„Futottál, mint az őz, ha valahol mögötted erdőn vad kopó csahol. Aztán átvetted szarvas iramát, kinek farkasok szaglásszák nyomát. S most, hogy koromból annyi év lejárt, száguldasz, mint a síkon a gepárd." — Ezek az Áprily Lajos által versbe foglalt gondolatok jutottak eszembe, amikor írni kezdtem, hogy köszöntsem Az ERDŐ olvasóit az új esztendő, századunk utolsó tíz esztendejének küszöbén. 1990 egy reményekkel teli új év és egy bizakodással várt évtizednek a kezdete. Szeretnénk hinni, hogy nem illik majd rá a régi latin közmondás: „Annus superior semper melior." (A múlt mindig jobb a mostaninál.) A 125. évfolyamát indítjuk ez évben lapunknak. Most, hogy visszatekintek az elmúlt évtizedre, a jó kívánságokkal teli új évi köszöntő mellé sorakozik fel a köszönet is lapunk olvasói felé és szerkesztőbizottságunk valamennyi tagja iránt. Ez a köszönet 1990 kezdetén azért is illik a boldog új esztendőre vonatkozó kívánságokhoz, mert éppen egy évtizede annak, hogy az 1980. évi 1. lapszámban „Beköszöntő" címmel fogalmaztam meg szerkesztési programunkat, amelynek megvalósításában olvasó és író, szerkesztőbizottsági tag és szerkesztőségi munkatárs egyaránt segített. Ezt kérem a következő időszakban is.
„Gazdasági terveink megvalósítása fokozott erőfeszítéseiket igényel erdésztársadalmunktól."
Ez volt a zárógondolata a tíz évvel ezelőtti „Beköszöntő"-nek. Tíz év múltán tudjuk, hogy mit jelentett ez a valóságban, miként javult vagy romlott erdeink állapota, milyen színvonalon teljesítettük alapvető erdész
kötelességünket, a hosszú távlatú erdészeti célok megvalósítását, az erdők fenntartását és fejlesztését. Sok és hasznos vita folyt ezekről szakkörökben és a szélesebb nyilvánosság előtt egyaránt. Ebben az évtizedben lépett ki az erdész a fák árnyékából, az erdőrészlet csendjéből a társadalom reflektorainak vizsgáló fényébe, hogy válaszoljon az erdőért joggal aggódó kérdésekre.
Korábban nem volt ilyen mértékű az erdők iránti figyelem, örömmel tapasztalhattuk, hogy más is szereti az erdőt nem csak mi. Jó volt érezni a természeti értékek féltését még akkor is, ha ez nem eredményezett számunkra mindenkor elismerést. A kritikus észrevétel, vagy az elmarasztalás sokszor ösztönzött alaposabb számvetésre, a nyitottabb és sokoldalúbb önvizsgálatra is.
A szakmai viták hevében tovább érlelődött és kristályosodott az erdészet eredményeinek megtartására és fejlesztésére a terv, az ehhez szükséges jogi és gazdasági szabályozás. Egyre szélesedő alapot nyújtott ehhez az elmúlt időszak erdőgazdálkodásának az értékelése. Ebbe az értékelésbe úgyszólván az egész társadalom bekapcsolódott. A sokszor fásultsággal és nemtörődömséggel jellemzett korunkban az erdészek olyan aktivitással elemezték a szakmai munka céljait és eredményeit, mint talán soha a magyar erdészet történetében.
Kemény vélemények hangzottak el, pozitív és negatív bírálatok csaptak össze. Erdész társadalmunk ezen a területen is igazolta hivatásszeretetét, ám ennek végül is erdeinkben kell, hogy eredménye megmutatkozzon. Most nem azt kell nézni, hogy ki milyen mértékben tévedett a heves vitában, hanem azt, hogy a viták során kialakított és szakmailag helyes állásfoglalásokat miként lehet a gyakorlatban a leggyorsabb és eredményesebb módon megvalósítani... És itt érkeztünk el az erdészeti politika megújításához, áttekintéséhez, a következő időszakra érvényes átfogó megfogalmazásához. Ezt a témát választottam újévi köszöntőm hagyományos szakmai alapgondolatának.
Az új erdészeti politika előkészítése
Állami és társadalmi vonalon egyaránt jelentkezett a felismerés, hogy az utóbbi évtizedek ökológiai, ökonómiai és politikai változásai miatt a magyar erdészeti politika megújításának is elérkezett az ideje. Több, magas szintű bizottság keretében (EFH, MTA, OEE) folyt a munka és érlelődött a követendő irányelvek sora. Az 1989. év végén számottevően csökkent az eltérő vélemények száma és az eltérő állásfoglalások szintézise egyre inkább érzékelhető volt. Erdészeti politikával, erdőtörvénnyel, földtörvénnyel hosszabb időtávú tervek elkészítésével foglalkozott széles körben a szakma. Joggal állíthatjuk, hogy ez a munka és a jobbítást célzó erőfeszítések sorozata nem volt hiábavaló, a helyes szakmai törekvések nem voltak eredménytelenek. Mindezek ellenére felmerül a kérdés, hogy az eredmények mértéke, a végzett magas színvonalú munka hatékonysága megfelelt-e azoknak a követelményeknek, amelyek teljesítését joggal várhatja el tőlünk az ezredforduló felé tartó erdőgazdálkodásunk? Véleményem szerint számos részletkérdést sikerült kitűnően megoldani, de az egész „mű" nem elégíti ki a vele szemben hazai és nemzetközi mércével felállított kívánalmakat. Érdemes az új esztendő küszöbén ennek okait részletesebben is megvizsgálni.
Az alapvető gondot a feladat átfogó programjának (forgatókönyvének) a hiánya jelentette. Ehhez járult a különböző fogalmak egységes értelmezésének a kérdésköre. Igaz, hogy széleskörű munka e témában is végezhető az egyes feladatok pontos körülírása nélkül is. Ez esetben viszont fennáll a veszélye olyan eltérő felfogású végeredménynek, amely semmiképpen nem válik az ügy hasznára. Igazából jó harminc esztendeje nem álltunk e témakörben ilyen komplex feladat megoldása előtt. Ennek a súlyát érezte és érzi a szakma. Tudatában voltak és vannak az illetékesek is. Mégsem sikerült igazán egy kézbe fogva szervezni és irányítani a széles spektrumú feladat együttes megoldását.
Az erdészeti politika és az erdőgazdálkodás értelmezése
Már az első kérdés, az erdészeti politika szűkebb vagy szélesebb körű értelmezésekor kitűnik a sokszínű felfogás, ahogy a szakemberek a témát értelmezik.
Erdészeti politikáról sokszor esett szó az elmúlt évtizedekben. Kiváló könyvek, tanulmányok jelentek meg itthon és külföldön is, amelyek eligazodásul szolgálnak. Ennek ellenére, vagy éppen ezek aktuális hasznosításával fel kell mérni és le kell írni, hogy mit értettünk eddig az „erdészeti politika" kifejezés alatt, mi volt ennek a lényege és eredménye. Ezután lehet kitérni a jövőre, indokolva a változtatásokat.
Az erdészeti politika javasolt értelmezése miatt néhány gondolatot szeretnék kifejteni az erdőgazdálkodásról. A sok megfogalmazás közül az egyik legjobb (bár nem teljes), ahogy Kennedy (1985) leírja: „Az erdőgazdálkodás az erdővagyonnal való olyan gazdálkodás, amelynek célja kielégítő mennyiségű és összetételű társadalmi érték (materiális és immateriális) termelése az élő fogyasztók számára, miközben védi ezen értékeket és lehetőséget teremt arra, hogy a jövő generációk is megtehessék mindezt." A cél tehát
az erdő által nyújtható javak széles körének az előállítása, amelyhez az alapot a „tartamosság" teremti meg. Sokan a tartamosságot tekintik célnak, holott ez csupán olyan gazdálkodási mód, amely nélkül a célok nem teljesíthetők.
Vagy más néven, a tartamosság megteremtése alapvető feladat a célok elérése érdekében. Az erdészeti politikának valójában a sokoldalú célokat és a tartamosság feladatát kell szolgálnia. Korunkban az erdő szerepe messze túlnőtt az erdő határain. Ezért a lehetőségekhez mérten ismernünk kell, hogy a következő évtizedekben melyek lesznek azok az erdei termékek és szolgáltatások, amelyeket a magyar társadalom várhatóan igényel és ezeket miként kívánjuk megteremteni. Arra, hogy mindez miért jelentős az erdészeti politika kialakításakor, éppen az erdészeti politika értelmezése adja meg a választ.
A FAO keretében végzett munka során áttekintették több ország erdészeti politikáját. A sokféle értelmezés közül példaként célszerű néhányat kiemelni.
Az erdészeti politika ezek szerint:
— az ország erdészeti fejlődésének és az erdészeti szabályozásoknak az összessége;
— a rendelkezésre álló erdészeti erőforrások, a termelőkapacitás, a fogyasztás, a kereskedelem, az ipar részletes összefoglalása;
— olyan célok összessége, amely a kormányzatnak az erdőkincs hasznosításával és fejlesztésével kapcsolatos érdekeit és céljait fejezi ki;
— mindazon közös feladatok, amelyek számottevően érintik az erdők kezelését és használatát, függetlenül a tulajdonviszonyoktól.
Úgy vélem, hogy a felsoroltaknál az eddig ismert magyar (pl. Madas A.) megfogalmazások számottevően jobbak. Itt kell kiemelni az ismert tényt, hogy az erdészeti politika a múltra épül és mindig a jövőre vonatkozik.
Kevés ország van a világon, ahol az erdészeti politika teljes körét leírták, kiadványban összefoglalták. Többségben vannak azok, ahol az egyes elemeket deklarálták és ezek alig megfogható összességét tekintik az aktuális erdészeti politikának. Némileg hasonló a helyzet nálunk is. Egyesek az ilyen című és államilag elismert kiadvány hiánya miatt nyíltan hangoztatják, hogy igazából nincs is erdészeti politikánk, ami nyilván hibás felfogás. Mégis rávilágít arra, hogy, az ismert szakirodalmi művektől (könyvek) eltekintve, az erdészeti politikát írott formában néhány fejlesztési terv, illetve az erdőtörvény képviseli.
Átfogó, magyar erdészeti politikát kell kidolgozni
A jelen időszak társadalmi-gazdasági viszonyai, a különböző változások olyan helyzetet teremtettek, amikor az eddigieknél is indokoltabb az átfogó, magyar erdészeti politika kidolgozása és összefoglalása egy olyan műben, amelyet a különböző kormányzati fórumok és társadalmi szervek egyetértésben kötelezőnek ismernek el a jövőre nézve.
Helyes lenne, ha az erdészeti politika az erdőgazdálkodás, a vadgazdálkodás és a fahasznosítás (vagy erdőhasznosítás) teljes körét felölelné. Célszerű volna komplex erdészeti politikát kidolgozni a következők szerint:
I. Rövid történeti áttekintés, a jelen helyzet értékelése.
II. Célkitűzések, feladatok (alapvető, legfontosabb fejezet).
III. A célok megvalósításának jogszabályi alapjai: erdőtörvény.
IV. A céloknak megfelelő hosszú távú feladatok (terv).
V. A célok és feladatok teljesítésének ökonómiai, szervezeti, intézményi
vonatkozásai.
Az egész munka kiinduló alapja a célok helyes megfogalmazása. A továbbiakban ennek kell alárendelni az erdőtörvényt és a hosszú távú tervet, valamint az egyéb tényezőket. Valójában lehet az erdészeti politika korszerű megfogalmazásban egy olyan átfogó rendszer, amely szervesen illeszkedik a gazdasági, társadalmi környezetbe. Ez a rendszer dinamikus kell, hogy legyen.
Úgy kell megalkotni, hogy a folyamatos módosításnak szükség esetén ne legyen akadálya. Az erdészeti politikát mint rendszert a FAO kiadványa nyomán, ábrán mutatom be.
Abban az esetben, ha elfogadjuk a szélesebb körben értelmezett, öt fejezetből álló erdészeti politika kidolgozását, meg kell bízni a legjobb szakértőket, akik hivatásszerűen szervezik a munkát, koordinálják az egyes fejezetek kidolgozására létrehozott csoportok tevékenységét. Mindez állami és nem társadalmi feladat. Helyes lenne a lebonyolítást egyik intézményünkre bízni, amely a főhatóság irányítása mellett a különböző társadalmi szervekkel is tartja a munkakapcsolatot, végzi a szükséges egyeztetéseket. Az ilyen módon mintegy két év alatt elkészíthető tervezet kerülhetne társadalmi vitára majd a kormányzati szervek, illetve a parlament elé.
A leírt elgondolások megvalósítása után lesz majd lehetőség az erdészeti politika rendszeres és igazi megújítására, mert olyan konkrét „alapokmány" áll rendelkezésre, amely kellő alapot is nyújt ehhez. Igazából, jelenleg az erdészeti politika megújítása nehezen megfogható feladat, mert írásos alapjai elsősorban a jogi kérdésekben vannak (törvény stb.). Az eddig végzett munka eredményei természetesen egy ilyen komplex politika kidolgozása esetén is maradéktalanul hasznosíthatók (irányelvek, erdőtörvény stb.). A MÉM—EFH-ban készült tervezetek, az OEE állásfoglalásai, az MTA—MÉM erdészeti bizottság véleménye és javaslatai, valamint más szervek észrevételei olyannyira hasznosak, hogy ezek nélkül a komplex munka elvégzéséhez nem két év, hanem kétszer ennyi időre van szükség.
Az új esztendőben megújult erővel a magyar erdészetért
A kifejtett és csak röviden vázolt elgondolások nem újak, az elmúlt évben több fórumon ismertettem őket — nem sok eredménnyel. Az új esztendő kiemelt gondolatának szántam az erdészeti politika megújítását, rámutatva arra, hogy milyen nehéz egy ilyen munkát elvégezni akkor, ha pontosan nincs leírva, körülhatárolva mindaz, amit valójában meg akarunk újítani. Ez azonban nem veheti el a kedvünket. Megújult erővel kell folytatni 1990-ben a következő időszak megalapozását és valamennyi munkát, amit erdeinkért végzünk.
Az Országos Erdészeti Egyesület tagsága alkotja azt a szakembergárdát, amelyre erdeink jövője épül. Rendkívüli a felelősség, nagyszerű és nehéz a feladat. Sokszor merülnek fel a viták során olyan kételyek, hogy meg tudunk-e felelni mindezeknek, hisz' oly sokat változtunk és néha a széthúzás vagy az elernyedtség vesz rajtunk erőt. Persze, ezt sem helyes eltúlzottan értékelni, mert régebben sem volt könnyű. Hadd idézzem Horatiust: „Jól kell ismerned minden kor egyéni vonását, s azt, hogy az évekkel mint változik egyre a jellem..." Én úgy hiszem, hogy az új évben ez a változás kedvező irányú lesz szakmánkban is. Bízom az erdészek nagy családjának összefogásában és abban az erőben, amely az erdők szeretetéből, hivatástudatukból, hazánk és népünk szolgálatából táplálkozik.
Adjon az Isten az új esztendőben jó egészséget, kitartó tenni akarást, sok eredményt és örömet munkánkban, gyönyörködést erdeinkben, sok boldogságot a családban és magánéletben lapunk valamennyi kedves olvasójának, egyesületünk minden tagjának. Őszinte erdészbarátsággal kívánja mindezt AZ ERDŐ felelős szerkesztője: Dr. Solymos Rezső