Erdőpolitika, társadalom és az Országos Erdészeti Egyesület (Erdészeti Lapok)

1949. április - Erdőpolitikánknak kell ebben az országban megteremteni azt a természeti környezetet, amely egészségünk pusztulását, a talajerő csökkenését megállítja és magasabb rendű biológiai fejlődés feltételeit teremti meg. Ezért az erdőpolitika: mindenki ügye. Mindenki ügye azért is, mert az életben maradás puszta rideg tényét veti fel könyörtelen valóságban.

Látható jelek: homoki népességünk biológiai értékcsökkenése, szikes területeink növekedése, a kutak vízének apadása, orvosi statisztika, községek anyakönyvi adatai, eltorzult paraszti életforma dermesztő összefüggéseinek láncolata. Az elsivatagosodás a földben és a rajta élőkben egyaránt megkezdődött.
A társadalomban azonban nem tudatosult ez a veszedelem erdőpolitikai vonatkozásban. A múltban a társadalom érdeklődése egyetlen egyszer sem fordult az erdészet felé. Ez érthető is. Az erdőket a társadalom elől az erdőbirtokosok magántulajdon szentsége és a szakhierarchia sáncolta el. Ezért a társadalom számára idegen, ismeretlen területté vált az erdőpolitika. Érdektelenül és szenvtelenül szemlélte magányos erdőpolitikusaink tragikus,
lélegzetfojtóan döbbenetes harcát éppen úgy, mint a madarak és fák napjainak szentimentalizmusát, vagy erdőbirtokosaink sikoltozását a parlamentben a magyar erdőért. A társadalom, a nép urak dolgának és huncutságának tekintette az erdőpolitikát is.
Ezért aztán a végszükség hiába alkotta meg az 1923-as alföldfásítási törvényt, vagy később az 1935-ös erdőtörvényt is, és teremtett annyi tervet és gondolatot, mint egyetlen más kérdés sem az országban — ezeket az élet rendre hatályon kívülre helyezte. Megbuktak azon, hogy nem volt mellettük, értük a társadalom megszervezve, nélkülözték a társadalom önkéntes áldozatkész alkotóerejét.
Másfél századon át háborúk rombolták és béke pusztította az erdőt és ezt kapta „örökségül" a demokrácia.
Az MDP programnyilatkozata „százados bajnak" nevezi erdőpolitikai helyzetünket. — Meg kell oldani — mondja a nyilatkozat. Megszoktuk, hogy az MDP célkitűzései menetrendi pontossággal, kérlelhetetlen következetességgel valóra válnak.
Nincs kétség aziránt, hogy az MDP a százados bajt is megoldja. Ehhez azonban szükséges az egész társadalom megszervezése is, sőt ez az ország fásításának az alapfeltétele! Marxi—lenini munkamódszer: forradalmi lendület és az eszközök céltudatos, tudományos igazságokon, valóságokon nyugvó felhasználása.
Erdőpolitikai bajainkat, az ebből származó, most már szinte rohamléptekben közeledő nemzeti tragédiát csak forradalmi lendület háríthatja el, forradalmi módszerekkel. A cél eléréséhez múlhatatlanul szükséges a társadalomnak, mint eszköznek — éppen új léte érdekében — a tervszerű, tudományos elmélyüléssel való egysége, de aprólékosságig menő megszervezése.
A társadalom országos vonatkozású célok elérésére nélkülözhetetlen segéderő, tartalékcsapat, sőt mozgalmi indító erő. A Szabadságharcos Szövetséget meg kellett szervezni, hogy a honvédségnek szervezett társadalmi bázisa, előkelő szerve legyen, egyúttal az egész társadalomban tudatosuljon a demokrácia védelmének gyakorlati szüksége és cselekvő megszervezése. A Magyar Könyvbarátok Egyesületét is létre kellett hozni a társadalom erejének megszervezésére és ezzel a könyv számára szélesebb olvasóréteg társadalmi megteremtésére.
A Zöldmező Szövetség, Cukorrépatermelők Egyesülete stb. céljai elérésére mind a társadalmat akarta és akarja megszervezni.
Ha nem volna az erdészetnek társadalmi szerve, akkor most éppen a százados baj megoldására szervezni kellene ilyent. Önként adódik a feladat.
Az Országos Erdészeti Egyesület célja nem lehet más, mint az egész társadalmat megszervezni erdőpolitikai munkára, forradalmi lendülettel mozgósítani a társadalmi erők és szakemberek közösségét a célra, a társadalomba bele nevelni, tudatosítani kicsinyességig, de mértani pontossággal ennek az országmentő feladatnak munkaütemét, valóságát és stratégiáját. Kimunkálni az erdőpolitikának, mint társadalmi feladatnak lehetőségeit, gyakorlati területeit. A társadalomból ,,kádert” nevelni az erdészet számára és megteremteni az országfásítás munkájának cselekvő értejét.
A múltban az Országos Erdészeti Egyesület erdőnagybirtokosok érdekképviseleti szerve volt, elnökség és választmány átlag 300.000 hold erdőt képviselt. Érdeme azonban az egyesületnek, hogy oda tömörültek azok a kiváló szakemberek, akik példátlan szívós küzdelemben, teljesen tudományos síkra kényszerülve, kisebbségük szellemi fölényével, függő helyzetükben, de jellembeli tántoríthatatlansággal, az erdő szeretetével, a tudós társaságokig művelték az erdészeti irodalmat, s azt akadémiai szintre emelve, fokról-fokra törték-zúzták az erdőnagybirtokosok magántulajdon-szentsége nevében a közösség létérdeke elé emelt bástyákat és kikényszerítették az erdészeti üzemtervvel a tervgazdálkodás első kezdeteit ebben az országban. Lehetetlen néma megilletődéssel nem gondolni azokra, akik az erdőtudomány dialektikus alkalmazásával — a jog, a meteorológia, geológia, népegészségügy, közlekedéspolitika, történettudomány, de minden társadalomtudományi síkon egy időben — bámulatos felkészültséggel munkálkodtak az erdő köztulajdonosításán.
Ezek munkájának folytatása az Országos Erdészeti Egyesületben alig lehet más, mint az, hogy a közösség az erdők birtokbavétele után szerezze meg a szükséges erdőtudományi ismereteket is, erdőpolitikai feladata számára.
Igen, de hogyan? Mit kell tennünk a társadalom megnyerésére, megszervezésére? Erre vonatkozólag egy tervet állítottunk össze, inkább azért és olyformán, hogy mások is esztergályozzák, egészítsék ki. Lehet, hogy egyik-másik elgondolás nem új.
Mások is felvetették már. A hangsúly nem ezen van.
Inkább azon, hogy mit nem csináltunk meg. Jegyezzük fel: mindenhol lehet mentség, az erdészetben azonban már túlhaladtuk ezt a luxust. Élet-halál kérdés a szó teljes értelmében.
1. Felkutatni az országban minden olyan személyt (vagy közösséget), aki fásítással vagy erdészettel öntevékenyen foglalkozik, akár mint természetbarát is. Tudomást szerezni érdeklődési körükről.
Helyszíni erdőpolitikai vonatkozások kapcsán a fásítási lehetőségekről rendszeres adatgyűjtés.
Általuk újabb és újabb személyek megnyerése az Országos Erdészeti Egyesület céljaira.
2. Országos Erdészeti Kongresszus összehívása, társadalmi feladatok meghatározására. A társadalom tájékoztatása. A szakkörök és a társadalmi erők egybehangolása. A társadalom erdészeti munkatervének összeállítása.
3. Országos Erdészeti Vándorkiállítás megszervezése, erdőpolitikai helyzetünket feltáró szemléltető anyaggal, fásítási tervekkel és módszerekkel, faárú-hírveréssel és természet-megkedveltetéssel.
Film és előadás. Erdészettel kapcsolatos irodalom, népdal-anyaggal. A kiállítás anyagi szükségletét a faáru-hírverés és a filmelőadás bevétele biztosítja.
4. Erdészeti sajtó terén: rendszeresíteni a sajtóértekezleteket. A vidéki sajtó részére különnyomatot kell kiadni. Az O. E. E. keretén belül szervet kell létesíteni az erdészettel foglalkozó újságírók számára. Legalább évenkint egyszer a magyar irodalom kitűnőségei számára erdőpolitikai felvilágosítást, erdészeti napot kell rendezni valamelyik erdei üdülőben. Nem véletlen, hogy a szovjet a nagy természetátalakító tervét először az írókkal
vitattatta meg. El kell érni, hogy a napi sajtó erdészettel rendszeresen foglalkozzon.
5. Erdészeti kiadványok: tájegységenkint ismertetni kell füzetes sorozatokban a faültetés módját, a vonatkozó rendeletekkel, részletes útmutatással.
Figyelemmel kell kísérni a naptárt és egyéb gyűjteményes kiadásokat, az összes iskolai tankönyveket, hogy kiadásaik esetén erdészeti ismereteket, olvasmányokat, számtanban erdészeti statisztikát közöljenek. Évről-évre a nagyközönség részére ki kell adni az Erdészeti Évkönyvet. Az Erdészeti Lapok nagyközönséget is érdeklő cikkeit különlenyomatban
terjeszteni kell. Évenkint ki kell adni egy „Erdészeti olvasókönyv”-et a falu társadalma számára.
6. Országos Fatelepítő Munkabrigád megszervezése, azokból az önként jelentkezőkből, akik az év bizonyos szakában szabadságuk ideje alatt fatelepítési munkát akarnak végezni. Ezek részére erdei táborhelyek kijelölése, erdőtelepítési, fasorültetési körzetek megállapítása, tervek előkészítése. Pl.: a budapest—kelebiai vasút mentének fásítási körlete, vagy a Balaton déli oldalának fásítása. A brigádba jelentkezők oktatásának megszervezése és vezetése.
7. Erdészeti Vándortanító Brigád felállítása, azokból az önként jelentkező szakemberekből, akik az év bizonyos napjain az ország legkülönbözőbb helyein erdészeti gyakorlati tanácsokat adnak és terveket készítenek szövetkezetek és magánosok részére.
Induljon szak-országjárásra az erdészet is.
8. Nagyméretű tagszervezés. Mindenkinek van annyi haszna a fából, hogy az erdők ügye nem lehet közömbös számára. De minden közület is legelemibb kötelességszerűen tagja lehet az 0. E. E.-nek. Szükséges ebben az értelemben az ország közvéleményéhez fordulni. Az illetékeseket pedig arra szorgalmazni, hogy az erdészeti társadalmi megszervezést minden eszközzel segítsék elő.
9. Erdészeti osztályok szervezése országos tevékenységű és jellegű társadalmi és gazdasági egyesületek és szövetségek keretében. Így a DÉFOSz-nál, Természetbarátoknál, MINSz-nél VMNSz-nél, Mezőgazdasági Társaságnál, Szabadságharcos Szövetségnél.
10. Országos fásítási munkaverseny kiírása, levezetése és irányítása a társadalom számára,
11. A népi demokráciák gazdasági együttműködése során fel kell venni társadalmi vonalon, az erdészet terén a kapcsolatot a népi demokráciák országaival.
Ki kell értékelni magunk javára, hogy ezekben az országokban az agrártevékenység mögötti társadalmi munka mennyire segíti elő az erdőpolitikai feladatok megoldását.
12. Erdészeti Tájmúzeum szervezése a Margitszigeten.
A Margitsziget területén fel kell vonultatni a magyar erdészet minden vonatkozását, a faféleségektől kezdve a faipari felhasználásig. Itt kell megteremteni a magyar erdészet központját az Erdészettudományi Intézetet és az összes szerveinek otthonát.
Erdészetünk lázgörbéje félelmetesen emelkedik, 1946-ban 25, 1947-ben 70, 1948-ban 200 millió forint értékű volt, 1949-ben előreláthatólag 400 millió forint lesz a faáru-behozatalunk. Gondolkodjunk!
Asbóth Ferenc