztó méretű az "erdőirtás". Persze, tudjuk, szimbolikus értéke (is) van minden fának.
Az Index is március 2-án számol be a NATO főtitkári levélről, és idézi a fák pótlásáról szóló ígéretet. Szóba hozza a fák kivágásának megakadályozását, de nem tesz említést arról, hogy ki ellenében. Március 4-én a Magyar Hírlap folytatja a NATO-tematikát, de újabb aktort emel a képbe, az állampolgári jogok biztosát, aki visszafordíthatatlan károkról beszélt. Folytatódik a számháború, 12 ezer védett növényt telepítettek át 11 millió forintos költséggel, ezek 90 százaléka elpusztult, mindennek eszmei értéke 40-90 millió forint. A zöldek szerint nem harminc, hanem legalább 120 fát kellene kivágni az út és az építkezés miatt. Az erdészek ebből a cikkből kimaradtak.
Az origó hírportál március 17-én tér vissza a témára, a zöldek és a HM közötti megbeszélés valamint a parlament környezetvédelmi bizottságának ülése okán. Az első számú közellenség egyre inkább a HM, a favágás csak az októberig tartó tilalom és az addigi események összefoglalása miatt kerül szóba.
Ugyanaznap a Népszabadság Online is beszámol a patthelyzetről, a tárcaközi vizsgáló testület megalakulásáról. Az összefoglalóban utalás esik a fakitermelés megakadályozásáról. Tehát már nem fairtás! Március 20-án a Hír TV arról számol be, hogy a tárgyalások közepette megkezdődött a kábelfektetéshez az árokásás. Fák és erdészek nem kerülnek szóba.
Aznap a Népszabadság Online is beszámol a megkezdődött munkálatokról. Új elemek a településeknek beígért támogatások.
Áprilisban folytatódik a terepmunka és a küzdelem. 2-án több médium is arról számol be, hogy elérték a munkálatok a természetvédelmi terület határát. A kormányfő munkacsoportot állított fel a Zengő-ügyben. A HM szerint a zöldek PR-akciójáról van szó. A Népszabadság arról ír, hogy az eredeti engedélyben az áll, az építkezést fakivágás és az út szélesítése nélkül kell megvalósítani. Ami képtelenség. Az erdészet nem jön képbe.
Másnap, szintén a Népszabadság, a helyzet fokozódásáról tudósít. A természetvédők közleményt adnak ki. Most már az illatos hunyor is feliratkozott a kárlistára. A HM-et színvallásra kérik.
Az MTI és az Index is a polgári engedetlenségiből ír, másrészt a kivitelező állítja, nem okozott kárt a védett növényekben. Erdészek nincsenek sem a szövegben, sem a terepen.
Április 5-én merül fel újra az erdészet az MTI hírében: a kivitelező cég "betemeti azokat az árkokat, amelyek akadályozhatják az erdészet munkáját". Ez talán a semlegestől a pozitív említés felé való elmozdulást példázhatná. Ám jön a múlt felemlegetése, ismételek, tehát vagyok: "Nemrég személyes jelenlétük eredményeként az illetékes erdőgazdaság nem tudott fakitermelést végezni a hegytetőn..."
A Hír W két közlésében is említi a történteket, de csak az árokásást, idézve a tiltakozók Húsvétra való hivatkozását.
A Gondola portál közleményében már csak az árokbetemetés szerepel.
Ugyanaznap az indymedi.hu hírportál beszámol arról a petícióról, amit mintegy kétszáz értelmiségi aláírásával adtak át Medgyessy Péter miniszterelnöknek. Az irományban nem említik az erdészetet, csupán a tájvédelmi körzet értékeit, a bánáti bazsarózsát. Az aláírók népes , mezőnyében akadémikus, egyetemi tanár, író, filmrendező, színész, zenész, képzőművész, építész, olimpikon, jogász, közgazdász, pszichológus, történész, újságíró, önkormányzati képviselő, egyetemi hallgató szerepel többek között. Erdőmérnök, erdész nem.
Április 6-án a Magyar Hírlap azt írja, hogy a kivitelező cég a HM-mel egyetértésben a munkák leállításáról döntött, s a parlamentben is szóba került a bánáti bazsarózsa. A környezetvédők a demokrácia győzelmének értékelték a munkák leállítását, de továbbra is ellenőrzik a helyszínt. Most már az árokásás jelenti a fő veszélyt, nem a fakivágás.
A Népszabadság aznapi száma összefoglalja a fejleményeket és hírt ad a tárcaközi bizottság felállításáról, amelynek az lesz a feladata, hogy tegyen ajánlást a kormánynak a lokátor végleges helyére.
Április 7-én a Magyar Nemzet a Fidesz közleményét ismerteti, de abban is csak a bánáti bazsarózsa szerepel, erdészek, fák nem.
A Népszabadság április 9-én közli Persányi miniszter nyilatkozatát a helyszín lehetséges változtatásáról.
Április 15-én a Heti Válasz foglalja össze az áprilisi eseményeket, idézve az egyik civil szervezeti vezetőt: "ökológiai agresszió a bős-nagymarosi akció óta nem kapott ekkora nyilvánosságot...".
Két nap múlva meglepő fejleményekre derül fény: az Indymedia arról számol be, hogy a HM Beszerzési és Biztonsági Beruházási Hivatal egyik munkatársa két írást közölt a csevegő oldalon. Ezek az írások állítólag támogatják az építkezést.
Április 19-én tűnik fel ismét az erdészet a sajtóban, meglehetősen negatív kontextusban. A Magyar Nemzet is megírja, hogy a hírportál csevegő fórumára föltettek egy környékbelitől származó levelet. Az állítólag pécsváradi levelező ezeket írta: "a kifogásolt felvezető út 95 százalékban az erdészet által korábban kialakított úton halad. Védett növények nem az úton, hanem az út szegélyében, az erdőszéleken találhatók. Mértékük, jelentőségük nem számottevő. Megdöbbentő, hogy a sajtó és a média kontroll nélkül átveszi a tiltakozók megtévesztő szlogenjeit." A levelező azt írta, hogy a bánáti bazsarózsa élőhelye több száz hektárt érint. Mindenesetre meglepő szakértelem is rejtőzik a levélíró személyében. Ám, még ha meg is felelnek a valóságnak a közöltek, e tényeknek nincs kedvező hatásuk az erdészetre, mert a "lebukott" HM-es csevegő hitelteleníti.
Április 21-én két napilap ismét napirendre tűzi a témát. A Népszavában egy kormánypárti képviselő publicisztikájában olvasható: "A r környezetvédelmi szakhatóság által eredetileg kiadott engedély eleve ellentmondásos döntés volt, hiszen feltételül szabta meg, hogy az -* építkezés során egyetlen fát se vágjanak ki a hegycsúcson. Ez a szakértők szerint eleve tarthatatlan." A lokátor építést elutasító írás végig bírálja a zöldeket. Ez új hang a sajtó)kórusban.
A Népszabadságban közölt tárca szerzője azt fogalmazza meg, hogy a vita nem a bánáti bazsarózsáról szól. Majd ezeket olvashatjuk: "Az elmúlt évek környezetvédelmi akciói után azonban a Zengő ügye jelentős áttörést hozott: a környezetvédő lobbi látványosan javított médiapozícióján. Szinte mindegyik riport, interjú, publicisztika zöld szempontból elemzi a helyzetet, nincs cikk, amely, ne "győzelemként" értékelné, hogy a zöldek hatására állnak a munkagépek..." Később bírálja kormányt, hogy nem határozza meg egyértelműen a prioritásokat, sőt így fogalmaz: "Egyáltalán nem magától értetődő, hogy a bazsarózsa szempontja egyenértékű más szempontokkal.". Majd így fejezi be okfejtését: "Nem szívesen bolygatnám a bánáti bazsarózsát, de ha valóban kell az a lokátor, akkor én bizony a nemzet biztonságára szavazok."
A két hasonló hangvételű, a korábbiaktól alapvetően eltérő szellemiségű cikk talán nem véletlenül jelent meg a kormányhoz közel álló lapokban. Az erdészet számára viszont egyik sem hozott morzsányi presztízst sem a konyhára.
A diagnózis
Ezek a "tünetek" jelentek meg (többek között) a sajtóban február 12-ike és április 21-ike között. A közlések alapvető jellemzője, hogy a szerzők tárgyi tévedésekre építve, érzelmi síkra terelik mondandójukat, a "jó" és a "rossz" szembeállításával. Holott a tévedés itt "perdöntő" (kinek a megbízottai verik a tiltakozókat, ki fenyeget karhatalommal?). Az erdészek terminátorok, a másik oldal pedig Himnuszt énekel. A tájékoztatási hiátus is az erdészeket sújtja (ki bízta meg az őrző-védőket, a fakitermelést milyen feltételek mellett végezhetik?), a körülmények nehézségei pedig csak a tiltakozókat (a magas hóban is felmennek a csúcsra). A szemantikai hangsúlyok alkalmazása is visszatérő elem: erdőirtás - fakivágás. Ezt még csak fokozza a rosszindulat feltételezése (trükközéstől tartanak). Ahogy változott a helyzet, változott a szóhasználat is (fakitermelés), és tárgyi tagosabbakká váltak a közlések (megjelentek az adatok: hány fát is kellene kivágni). Sajnos, ez már a veszett fejsze nyele...
Ezek után talán érthető, hogy a mecseki erdészek kerülik a nyilvánosságot.
Egyebek
Az év első harmada az erdészet sajtója szempontjából meglehetősen hangosra sikeredett. A Zengő-ügyön kívül volt Csókás-erdei tarvágás (az őshonos homoki tölgyes letermelését kifogásolta számos fórumon a WWF), tiltakozás a Farkasgyepű környéki bükkös kivágása miatt, és végül, de nem utolsó sorban, volt erdésztüntetés.
Így lesznek a sajtóban a természetvédelmet feltaláló és azt elsőként törvénybe iktató erdészekből ökológiai agresszorok. De nem hibáztatom a toll- és mikrofonforgató kollégákat. Õk tették a dolgukat, ahogy azt a kenyéradójuk megkívánta. Elsősorban az erdészek tehetnek róla: hagyták, hogy ilyen kép alakuljon ki a szakmáról.
Mert nemcsak akkor hallgatott a szakma, amikor zengett a Zengő, hanem amikor a Csókás-erdei tarvágással volt tele a sajtó, vagy amikor a farkasgyepüi bükkös vágása ellen kezdtek tiltakozni. De az sem váltott ki különösebb rezonanciát, amikor a magánerdő-gazdálkodók az utakra vonultak érdekeik védelmében.
De a jó híreinkkel, az erdők kitakarításával, a teltházas erdei iskoláinkkal vagy a népszerű erdei vasutakkal sem nagyon tudtunk mit kezdeni.
Az okokról
A kommunikációs tehetetlenség több tényezővel magyarázható.
Történeti (technológiai és gazdasági) ok az erdészet nemzetgazdasági (politikai) súlyának csökkenése.
A szociológiai tényezők közül a legfontosabb az érdekviszonyok bonyolultsága: az irányító (hatósági) és a tulajdonosi (kezelői) jogokat gyakorló szervezetek közötti feladat- és munkamegosztás defmiálási hézagai, az ágazati több lábon állásból adódó irányítási tehetetlenség, valamint a gazdasági környezet kétarcúsága.
A politikai szférát még nem is említve, holott - mint azt a HVG-ben olvashattuk - az erdőgazdasági vállalatok igazgató tanácsai az informális hatalmi mező újraelosztásának fontos színterei.
Ugyanakkor a szakmai civil és társadalmi szervezetek meglehetősen erőtlenek, autonómiájuk és érdekérvényesítő képességük korlátozott.
Végül még egy karakteres tényező, ami még "családon belül" is megosztja a szakembereket, a vadászat. Ez a paradoxon szembeötlő, hiszen időnként a lapok tele vannak a vadászattal kapcsolatos közlésekkel, ám kevés szó esik a vad ellentmondásos megítéléséről. E téren meglehetősen féloldalas a tájékoztatás.
Pszichológiai okok is magyarázzák a kommunikációs hátrányt. Az erdészek lelki alkata már a pályaválasztáskor arra predesztinálja a kollégákat, hogy végezzék csendben a munkájukat és ne a nyilvános szereplés segítségével képviseljék érdekeiket. A PR- és sajtómunka pedig szerepléssel jár. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy ennek a "szerénységnek" persze szervezetszociológiai okai is lehetnek.
Ebbe a dimenzióba tartozik az is, hogy például az NGO-k munkatársai sokkal nagyobb mértékben azonosulnak a szervezetükkel, mint a hagyományos intézményi kertek között dolgozó kollégák. Az erdőkkel kapcsolatos kommunikációs mezőbe minden bizonnyal a magánerdőgazdálkodók hoznak majd új színt, mint ahogy ezt az év elejei tüntetések kapcsán már érzékelhettük.
A terápia
Érték- és érzelemmentesen kezelve a sajtót, minden lehetőséget meg kell ragadni a nyilvánosság használatára. Szorgos és következetes aprómunkával rendszeresen tájékoztatni kell a médiumokat minden, a házunk táján várható és zajló eseményről. Ennek bonyolításához meg kell keresni az alkalmas személyiségű munkatársakat, meg kell tanítani őket sajtómunkára, mert ez is egy szakma. Ami készségeket és ismereteket feltételez.
A vállalati, intézményi szint felett pedig rendszeres egyeztetés szükségeltetik, nem a bürokratikus szakzsargon értelmében, hanem az egységes szakmai minimum kialakítására. Ennek egy lehetséges szervezeti fóruma az Országos Erdészeti Egyesület.
Epilógus
Az (akkori) miniszterelnök Láng István akadémikus vezetésével szakbizottságot hívott életre a zengői lokátor-beruházás felülvizsgálatára, illetve új helyszín kiválasztására. A Civilek a Zengőért Mozgalom, a Greenpeace, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Pécsi Zöld Kör valamint a Védegylet sajtótájékoztatón mutatta be azt, a mozgalom által a lokátor-ügyről összeállított vaskos anyagot, amelyet Láng István professzornak juttattak el. A bizottság üléseiről várhatóan csak kevés információ fog kiszivárogni, mivel az ügy számos részlete titkosított.
Az aktivisták szerint növekszik a Zengő-ügy társadalmi támogatottsága, aminek kézzelfogható bizonyítéka, hogy a Pécsi Országos Színésztalálkozón a bánáti bazsarózsa örökbe fogadására meghirdetett gesztus résztvevői köre tovább bővült. A Zengő-bizottság a NATO-radar telepítésének három lehetséges helyszínét elemzi - közölte az MTI érdeklődésére Láng István akadémikus, a testület vezetője. A három lehetséges helyszín a Zengő-csúcs, a Hármas-hegy és a Tenkes-hegy. Láng elmondta: a készülő jelentésben mindhárom helyszínnel kapcsolatban bemutatják az előnyöket-hátrányokat és a belpolitikai-, társadalmi-, gazdasági következményeket. Közölte: még maradtak nyitott kérdések, elsősorban közigazgatási, eljárási helyzetértékelések. A Zengő-bizottság következő ülését szeptember végén tartja. A bizottság tagjai között erdész nincs.
Zétényi Zoltán erdőmérnök-pszichológus