1985. november - Egyesületünknek az erdőművelés problematikájával kapcsolatos véleménye jelentkezett már a gödöllői vándorgyűlés elnöki megnyitójában is, de még inkább az 1981. évi győri vándorgyűlésünkön, amelynek szakmai részét, „A fagazdaság alapja az erdőművelés!" jelszó jegyében teljes egészében ennek a témának szenteltük, pódiumvita formájában. Az évek múltával és a gazdasági nehézségek fokozódása nyomán azonban megmutatkozott, hogy valószínűleg jóval többről van itt szó, mint az erdőművelés válságáról. Az ezzel kapcsolatos vitát az ún. „Szilágyi ügy" lobbantotta fel ismét, amely 1984-ben robbant be a szakmai közéletbe.
Mint ismeretes, arról van szó, hogy a „Magyar Nemzet" 1984. augusztus 28-i számában „Vádlott: a tarvágás" címmel egy cikk jelent meg dr. Szilágyi László erdőmérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa tollából. A cikk kíméletlenül éles kritikai hangnemben verte el a port az 1950 utáni ágazati irányításon, az erdőgazdasági gyakorlaton, egyetemi oktatásunkon és a tudományos kutatáson, összességében azt állította, hogy primitív termelési gyakorlatunk tönkre teszi, kirabolja a magyar erdőket, óriási, több tízmilliárd forinttal kifejezhető kárt okoz a népgazdaságnak és hamarosan olyan válságba sodorja a magyar erdőgazdaságot, amelyből az talán csak évtizedek múlva tud kikerülni.
A cikk nagy és szélsőséges hangokkal járó vitát váltott ki szakmai közvéleményünkben, ezzel is jelezve, hogy sokan látják közülünk problematikusnak erdőgazdálkodásunk kialakult helyzetét és jövőjét. A cikkel kapcsolatban egyesületünk elnöksége kötetlen vitát rendezett Budapesten a cikkíró bevonásával, amelynek nyomán állásfoglalást tettünk közzé szaklapunkban az egyes állításokkal kapcsolatban. A probléma gyökere azonban ismét megjelent azon a tudományos ülésszakon, amelyet ennek az évnek a tavaszán rendezett
Budapesten az MTA Agrártudományok Osztálya és az MTA—MÉM Erdészeti Bizottsága az erdészet fejlesztése témakörében. Ezen már lényegesen körültekintőbb megfogalmazásban, de határozottan kifejezésre jutott, hogy az erősen nyereségorientált gazdálkodási szemlélet és szabályozás hátrányosan hat a tőke lassú forgási sebességével dolgozó, számos hosszú távú társadalmi érdeket és immateriális hasznot reprezentáló erdőgazdálkodásra. Ezért — mondják — „új" erdészeti politikára van szükség, amelyben a jelenleginél nagyobb hangsúlyt kap az erdőnek, mint a társadalom szempontjából nélkülözhetetlen környezeti, ökológiai rendszernek a minősége és a közvetlen anyagi haszon mellett megfelelő értéket kapnak az erdő közvetett, immateriális szolgáltatásai is.
Az ökológiának a társadalompolitikában való hangsúlynyerése, beépülése hazánkban nem új jelenség. Ezért is szentelhettük 1984. évi kecskeméti vándorgyűlésünket a fél évszázaddal korábban alkotott alföldfásítási törvényről való megemlékezésnek, valamint ez év áprilisi kibővített választmányi ülésünket az erdőről és a természetvédelemről szóló 1935. évi IV. törvénycikkről, második modern erdőtörvényünkről szóló történelmi megemlékezésnek. Király Pál
