Állományszaporodási szempontból két időszakot különböztetünk meg. Ezek: az állományfenntartás időszaka
a) az elszaporítás és
b) a telítettség esetén.
Elszaporításnál, akár természetes úton történik ez, akár mesterséges tenyésztéssel segítjük elő, a vadászat mindössze az állomány ivararány-szabályozására terjedhet. Elvül felállíthatjuk azt, hogy az ivararány 1:3-1:4-nél ne legyen gyengébb. Az elszaporítás első, 3 évében csak a kakasokat lőjük. A vadászat így is kellemes, mert az ivarszerinti szaporodás nagy átlagban 1:1, tehát 4000 darabos állománynál több száz kakas eshetik egy vadászaton.
A második vadászaton csak az ivararányt állítsuk be és további vadászatot ne rendezzünk. Az 5—6. év után a tyúkokat is lőhetjük, de ezzel igen kell vigyáznunk. Azokon a területeken is, ahol sok a tyúk, lehetőleg csak a hosszúfarkú tyúkokat lőjük, bár ez nem jelenti mindig az öregedő egyedeket. A tyúkok inkább a befogások alkalmával selejtezhetők.
A levadászásnak ezzel a rendszerével, ha egyébként óvjuk és védjük a vadat, feltétlenül eredményt érünk el.
A telitettséghez közel járó területeken évenkint két rendszeres nagyvadászat és egy ivar aránybeállító kilövés történhetik veszély nélkül. Az egyes vadászatok között azonban feltétlenül 3 hetet kell hagyni, hogy a vad megnyugodhassak és az idegen területekre kerültek visszatérhessenek.
Szabályként állíthatjuk fel, hogy állomány-csökkenés veszélye nélkül a kakasteríték 30 %-ánál több tyúk nem lőhető.
Vadászat előtt és után a vad takarmányozásáról gondoskodjunk!
Fogolyvadászatoknál óvakodjunk attól, hogy a családvezető öregeket kilőjük. A vezetés nélküli, tapasztalatlan család rendszerint elpusztul, annál is, inkább, mert a fogoly nehezen veszi fel a kirakott takarmányt.
Ha sok a foglyunk, rendezzünk két nagy vadászatot, esetleg egy-két kisebb puskázást, de ne felejtsük el, hogy az egymást sűrűn követő vadászat még a jó helytartó foglyokat is kizavarja a területről. A fogoly a zavarásra igen kényes, bár azt bizonyos mértékig tűri.
Igen jó a fogolynál az ivararány-szabályozó kilövés. Sokan talán mosolyognak rajta, pedig erre is van lehetőség.
A fogoly-kakas mellén a folt mindig sokkal erősebb, mint a tyúkon többször található mellszíneződés. Felrepülés alkalmával a fogoly rendszerint úgy repül fel, hogy a mellét — akár oldalról is — felénk fordítja. Pál pillanat alatt a kakas megállapítható és gyors lövéssel kilőhető. Igaz, hogy a szabályozást végző puskásnak gyors és jó lövőnek kell lennie, de kis gyakorlattal mindenki elérheti.
Egy alkalommal 5 puskással 37 lőtt fogolyból 35 volt a kakas egyik ilyen ivararány-beállító vadászatunknál.
A nyúlvadászattal kapcsolatiban egy régi begyökerezett szokást cáfolt meg Veress Gábor polg. iskolai felügyelő-igazgató. Úgy tudtuk, hogy a zárásnál a körben maradt nyulak legnagyobb része nőstény. Veress bebizonyította, hogy 1. a körben záráskor kitartó nyulak legnagyobb része már sebzett (!) és 2. vizsgálatai alkalmával mindig több kannyúlat talált. A kímélésnek tehát értelme nincsen, sőt egyenesen káros, mert a sebzettek maradnak vissza és
nyomorultan elpusztulnak.
Nyúlra egy nagyvadászatot rendezzünk és ha sok nyulat akarunk a következő évben, legfeljebb a határszéleken lőjünk időközönként. Ne felejtsük azonban, hogy a vad nem korlátozható egy bizonyos területre. Ha nekem van, a szomszédom, is lő, viszont, ha a szomszédomnak nincsen vadja, úgy én is szűkre szabhatom a vadászatot.
Nyúlra egy nagyvadászat elegendő. 4000 holdból meghajtattam 3400 holdat, 12 puskás egy nap alatt lőtt 1054 darabot. Egyévi terítéknek elég.
G) Az időjárási és éghajlati tényezők hatása.
A vad szaporodására három időszak lehet befolyással: a tél, a tavasz és a nyár.
Tél. Zord, havas időjárás a vad szervezetét erősen igénybe veszi és ha nem gondoskodunk a tápanyagokról, a következő évi szaporodást rontjuk le. Az éhes vad elgyengül, hűléses megbetegedések lépnek fel és ha ki is gyógyul, ettől a vadtól jó szaporodást nem várhatunk.
A jól telelt vad erőteljes és még zord, nagy hóval járó téllel is könnyen meg tud küzdeni — ha ez a tél nem nagyon viharos — és főként az átmeneti időszak (tél-tavasz, zsenge növényzet) táplálkozási zavaraitól mentesül. Ez a vad jól fészkel, fejlett kicsinyeket hoz a világra és az első kedvező lépés megtörtént a jó eredmény felé.
Nagy hó esetén természetesen gondoskodjunk az utakról (hóeke), az utak mellett helyezzük el a takarmányt, hogy a vad könnyen mozoghasson és nagyobb megerőltetés nélkül vegye fel a szükséges takarmányt. A jó szaporodás biztosítására adjunk vegyes takarmányokat. A tél végét ne hanyagoljuk el! Ha módunk van rá, adjunk tél végén zabot a vadnak.
Tavasz. Szaporodási szempontból nem ragaszkodhatunk a naptári évszakhoz, mert a vad szempontjából még a nyár elejét is ide kell számítanunk; tehát az egész fészkelési időszakot.
Sok tényezőt vizsgáltunk már és láttuk, hogy kisebb-nagyobb mértékben befolyásolják a vadászatra kerülő vadmennyiséget.
Mindezeket egybevetve, kihatásaikban nem érik el a fészkelési időszak időjárási következményeit.
Több alkalommal beszámoltam már a fészkelési megfigyelésekről és ezek végső következtetéseként megállapíthatjuk, hogy fácánfészkekben: 30-40 %, fácántojásokban: 30-45 % a veszteség, míg fogolynál fészekben: 28-32 %, tojásban: 30-38 %-ra tehető ez.
Hét év vizsgálatai alapján a 7 éves pusztulási átlag fácánnál fészkekben: 32.4 %, tojásban: 40.1 %, fogolynál fészekben: 30.8 %, tojásban: 37.7%.
Az első rátekintésre bizony megdöbbenhetünk. Ez a veszteség elkerülhetetlen, legfeljebb egyes kedvező években 20-25 %-ra száll le, de más években a 45-50 %-ot is eléri. Részletekbe nem bocsátkozom, beszámolóim során mindezeket kimerítően ismertettem.
Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a vad szaporodására, legyen az, szőrmés vagy szárnyas kisvad, a szaporodási időszak időjárási viszonyai a döntők. Sok eső, hideg éjszakák — esetleg éjjeli fagyokkal — nagy záporok, talajvíz a fészkeket, a szaporodást tönkreteszik. Száraz tavasz, enyhe időjárás csendes esőkkel, normális harmatokkal biztosítja a jó őszi eredményt.
Nyár. A nevelés ideje. Nagy záporok, felhőszakadások igen nagy károkat okoznak. Sok eső a betegségek fellépését és pusztítását segíti elő. A normális időjárás biztosítja a fejlődés rendes menetét és a vadászatok idejére a sok vadat.
A nyúl szaporodására a kora tavaszi időjárás a döntő tényező. Ha március—április jó, akkor sok nyúlra számíthatunk abban az esetben, ha a január—februári enyhe időjárást nem követte hideg, erősebb fagyokkal. Enyhe télen a párzás korán indul, a nyúlfiókák a február végén, március elején rendesen fellépő hidegekben tönkremennek. A rossz, kedvezőtlen tavaszt a legjobb
nyár sem tudja már pótolni a nyúl szaporodásánál. Ebben az esetben lőjünk kevesebbet, illetve korlátozzuk a vadászatainkat.
H) Orvvadászat.
Nem hagyható figyelmen kívül ez a tényező sem. A sok orvvadász
állandóan nyugtalanítja és vándorlásra kényszeríti a vadat.
Alkalmazzunk jó, lelkiismeretes személyzetet és fizessük megfelelően,
mert csak az elégedett embertől várható lelkiismeretes munka és határozott fellépés.
Mielőtt tovább mennénk, összegezzük az eddig elmondottakat, mert félreértéseknek lehet az alapja! Megállapításaink szerint az állományból meddő: kb. 5%, veszteség a ragadozók pusztítása következtében: átlag 4 %,
veszteség a betegségek, sebzés következtében: kb. 6—10 %; veszteség a tavaszi kóborlás következtében: mintegy 15 %; veszteség a kedvezőtlen időjárási viszonyok következtében: átlag 30 %.
Együttesen már meghaladja a 60%-ot!
Ha a rendes évi veszteség ilyen mértékű volna, a vadászatok eredménye nem érné el azt a mennyiséget, amit átlagosan terítékre hozunk. Szerencsére a szaporodást csökkentő okok nem lépnek fel mind egyszerre, hanem ugyanazon időtartam alatt egyik vagy másik a legkisebbre csökken és végeredményben az állományveszteség 35-50 % között mozog átlagosan. A veszteségi arány elsősorban az időjárási tényezőktől függ. Ha a szaporítási időszak időjárási viszonyai jók, a szaporodás nagyobb veszteség nélkül megtörténhetett, állományunk mennyisége megfelelő lesz. Erre
legjobb példa az 1930—1935. és 1936—1939-es évek két különböző időjárása: de elsősorban jellemző az 1939-es év gyenge vadszaporodása.
A mennyiségi számbavétel legegyszerűbb módjának a próbahajtásokat tarthatnék, amikor bizonyos területeket sorba véve, megállapítjuk a vad mennyiségét. Ez a mód nyúlnál és fogolynál részben megfelel, de teljes képet nem ad!
Többször előfordul, hogy vaddús területen bizonyos napokon alig találkozunk vaddal, máskor meg tömegével kel előttünk.
Ilyen napok próbahajtásai eredményt nem hozhatnak és az állomány mennyiségi megállapítására nem irányadók, mert a megfigyelésnek az egész évre ki kell terjednie. Az egymást követő és kiegészítő eredmények egybevetése alapján kaphatunk csak megfelelő hozzávetőleges eredményt.
Első teendőnk, ami egyben az egész évre szóló feladat: a törzsállomány felvétele. Ez a kiindulópontja a becslésnek kisvadnál, könnyen nyerhető támaszpont a további megfigyelésekhez.
Nélküle komoly állománybecslés nem végezhető.
A vadászatok alkalmával az állománynak mintegy 70 %-a feltétlenül a hajtásba kerül. A hajtott vad, a teríték, a vadászat következtében beállott elvonulás figyelembevételével, hozzávetőlegesen megállapítható a visszamaradó mennyiség. Ezt ellenőrizhetjük a vadászati időszak befejezése után az etetőkön, szórókon megforduló vadmennyiséggel. Ne feledjük, hogy etetőkön az állomány 50%-ánál több nem figyelhető meg, mert nem keresi fel a vad. A tél végére a megmaradt törzsállomány 10—15% eltéréssel
feltétlenül megállapítható.
Általános szabályt a mennyiségváltozásra nem állíthatunk fel, mert az függ: az etetéstől, a zavartalanság biztosításától, a terület vadtenyésztésre alkalmas vagy kevésbé alkalmas voltától, a ragadozók mennyiségétől, stb. Jól kezelt kisvadasban a törzsállomány 85—95%-a megtartható, rosszul kezeltben sokszor a fele elmegy.
Természetesen nem elég a vadászatokon megmaradtakat, az etetőket látogatókat figyelni, hanem az egész területet, az egész állományt szemmel kell tartani, hogy a tényleges eredményt megállapíthassuk.
Nyitott szemmel járunk és minden jelenséget figyeljünk meg.
Ha a törzsállomány mennyiségét ismerjük, a szaporodási időszak alatt állandóan figyelemmel kísérjük a szaporodás mértékét és az azt befolyásoló tényezőket. Ilyenek: a nyúlszaporodás kezdete, az alommennyiség, időjárás, a ragadozók munkája, elhullás, ivararány, stb. Fészkelésnél: a fészkelés helye, ideje, elhelyezkedésének módja (alacsony vagy magas fekvés, rét, legelő, takarmányfélék, stb.), egybevetve az időjárási viszonyokkal. A fészekmegfigyelések összesített eredménye igen jó támpontot nyújt
az állományszaporodás megállapításához. Természetesen, a megfigyelésre
kerülő fészkek mennyisége csak kis %-a az összesnek, mégis a törzsállomány szaporítási készségére, fészekátlagára, vagy a fészekpusztulás mértékére teljesen megbízható útmutatást nyújt, Az 1938. évi fészekmegfigyelési adatok feldolgozása átlagban nyolc fácántojást, tizenhárom fogolytojást eredményezett, lefelé kikerekítve. Ezeket az adatokat, mint átlagokat, mindenesetre irányadónak fogadhatjuk el a természetes szaporodásnál.
A tojásátlag nem szaporodása átlag. A romlott tojások, a különböző okok miatt tönkrementek (befulladás, stb.) a szaporodási átlagot lerontják. A romlott tojások arányát mind a fácánnál, mind a fogolynál fészkenkint átlagban 0.72-nek találtam. Kikerekítve: a fészekkeltési átlagot — megfigyeléseim szerint — a fácánnál 7-re, a fogolynál 11—12-re tehetem.
A serdülő vadat sok veszély fenyegeti, amíg erőteljes, kifejlődött egyed lesz. Mesterséges tenyésztésnél a legmesszebbmenő védelemben részesülnek a kikelt csibék, mégis csak 70—75% marad meg. El kell fogadni azt a gyakorlati adatot, hogy természetes szaporodásnál a tényleges szaporulat nem több 50—55%-nál, ami azt jelenti, hogy a szaporodási fészekátlagot vadászati szempontból nem vehetjük többre négy darabnál; ezt a gyakorlat is
igazolja.
A nyúlná], a törzsállomány megállapítása után — amit az állandó szemmel tartás nyújt —, a vetési időszak megfigyelése és az időjárási viszonyok párhuzamba állítása a fontos. Természetesen, a többi tényező állandó szemmel tartása mellett. Ezek egybevetésével augusztus végén már kialakult a hozzávetőleges mennyiségi becslés. Tapasztalataim szerint egy nőstény nyúlra, egyévi szaporodásként nem számíthatunk többet — a ragadozók pusztítását, betegségeket stb. figyelembe véve — nyolc, legfeljebb kilenc
darabnál. Ezt azonban már a legtöbbnek tartom.
A vadmennyiség megállapításához tehát két elsőrendű tájékoztató adatunk van már: a törzsállomány és a fészkelési adatok.
Mindezek alátámasztását szolgálja a próbahajtás. Ezt természetesen csak szárnyasoknál alkalmazhatjuk, de a nyúl-előfordulás sűrűsége is tájékoztató jellegű.
Fogolynál a próbahajtások eredménye kielégítő. Gyakorlott, kisvadtenyésztésben jártas személyzetre van szükség, amely a felépülő családokat szemmel tudja tartani, beszállási helyét jól megfigyeli és a beszállás helyéből következtetni tud a tartózkodásra is. A fogoly-próbahajtásokat a következőképen rendezem:
Az összes erdőőrök részt vesznek a hajtásokban annyi hajtóval (csak felnőtt, megbízható emberek), hogy minden erdőőrre 3—4 hajtó jusson. A tervszerűen beosztott területet lepásztázzuk.
Egy-egy próbahajtás végén számba vesszük az eredményt, de természetesen
vigyázunk arra, hogy ugyanazt a családot kétszer ne számoljuk. A próbahajtásokat az egész területen, de közben kihagyott pasztákkal is végezhetjük. Az utóbbi eljárás előnye, hogy az újabb hajtásokban egyszer már felkeltett folt nem igen kerül szem elé. Végeredményben némi gyakorlattal mindkét mód közel egyenlő eredményeket ad. A fogoly-próbahajtások eredménye egybevetve a törzsállománnyal és a szaporodással, az elmondottak alapján feltétlenül megbízható mennyiségi becslést nyújt.
Nyúlnál a próbahajtásoknál kellő mennyiségből következtethetünk az állományra.
Ismételten hangsúlyozom, hogy a megfigyeléseknél az eredményt befolyásoló összes tényezőket: meddőség, ragadozók, betegségek, helyváltozások, stb. mérlegelni kell, mert egyébként helytelen következtetéseket vonunk le.
A fácán-próbahajtások tájékoztató jellegűek. A törzsállomány, a fészkelések, az időjárási viszonyok megfigyelésével, a családok előfordulásának a sűrűségével elég adatot szereztünk a mennyiségi megállapításhoz. Ezek igazolását szolgálja a próbahajtás, amit kevés helyen is végezhetünk.
Az eddig elmondottak előzetes becslések. A vadászatok alatt minden hajtást, ráhajtást vagy pásztázó hajtást figyeljünk nyitott szemmel, elsősorban azért, hogy meggyőződjünk a becslésünk helyességéről. Két-háromévi adatgyűjtés után 5—10% eltéréssel kellő biztosra, vehetjük a becslésünk helyességét.
Vadászatok alatt igen jó nevű és a vadászathoz értő főurak hozzávetőleges becslését és véleményét kértem ki, hogy az adataimat ellenőrizzem. Igazolták becsléseim eredményét!
Megpróbálom számszerű levezetéssel is bemutatni a becslést.
Nem szabad általánosítani, mert minden területen más és más adottságok, különböző hatások érvényesülnek, amit figyelembe kell venni.
Nyúl. Területünk 4000 kat. hold, kisvadtenyésztésre kiválóan alkalmas.
1930-ban terítékre került összesen 1261 darab nyúl, ebből egy vadászati
napon — 28 puskással — 1055 drb. A vadászat alatti, utáni megfigyelés
340—350 darabra becsülhető törzsállományt eredményezett, amelyben kb. 220—250 drb volt a nőstény és mintegy 100—150 drb a kannyúlból.
Ezek szerint:
törzsállomány 340— 350 drb szaporodás 230X8—9 drb 1900—2350 drb.
Beállítva becsültünk 2000—2200 drb-ot. E szaporodást befolyásoló egyéb
tényezők jók, ezek egybevetése az eredményt igazolni látszott. A nagy
vadászaton egynapi lelövésre mintegy 950—1000 drb-ot vettünk számításba.
Az eredmény (vadászat időpontja alkalmával az időjárás kedvező volt): 1056
drb egy napon. Az évi lelövési eredmény 1931-ben: 1385 drb nyúl. A következő évben (helyváltoztatás, környező területeken erősebb nyúl-kilövés
következtében (számításba véve 301 drb megtalált, főleg mételyben elhullott
nyulat is) a törzsállományt 280—300 drb-ban állapítottuk meg. A becslés eredménye: 1600—1800 drb. A vadászat friss hóra esett (messze kel a vad!) és így az 1932. évi eredmény: 837 drb nyúl (pásztázó vadászattal).
Fogoly. A vadászat módja részben ráhajtás, részben pásztázó, visszahajtással.
A fogolyvadászatnak ez a módja gyors puskásokat, jó lövőket kíván, hogy a megfelelő eredmény biztosítható legyen. A kilövési % tapasztalataim szerint nem igen emelkedik 30—32% fölé (kétszer kétnapos vadászat szeptember elején és második felében, hogy sebesebben repüljön a vad).
Az 1928. és 1929. évben fogolyvadászat nem volt, csak az ivararány
szabályozására fordítottunk a lehetőség szerint gondot.
1930-ban a törzsállományt 800—1000 drb-ra becsültük.
Ennek a fele kakas: 400—450 drb léhát van kb. 450 drb tyúk. Meddő, tönkrement, stb. 32%. Marad a keltésre mintegy: 306 drb tyúk. A fészek átlagkeltése 8—9 drb szaporulat.... 2600—2700 drb.
Törzsállomány 800—1000 drb
A környező (községi) mezőgazdasági földek gazdasági munkái következtében, a behúzás vadászatig 600— 700 drb.
Összesen: 4000—4400 drb.
Becslésünk szerint volt: 4000—4200 drb. Kilövésre előirányoztunk —
figyelembe véve a hajtási módot, a szeptemberi vadászati időpontot —:
1300—1400 drb-ot. Esett 1210 drb.
A becslés másik módja a fenti állomány mellett:
A törzsállományból tyúk 450 drb
Meddő, elhullott, stb 50 drb
Marad fészkelésre: 400 drb tyúk
A szaporodás fészekaljanként 6—7 drb: 2400—2800 drb, átlag 2600
A törzsállomány mintegy 800—1000 drb
A behúzás vadászatig mintegy 600— 700 drb
Az állománybecslés eredménye: 4000—4300 drb
Természetesen az összes tényezőket, amelyek a vadszaporodással
kapcsolatban vannak, figyelembe kell venni.
A következő évi törzsállomány megállapításánál számításba kell venni a vadnak a környező területekre váló átvonulását, a ragadozók téli
pusztítását, a tavaszi terület-telítettség következtében az idegen területre
való áthúzást. 1931-ben a törzsállományt 1600—1800 drb-ra becsültük. Az
1931. évi állományviszonyok igazolták a becslés helyességét. 1932. évben
a fogoly a fácán nagymértékű terjedése és elszaporodása következtében
lecsökkent.
Fácán. Az állományelszaporítást 1928-ban kezdtük meg azzal a céllal, hogy a vadászatokon a lehető legmagasabban repüljenek a fácánok.
A terület berendezése és a vadászat vezetése ennek megfelelően történt, de a magasan repülő „toronyfácánok" miatt a legkiválóbb puskások sem tudták kilőni a meghajtott állomány 30%-át.
A teríték szempontjából hátrányos a magas fácán, mégis érdemes volt vele foglalkozni minden szempontból. A számításunkat megtaláltuk.
A fácán megfigyelése — mondhatnám — a legkönnyebb. Ha megszokta a környezetét, nem óvatos, állandóan látható, és számba vehető.
Becslését csak folytonos mozgása nehezíti meg, igazi „nemzetközi faj",
„ibi bene, ibi patria". Minden évszakban vándorol, települési helyének a viszonyaival szemben igen érzékeny. Jól kezelt fácánosban a becslés és
az állandó megfigyelés könnyű.
A törzsállományt vadászatokon már számba vehetjük. Az egész
állománynak mintegy 70—75%-a összeterelhető a hajtásokba. Természetesen a viszonyokhoz mérten 15—30% (esetleg több is) tavasszal elvándorol.
Szakértő kezelő mégis módját tudja találni annak, hogy a kóborlást a
legkisebbre csökkentse.
Megállapítottuk, hogy fészkelés idejére maradt 1000 darab tyúkunk és 250—300 darab kakasunk. Az ivararány jó. A felsorolt okok miatt a törzsállomány 50%-a vehető számításba az eredményes keltéshez, tehát fészekalját kikölti 500 darab tyúk. Ezek szerint:
A törzsállomány 1250—1300 drb
Kelt 500 drb tyúk, 4 drb felnevelt csirke . . . . 2000 drb
Összesen: 3250—3300 drb
Így számítunk rendesen elszaporodott állománynál. Ha állományunk kisebb, a fészekátlag 4.5—5 darabra is vehető (ha sok a fácán, összetojnak).
Ennél több a legjobban kezelt fácánosban sem nevelhető fel természetes
szaporodás esetében.
Van tehát 3200—3300 drb fácánunk. Szaporodásnál feles ivararányt vegyünk alapul; 1200-1300 drb kakast és 2000 drb tyúkot. A tyúk kevésbé kóborol, vadászatra marad tehát mintegy 800 drb kakas és 1500 drb tyúk. Előirányzás lelövésre: ivararányhoz kell — 1 : 3—3.5 arány mellett — 400—500 drb kakas. Lőhető 300—400 drb, ha további állományemelés a célunk. Ellenkező esetbon a kilövési előirányzás elmehet az állomány 50%-ig (tyúkból kevesebb kakasból több), de ezt ne haladja meg. Számítsunk mindig a környező területek vadbőségével, vagy inkább a kilövéssel is.
Van más módja is a becslésnek, ahol több megfigyelésre, alaposabb munkára van szükség, de végeredményben mégis az előbb ismertetett adatokat kapjuk.
Figyeljük meg a meddőket, a ragadozók munkáját, az időjárási hatásokat, stb. és a kelteni nem tudókat vonjuk le az állományból. A kikeltett fészekaljaknál megállapítjuk a fészekátlagot minden esetben, megfigyeljük
a felnevelt csibék mennyiségét, az elhullások mértékét és ezen az alapon módosítjuk a becslés egyes adatait. 12 évi gyakorlatom alapján azt mondhatom, hogy az eredmény a két becslési mód mellett majdnem mindig azonos. Párhuzamosain mindkettőt évekig kidolgoztani. Az eredmény rendszeresen fedte egymást. Ha lelkiismeretesen dolgozunk, úgyis mindent
megfigyelünk és néhány év múlva már szemre meg tudjuk becsülni az állományt, kevés utánjárással még idegen területein is.
A lehetőséghez mérten mindenre kitértem. Amíg a tanulmány készült, sok történt. Vadállományunk nagy része elpusztult; a megmaradtak viselik a zord és hosszantartó tél következményeit.
Az idei szaporodás rossz kilátásokkal indul. Ne feledjük el, hogy a megmaradt, viharvert állomány új fellendülésnek lesz az alapja a rendkívül erős, természetes kiválasztás következtében. Hasznosítsuk legalább ezt; újult erővel dolgozzunk a jövő vadállományáért!
Írta: Péterfay József főerdész.
1941. június - (Befejező közlemény) F) Vadászat.