Most is egy ilyen pompás könyv megszületéséről adhatunk hírt. Balsay Endre oki. erdőmérnök "Fejezetek a Kapuvár környéki erdők történetéből" című művéről van szó.
Már a cím is izgalmas, mert legott elárulja, hogy Kelet-Közép-Európa egyik legérdekesebb, speciális erdőségéről, a Hanságról van szó. Megírására pedig keresve sem lehetett volna alkalmasabb személyt találni a szerzőnél, a kiterjedt Balsay erdészdinasztia kapuvári ágának sarjánál, akinek egész élete, szakmai pályafutása ehhez a különleges tájhoz fűződött. Sőt már édesapjáé, id. Balsay Lászlóé is (1902-1982), akinek a nagyapja és dédapja is erdőmérnök volt. Utóbbi 1923-ban került először kapcsolatba erdőrendezőként a hansági erdőkkel, 1941-ben pedig a Kapuvári Erdőgondnoksággal, hogy azután soha többé meg ne váljon a tájtól. Öt gyermeke közül három fia szintén erdőmérnök lett. Közülük kettő: a könyv írója, Endre (szül.: 1937) és Sándor (1941) átvette a hansági atyai örökség gondozását és évtizedekig a Dél-, illetve az Észak-Hanságban dolgozott, nyugállományba vonulásáig.
Nem ok nélkül foglalkoztunk kissé hosszadalmasabban a szerző személyével és származásával, mert ez a tényező - ti. a szakmai dinasztia ténye - adja a könyv savát-borsát. Az édesapa, Balsay László, akinek a neve már régen fogalommá vált a szakmában, nem csak üzemtervi térképpel és puskával járta a munkaterületét, hanem fényképezőgéppel is. Kisalföldi szolgálatának évtizedei alatt rengeteg erdőrészletet, erdőgazdasági munkaműveletet, eszközt és vadászjelenetet rögzített filmszalagra. (Legyen ez tanulság sok más, mai kolléga számára is) S mivel már a nagyapa is fényképezett, a családi archívum fényképalbumai bőséges forrást jelentettek a könyv rendkívül érdekes, páratlan értékű képillusztrálásához.
Segítséget jelenthetett a szerző számára az a körülmény is, hogy a terület nagy része 1945 előtt az Esterházy Hercegi Hitbizomány egyik részét képezte. Ilyen helyen mindig bővebben adódik forrásanyag - üzemterv, térkép, számadás, levél stb. - mint a kisebb erdőbirtokok esetében. Különösen vonatkozik ez a területen folytatott vadgazdálkodás és vadászat történetére, ami bő terjedelmet kapott a 343 oldalas könyvben. Hiszen azt talán említeni sem szükséges, hogy a hercegi család tagjait (még a hölgyeket is) jobban érdekelte a vadban gazdag és egzotikus környezetben a vadászat lehetősége, mint - mondjuk - a szerényen jövedelmező éger tűzifa termelés.
Persze, egy Esterházy herceg vadászvendégének lenni sem volt utolsó dolog. így azután olyan arcok tűnnek fel a régi fényképeken, mint pl. Rudolf trónörökös, vagy később Horthy Miklós kormányzó és még számos más egykori méltóság.
Egyik nagy értéke a műnek, hogy vizsgált területének határait átlépve, egy önálló fejezetben áttekintést ad az Esterházy Hercegi Hitbizomány magyarországi szervezetéről és soproni székhellyel működött erdőigazgatósága alá rendelt négy erdőfelügyelőség (Lenti Dombóvár, Kaposvár, Kapuvár), az általuk felügyelt valamennyi (szám szerint 14) hazai erdőgondnokság, továbbá két nagy fűrészüzem (Lenti, Csömödér) és a csömödéri erdei vasútüzem tevékenységéről.
Balsay Endre ezzel megtette az első lépést az egyik egykori legnagyobb magyarországi magánerdőbirtok történetének átfogó feldolgozására irányulóan, amire oly nagy szüksége lenne erdészettörténet-írásunknak. (Persze tudjuk, hogy értékes részfeldolgozások már születtek ezen a téren, főleg a zalai birtokrészek vonatkozásában. Ezek némelyikéről mi is hírt adtunk lapunkban.)
Ha ezt a szót halljuk: Hanság - akkor az égerfa mellett egy másik fogalom is legott felmerül gondolatvilágunkban és ez a tőzeg.
Természetes tehát, hogy Balsay Endre terjedelmes fejezetet szentelt ennek az érdekes és fontos, speciális témának: a tőzegtalajokon folytatott erdőgazdálkodásnak, s magának a tőzeggel való gazdálkodásnak, a tőzegbányászatnak. (Nem a Hanság volt az egyedüli hely, ahol egykor, nem is olyan nagyon régen a tőzegbányászat is az erdészet feladatkörébe tartozott.)
Sajnos, a XIX. században komoly mértékben megindult emberi vízgazdálkodási beavatkozások előnytelenül zavarták meg a táj természetes rendjét. Megindult a tőzeg és vele együtt az éger, az erdő pusztulása. Az erdészet az erdőgazdálkodás megújításának útját-módját a nyárgazdálkodás kifejlesztésében találta meg, amelynek gyökerei az 1920-as évek elejéig nyúlnak vissza. S ami szintén elválaszthatatlanul összeforrt a Balsay névvel.
Ezzel a csaknem évszázados nyár-termesztési históriával is egy önálló fejezet foglalkozik, éppen úgy, mint a hansági erdőfeltárás történetével. Mert bizony ezen a vizes-lápos síkságon a kitermelt fát kiközelíteni (gyakran a vízből kimenteni) és elszállítani semmivel sem volt könnyebb feladat, mint megtermelni és kitermelni.
Volt itt minden: kézi kihordás, „kutyázás" repülővágányokon, szekerezés, keskeny nyomtávú vasút, lánctalpas traktorok, kavicsutak építése, sőt még dereglyézés és faúsztatás is. Az utóbbi témának, a hansági folyókon és tavakon folytatott egykori vízi közlekedésnek és szállításnak, mint helyi érdekességnek szintén önálló fejezetet szentelt a szerző. (Nem mindennapi látvány lehetett a kerületét ladikon bejáró erdőőr, amint a 180. oldalon elhelyezett fényképen is látható.)
Végül 40 olyan szakember életrajza, azon belül szakmai munkásságának ismertetése következik, akiknek neve elválaszthatatlanul összeforrt a hansági erdő- és vadgazdálkodással. Különösen hatalmas munka lehetett a szerző számára ennek az anyagnak az összegyűjtése, amelyben más tájak erdőgazdálkodására vonatkozóan is értékes adatokra bukkanhat az olvasó. (Egyes életrajzokat társszerzők írtak.)
Ezen a fejezeten túlmenően is rengeteg név merül fel a kötetben, Istennek hála, fényképeken is; külön figyelmet érdemel pl. a 14-15. oldalon bemutatott portréfotó-arcképcsarnok.
A felhasznált szakirodalmat és forrásokat felölelő zárófejezet négyoldalnyi terjedelme önmagában is mutatja, hogy Balsay Endre milyen hatalmas és szerteágazó forrásanyagot kutatott és dolgozott fel, saját és családi dokumentumai, valamint több évtizedes helyi tapasztalatai és élményanyaga mellett.
Ha egy könyvre a fellengzősség gyanúja nélkül mondhatjuk, hogy grandiózus mű, akkor ezt Balsay Endre szép, érdekes és értékes művéről elmondhatjuk. Örülhetnek a kisalföldi erdészek, hogy szűkebb pátriájuknak ezt a kiváló történelemkönyvét könyvespolcukon elhelyezhetik. De örülhet ennek mindenki más is, még nem erdészek is. Mégpedig a Kisalföldi Erdőgazdaság ZRt. vezetőségének, elsősorban dr. Magas László vezérigazgatónak köszönhetően, aki a könyv létrehozását messzemenően támogatta, majd megjelentette. Nyilván nem kevés pénzbe került, de pénzügyi válságtól forrongó világunkban jobb befektetés volt ez, mint egy aranytömb. Mert ennek a könyvnek az értéke az idő múlásával csak egy irányba fog mozogni: nőni fog! Dr. K. P.