A századforduló táján Kecskeméten élt és dolgozott Hanusz István gimnáziumi tanár, aki „Magyar történeti emlékeztetők a fák birodalmából" címen csokorba szedte az ilyesfajta mendemondákat. Ebből közlünk néhány szemelvényt.
— Nagyasszony fájának nevezi a magyar a nyírt és azt tartja felőle, hogy elég annak a jelenléte a boszorkányok távoltartására. Májfául is azt állít legörömestebb a legény Göcsejben, nyírfaág söprű készítéséhez fognak Luca napján, karácsony éjjel a templomba viszik és vele söprik körül első köznapon a házat, hogy abból semmi egész éven át el ne vesszen. A göcseji ember is az ősvallás „nagyasszonya" fájának tartja és belőle ácsol kaput, mikor a szarvasmarhát tavasszal először a legelőre hajtja. Erősen hiszi, hogy ez óvja
meg őt, lakóhelyét és lábas jószágát minden bajtól. Torda-Aranyosban a székely asszony a gyermeke bölcsőjére tesz nyírfaágat, hogy gyerekét valaki ki ne cserélje.
— A virág vasárnapján templomban használt kecskefűz barkás gallyait „cicamicá"-nak nevezi molyhossága miatt a nép, s a fiatalság egész ünnepléssel indul a szedésére. A barkáról ellenben azt tartja a kecskeméti asszony, hogy nem jó a házba vinni, sok lesz tőle nyáron a légy.
— A fűzfa betegségek lakóhelye. Ha hideglelős a széki palóc, bizalommal járul a fűzfa elé, megrázza és így szól: „Vendéget hoztam, nekem nem kell, rád hagyom". Ugyanezt megteszik olykor a bodzafával is, sőt megfenyegeti a beteg, hogy kivágja tőből, ha nem segít a baján. Erre a bodza ijedtében megizzasztja a beteget hatalmasan; a fűz kérgének meg a keserű pora népies javas szer a hideglelés ellen.
— Karácsonykor a Bánságban aranyozott fűzfavesszőből készült kerek fonadékot nyújtanak be a leányoknak az ablakon és a kerék minden küllőjére almát tűznek.
— Hasztalan öntik a rontást a tölgyfa árnyékába, nem árt az ott senkinek, ha belehág is. Göcsejben a leány napkelte előtt szedi meg a bodza virágát, hogy hasznos legyen torokfájás ellen.
— Magyar népregékben az elhalt szeretőnek rózsa női a sírdombján; a hűtelenén pedig gyümölcstelen szederbokor, melynek tüskés indáján keresztülbukik, ki arra megy. A hűtlen legény vadkörtefává lesz.
— Tisztes fa Torontál egyik kis községében három magános szomorú kőrisfa, ha szépségük vagy koruk nem is kiváló. Esetenként betegek látogatják, alája ágyat vetnek, s ott feküsznek reggelig, mert hiedelmük szerint így fejtik ki a fák gyógyító erejüket. Magokkal fehér kalácsot és aprópénzt hoznak, s az otthagyottat senki bántani nem meri, mert a nyavalyát megkapná.
— Trencsén és Nyitra megyékben édes almafa gallyacskát fonnak be a menyasszony rozmaringkoszorújába, hogy a házasélete édes legyen.
— A régi magyaroknál diófaágakat szórtak a holt vőlegényre úgy, mint életben maradt menyasszonyára.
— Cigányainknak az élő gallyfa egész telegráf- vagy post restante-szolgálatot teljesít. A küldött bodzaág betegségnek a híradója; minél több azon a szem, annál súlyosabb a nyavalyája annak, akiről szó van; kar- vagy lábtörésnél a gallyat behajlítják, halálesetnél elszenesített bodzagally a jel. A nyírgally azt jelenti, hogy nyomon van a hatóság, óvakodni kell; családszaporodást jelöl a megjegyzett fűzfaág, fiú születésekor piros, leányoknál fehér cémával kötik azt körül.
— Cigány néphiedelem szerint a nagyhéten nyesett mogyorófa vesszeje megóv a villámcsapástól; nagypénteken vagy Szent Iván éjjelén (június 24.) új késsel vágott villás mogyoróvessző megmutatja a föld alatt rejlő érceket, meg a vizet, mert a talaj ama tája felé hajlik, ahol azok leledzenek.
— Mélius Péter azt írja, hogy „az nyárfának levelét csepegtesd az fülben, az használ".
— Sió, a Balaton tündére, minden udvarlójától bakonyi hársvirágvizet kívánt, hogy vele arany fürtjeit locsolhassa. (A szemelvényeket összegyűjtötte: dr. Szodfridt István)
1983. február - A fák ősidők óta hozzátartoznak az emberi élethez, talán ez magyarázza azokat a népi hiedelmeket, szokásokat, nemegyszer babonákat, regéket és legendákat, amelyeket népünk is sokfelé őriz.