A közreműködők köre azután gyorsan tovább bővült intézményekkel, vállalatokkal. S íme: a szakosztály az idén immár a nyolcadik szakkonferenciáját bonyolította le, meglepően széles körű romániai és magyarországi résztvevői létszámmal. Az élénk érdeklődés azt bizonyította, hogy a hol Erdélyben, hol Magyarországon lebonyolított előző konferenciák (is) tartalmasak, színvonalasak voltak. Elöljáróban ezt mondhatjuk el erről a nyolcadik közös rendezvényről is.
Az első lépcső Nagyvárad volt...
Magyar részről az ERTI munkatársai képezték a csapat magvát. Közöttük volt az intézeti szakszervezeti bizottság titkára, Szendreiné dr. Korén Eszter is. Ő és dr. Illés Gábor együttesen látták el a magyarországi kollégák részvételével kapcsolatos szervezési teendőket. Magyarországról még a Nyírerdő Zrt. és a Kiskunsági Erdészeti Zrt., továbbá az MgSZH néhány megyei igazgatósága, a természetvédelem és a MEGOSZ részéről vettek részt kollégák a rendezvényen. Egy részük közvetlenül a helyszínre utazott, más részük pedig Debrecenben gyülekezve és csoporttá szerveződve autóbuszon érkezett Nagyváradra a konferenciát megelőző napon.
Nagyváradon, a városi múzeum tőszomszédságában, az ún. Kanonok-soron fogadta a csoportot Orbók Ilonka, az EMT-ESzO bájos titkára, a szakosztályi konferenciák régi, tapasztalt szervezője, aki azután - férjével együtt - a megérkezés percétől kezdve kedves, melegszívű, de nagyon határozott és figyelmes, gondos patrónusunk volt hazautazásunk percéig.
A kölcsönös üdvözlések után Mózes Pál helyi erdőmérnök kolléga kalauzolásával városnézés következett a gyönyörűen szépülő belvárosban, költőóriásunk, Ady Endre egykori világában.
A városnézést követően az ugyancsak dinamikusan fejlődő Félixfürdőre (ma: Baile Félix), a Nagyváradtól délkeletre kb. 13 kilométerre levő régi, híres rekreációs központba utaztunk. Itt az egymás után épülő hatalmas, modern szállodák már-már feledtetik, hogy ez a meleg gyógyvizéről híres kis település volt hajdan a nagyváradi püspökök kedvelt tuszkulánuma. Mi a Padis Szállóban kaptunk elhelyezést.
... a második Félixfürdő
A szakkonferencia a Hotel Padis konferenciatermében Szakács Sándor okl. erdőmérnök, székelyudvarhelyi erdészeti igazgató, az EMT-ESzO elnökének üdvözlő szavaival vette kezdetét, aki elmondta: ez a rendezvény vándorgyűlés jellegű, mert a szakosztály a Székelyföldről a Partiumba mozdult ki vele.
Megnyitó beszédet Prof. Dr. Köllő Gábor kolozsvári tanszékvezető egyetemi tanár, az EMT elnöke mondott. Ő is értékelte azt a tényt, hogy a konferencia-sorozat körútja Hargita, Kovászna és Háromszék megye után most eljutott a Partiumba. Hangsúlyozta, hogy a társadalomnak meg kell becsülnie az erdészek munkáját, amely a környezetvédelem fokozódásával egyre inkább felértékelődik.
A professzor elismerően szólt az Erdészeti Szakosztály munkájáról (név szerint is kiemelve Orbók Ilonka titkárasszony tevékenységét), amelyet az EMT 11 szakosztálya között az egyik legjobbnak minősített. Méltatta azt a tényt, hogy ezt a tevékenységet teljesen önállóan, az EMT mindössze öt fős kolozsvári titkárságának megterhelése nélkül szervezi a szakosztály vezetősége.
Az üdvözlések elhangzása után levezető elnökként Nádas József, a Somogy Megyei MgSZH Erdészeti Igazgatóságának vezetője vette át a konferencia munkájának irányítását.
Támogatási rendszer ott és itt
Első előadóként Bakó Csaba erdőmérnök, a Hargita Megyei Vidékfejlesztési és Kifizetési Hivatal munkatársa adott áttekintést az erdőgazdasági munkák romániai támogatási rendszeréről.
Előadásából kiderült, hogy az EU-tagságból eredően a román és a magyar rendszer között sok szoros hasonlóság van. Románia Nemzeti Vidékfejlesztési Tervének összege 13 milliárd euró, amiből 3 milliárd a nemzeti önrész. A rendszernek - amely 2013-ig érvényes - négy ún. tengelye van. A részletek (tengelyek, kódszámok) mellőzésével és a teljesség igénye nélkül megemlítjük, hogy a meghatározott feltételek mellett támogatható pl.: a szaporítóanyag-termesztés; az ültetvényszerű fatermesztés; a termékek feldolgozottsági fokának növelése (pl. erdei gyümölcsök esetében); bizonyos erdészeti beruházások; az infrastruktúra fejlesztése (útépítés, szakképzés stb.); erdőápolás; az erdőállományok fejlesztése; mezőgazdasági területek első betelepítése (differenciáltan); erdészeti mikrovállalkozások.
A pályázat elnyerésénél elsődleges szempont: a vállalkozás magánjellege, a terület birtoklása, erdő esetében annak üzemtervezettsége.
Bakó Csaba elmondta azt is, hogy Romániában két intézmény foglalkozik a támogatások lebonyolításával. A támogatások részleteiről a hivatal honlapjáról kaphatnak felvilágosítást az érdeklődők.
Ezt követően maga az ülést vezető Nádas József igazgató adott áttekintést a magyar erdőgazdaság új támogatási rendszeréről, különös tekintettel a magánerdő-gazdálkodásra. Ennek alapja az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program, ami szintén 2013-ig lesz érvényben. Az igazgató vázolta a jelenlegi hároméves bonyolult átmeneti időszak finanszírozási helyzetét; részletezésétől ez alkalommal eltekintünk.
Nyírségi tapasztalatok partiumiaknak
A hatósági szakemberek után egy gazdálkodó vette át a szót a versenyszférából.
Bíró Imre, a Nyírerdő ZRt. Baktalórántházai Erdészetének igazgatója „A fenntartható erdőgazdálkodás napi gyakorlata az észak-alföldi régióban" címmel adott áttekintést részvénytársaságának területi, működési adottságairól és tevékenységéről, de e mellett a térség magánerdő-gazdálkodásáról és annak problémáiról is.
Ezen belül foglalkozott: fontos fafajuk, az akác mai problematikus megítélésével; vonalkódos fakészlet-nyilvántartásuk rendszerével és a digitális vállalatirányítási rendszer bevezetésével; faalapanyaguk feldolgozottsági fokának növelésével (hossztoldás, hőkezelés, tömbösítés, új termékek kifejlesztése); vadgazdálkodásuk átalakításának eredményeivel (C.I.C. elismerő oklevél); saját gépüzemük újraépítésével; az alacsonyabb minőségű faanyag energetikai hasznosításával (helyi kiserőművek helyett ausztriai aprítékexport).
Mivel a Partium határmenti vidékének természeti adottságai sok tekintetben hasonlóak a Nyírerdő Zrt. területi viszonyaihoz, Bíró Imre előadása hasznos lehetett az erdélyi kollégák számára.
Az Ormánságból szintén
Molnár Tamás, a Mecseki Erdészeti Zrt. Sellyei Erdészetének igazgatója személyében ismét egy üzemi ember következett az előadók sorában „Fenntartható tölgygazdálkodás a Dráva mentén " című előadásával.
Bevezetésként bemutatta az Ormánságot és a horvát-magyar folyót, a Drávát (50 vízlépcső, 16 erőmű!); valamint a folyómentének érzékeny termőhelyi viszonyait. A kocsányos tölgy a talaj vízellátottsága mellett rendkívül érzékeny a fény ellátottság szempontjából is. Ezért a mostanában szorgalmazott kis lékes bontásokban nem jön fel természetes újulata, hanem inkább az agresszívebb kőris tör fel. További problémát jelent a magas vadlétszám, a viharkár, a vizes talajon a faanyag kiközelítése és kiszállítása, s a szociális szempontból elmaradt vidéken a nagyarányú falopás. Utóbbi szempontjából bíznak jogrendszerünk visszásságainak felszámolásában. A folyamatos erdőborítást biztosító természetes felújítás dolgában pedig keresik a kocsányos tölgynek megfelelő jó megoldást (például erdőrezervátumokban).
Szemelvények az ERTI eredményeiből
Az üzemi emberek után a tudományos kutatók következtek a konferencia szereplői között.
Dr. Illés Gábor (ERTI, Ökológiai és Erdőművelési Osztály) „ Termőhelyi jellemzők térképezése síkvidéken " című előadását nehezen tudnánk rekonstruálni annak a számos színes térinformatikai ábrának a mellékelése nélkül, amelyeken a termőhely térképezés mai modern gyakorlatát, majd az adatfeldolgozás halmazelméleti, többváltozós stb. módszereit bemutatta. E helyett - kiragadva - csupán Ockham két egyszerű, de megszívlelendő alapelvét ajánljuk a téma iránt érdeklődők figyelmébe: 1. Ne becsüljünk semmi olyat, amit mérni lehet. 2. Ne próbáljuk újra előállítani azt, ami már megvan. - Ezek az alapelvek talán nemcsak a talajtérképezés tudományában hasznosak.
Csiha Imre (ERTI, Ültetvényszerű Fatermesztési Osztály) „A természetközeliség problémái az Alföldön" című sokrétű, nagyformátumú előadásából csupán egy-két kiragadott, általánosítható megállapítást idézünk.
Egyesek a klímaváltozás korában akarnak egy régi állapothoz visszatérni.
A „természetközeliséget" gyakran mesterségesen kell beindítani, (pl. eltűnt elegyfajok visszavitele az állományba.)
Nagy ellentmondás van az erdőtulajdonos állam és a civil társadalom erdővel kapcsolatos elvárásai között.
Társadalmi döntések következményeit valakinek viselnie kell.
Bárány Gábor (ERTI, Ültetvényszerű Fatermesztési Osztály) „Az ültetvényszerű erdőgazdálkodás aktuális kérdései a Tiszántúlon" című előadásának bevezetőjében rámutatott, hogy erdészetpolitikai célkitűzés Magyarország erdősültségének 24-25 %-ra történő emelése. Ehhez a legtöbb területi lehetőséget a még mindig igen alacsony erdősültségű Tiszántúl kínálja. Ismertette az ültetvényszerű fatermesztés ismérveit, s hangsúlyozta a célválasztékra alapozott tudatos tervezést, valamint a rövid termesztési időtartamot, és a kutatások folytatásának szükségességét. Érintette az energetikai faültetvények témáját is, amihez kapcsolódva az elnöklő Nádas József megjegyezte: a faültetvény nem mindig energiaültetvény.
Benke Attila (ERTI, Nemesítési Osztály) „A nyárnemesítés aktualitásai Magyarországon" című előadásának elején felidézte e munkaterület két magyar klasszikusa: a Kossuth-díjas Koltay György (1899-1961) és Kopeczky Ferenc (1911-1978) emlékét, munkásságát. Magára a tárgyra térve leszögezte, hogy a nyárnemesítés feltétele a minél több törzsállomány. Ezekből kell populációkat létre hozni, majd szelektálásuk útján új fajtát előállítani. Előadásának további részében kitért a kísérleti rendszerekre, a keresztezés és nemesítés egyes fázisaira, s végül az energiaerdők létesítésére. Utóbbiak esetében a fő cél az erdei dendromassza-termés maximalizálása. Véleménye szerint ez új kihívást jelent a nemesítők számára.
A konferencia előadás-sorozata ezzel befejeződött. Elfogultság nélkül megállapíthattuk, hogy előadóink - mind a vállalati szakemberek, mind a kutatók - jó munkát végeztek, értékes, színvonalas előadásokkal szerepeltek. A konferencia elérte deklarált célját, egymás jobb megismerését és hasonló feladataink, az erdőkezelés közös problémáinak megbeszélését.
A találkozó első napja hagyományos módon a Hotel Padis éttermében elegáns és hangulatos szakember-találkozóval ért véget.
Egzóta-erdők Székelyhíd...
A konferencia elméleti részét másnap a gyakorlat, vagyis szakmai tanulmányút egészítette ki.
A résztvevők autóbuszokon a Nagyváradtól észak-keletre fekvő Székelyhíd (Sacueni) környéki erdőbe utaztak. Itt a Székelyhídi Áll. Erdőhivatal két erdőmérnöke: Iacob Miklós és Bokor Mónika mutatta be azokat az egzóta fafajokkal végzett kísérleti erdősítéseket, amelyek némelyike már 100-110 évre nyúlik vissza, amikor még a Stubenberg grófi család birtoka volt a terület.
Csodálatos törzsekből álló feketedió állományt láthattunk olyan helyen, ahol a környező gyenge akácos mutatta, hogy mi lenne ott, ha a feketedió nem lenne. Méretes Caria törzseket, vagyis hikori-diót is láttunk ott, de ezek inkább csak kuriózumot jelentettek a génrezervátum közelében.
Érdekes látvány volt az ún. Olaszi-tó fölötti alacsony dombtetőn egy feketedióval elegyes gyertyános-kocsányos tölgyes (4,8 hektár) bodza alsószinttel, amely erdei szürkegém rezervátum. Gémet csak távolról, repülve láttunk, de a fák koronáján levő, ágakból összerakott sok fészek, a talajon pedig a sok lepotyogott, összetört zöldeskék tojáshéj bizonyította, hogy a rezervátumnak valóban vannak lakói.
…és Érsemlyén környéken
Olaszi határából a Székelyhídi Áll. Erdőhivatal 3. számú egységébe (Cantonul Silvic Barantau), az Érsemlyén határában fekvő Barantói-erdőbe utaztunk. (Közben egy sajnálatos epizód történt. Egyik kollégánk oly szerencsétlenül szállt le az autóbuszról, hogy a lépcsőn megcsúszva zöttyent a talajra és a bokáját törte. A nagyváradi korházba szállították, ahol a bokáját begipszelték, de este már ismét közöttünk lehetett a szállóban.)
Az Érmellék vidéke ez, tulajdonképpen a Nyírség kb. 40 km. hosszúságú keleti nyúlványa, homokbuckás, enyhén mikrohullámzatú vidék. Huszonhárom éves szép árbocakácost csodálhattunk itt meg (eléggé agresszív sajmeggy, Prunus serotina cserjeszinttel).
Az akácgazdálkodás rendszerét itt az jellemzi, hogy az állományt harminc éves vágásfordulóban kezelik. Két alkalommal sarjaztatják. A harmadik alkalommal újraültetik plantázsról gyűjtött magból nevelt csemetével.
Innen nem messze egy kb. 500 hektár kiterjedésű, 50-52 éves vöröstölgy-elegyes kocsányos tölgyest tekintettünk meg. A tápanyagban szegény, futóhomokon kialakult talajon a vöröstölgy szintén bámulatos törzseket nevelt és növekedése olyan erőteljes, hogy elnyomja a kocsányos tölgyet. Vöröses tónusú, rugalmas fáját értékesnek tartják.
Iacob Miklós kolléga szemmel láthatóan mind elméletileg, mind gyakorlatilag alaposan bedolgozta magát a lombos egzóta fafajok termesztésének tudnivalóiba. Arra a kérdésünkre, hogy mit szólnak az ottani természetvédők az általuk tájidegennek nevezett külföldi fafajok erdészeti kultiválásához, csak annyit mondott: lehet ez ellen tiltakozni - de akkor fizessék meg az erdészetnek az őshonos és az egzóta faanyag közötti piaci árkülönbözetet.
Kazinczy Ferenc szülőházában
Magyarok lévén, nem távozhattunk el úgy az Érmellékről, hogy ne rójuk le tiszteletünket egy koszorúzás formájában, az 1759-ben itt született nagy hazánkfia, Kazinczy Ferenc emléke előtt az érsemlyéni általános iskola kis parkjában álló mellszobránál. S ne tekintsük meg múzeumnak berendezett, közelben álló szülőházát, a gondnoki feladatokat ellátó kedves Csorba Terézia tanárnő szakszerű kalauzolása mellett. A ház egyben az itt született Csiha Kálmán evangélikus püspöknek, az 1945-ös rendszerváltás után sok megpróbáltatáson átment nagy templomépítőnek és költőnek, továbbá a szintén itt született Fráter Lóránt (1872-1930) magyarnóta-szerzőnek is emlékháza. (Utóbbit, mivel a Ludovika Akadémiát végzett katonatiszt volt, „nótás kapitánynak" is nevezték.)
Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság Erdészeti Szakosztályának kétnapos, tanulmányúttal kombinált VIII. Szakkonferenciája az érsemlyéni iskolában elfogyasztott, helyi népszokás szerint főzött ízletes vacsorával ért véget. S közben nem csak a finom ételeket-italokat, hanem Balázsi József polgármester úrnak, az iskola vezetőségének és személyzetének a magyaros vendégszeretetét is élvezhettük. Köszönet érte nekik is és köszönet a konferencia szervezésében, lebonyolításában részt vett minden erdélyi kollégának is!
Magyarországi kollégáink másnap délelőtt Félixfürdőről tudásban-tapasztalatokban gazdagodva vettek búcsút szívélyes házigazdáinktól: a feleségével az utolsó percig mellettünk kitartó Szakács Sándor elnök úrtól, s a férjével hasonlóképpen kitartó Orbók Ilonkától és Orbók Sándortól. Viszontlátásra jövőre a IX. Szakkonferencián - Magyarországon! Dr. Király Pál