Bizonyára vannak területek az országban, ahol az erdőkért való aggódást kiváltó okok indokolják azt a célt, amit a jogszabály kiagyalói kitűztek.
De átgondolták-e, hogy a fokozott védettség nemes státusát milyen területek kapták? Tudják-e, hogy ebbe a kategóriába rengeteg olyan terület is belekerült, amely nem tartalmaz olyan értéket, ami miatt annak fokozott
védelme önmagában indokolt lenne? A védettség eme fokozatát olyan területek is megkapták, ahol erre a pufferzóna-szerep, a tömbösítés, vagy természetvédelmi presztízsokok (avagy: „ide nekem minden területet!") vezettek. Így fokozottan védettek lettek egyes monokultúrák is. Nemesnyárasok az Alföldön, fenyvesek az Őrségben.
Azt is tudni kell, hogy erdeink csekély százaléknyi kisparaszti erdő, s néhány ritkaságszámba menő próbálkozás (szálalóerdő-kísérletek) kivételével vágásos erdők, azaz erdőrészletenként egykorú állományok, s így erdőrészletenként azonos nevelővágást, bontóvágást és végvágást kívánnak. (Hogy ez jó-e így, az más lapra tartozik.) Tudomásul kell venni, hogy ha egy vágásos erdőben, kivált monokultúrában, nem végzik el a soron következő nevelővágást, akkor az szép csendesen tönkremegy. Összetöri a hó, kidönti a szél, megeszi a szú stb. Arról jobb nem is beszélni, hogy mi történik akkor, ha egy fokozatos felújítóvágásra üzemtervileg előírt bükkös erdészét végre az a ritka szerencse éri, hogy sorozatos böjtölés, imádkozás, s erdőisten összes táncának eljárása után, végre, sok év után, tényleg bőséges makktermés-áldásban részesül. (...)
Gondoltak-e vajon arra a jogalkotók, hogy van kis országunknak olyan fokozottan védett területe, ahol az egy tömbben lévő mintegy 2000 ha erdőnek csaknem fele paraszti magántulajdon, ill. birtokossági társulatok
kezében van, s az évi favágás az itt lakóknak létkérdés?
A jórészt politikai okokból meghagyott magánerdő a múlt rendszerben kuriózum volt. A szakoktatás nem foglalkozott vele, s az állami erdőgazdálkodásra kiépült tervezői szisztéma és erdőfelügyelői gyakorlat (a természetvédelmiről jobb nem is beszélni) pedig igazában nem tudott vele mit kezdeni. Az évek folyamán gyakran terjedt el a hír, hogy államosítják, elveszik az erdőket.
Ilyenkor persze vágta mindenki, ahol érte. Az eredmény, kizsarolt erdők. A moratórium ugyanezt fogja előidézni. Nincs az a helyi erdész vagy természetvédelmi őr, aki hajlandó egy büntető eljárás kapcsán a falu haragját magára vonni akkor, amikor a téli tüzelő a tét.
Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy a vágásos erdőkre kialakult fogalomrendszerünk (véghasználat, felújítóvágás, nevelővágások) nehezen húzható rá a kisparaszti szálalóerdőkre.
Az országgyűlés határozatát a kormány végrehajtási utasítássá gyúrta, ráhárítva a felelősséget a természetvédelem helyi szakembereire, egymásra haragítva erdészt, természetvédőt, erdőtulajdonost.
Szegény erdők, ha tudnák...! Szegény régi erdőmesterek, ha látnák ezt...! Először jön az erdőrendező. Naponta lezötykölődik vidékre, a néha több száz kilométerre lévő tervezendő területre. Természetesen mindezt üzemanyag- és környezetkímélő UAZ márkájú gépkocsival.
Aztán az egyeztető tárgyalások miatt még egyszer megteszi ezt az utat a felügyelők, a gazdálkodók és a természetvédők hosszú konvojától kísérve. Ha valaki nem ér rá az érintettek közül, akkor külön-külön is újabb látogatások színhelye lesz az érintett erdő.
Végre nem kevés idő-, pénz- és benzináldozatok árán megszületik az erdőterv az érintettek jóváhagyó aláírásával.
(...)
Aztán elkövetkezik a nagy nap. Az éves fakitermelési tervek felülvizsgálatának ideje. Moratórium, újabb kiszállások, bizottsági szemle. Idő, pénz, benzin stb. Hiába a sok szakmai érv, a törvény az törvény. (...)
Tipródhat a helyi természetvédelmi szakember, meg ha van benne egy kis jó szándék, meresztgetheti a szemét, hátha felfedez a nudum lucfiatalosban, a sötétben fehérlő hó között, néhány szál száraz védett növénykét, s akkor (persze, ha elég bátor ehhez) feloldhatja a tilalmat, s a boldog erdészek elvégezhetik azt a fránya tisztítást. (...)
Máris eljutottunk a természetvédelem egyik nagy ellentmondásához:
a statikus, az élő rendszerek valamely objektumát, s valamely időhöz tartozó állapotát konzerválni akaró szemlélethez. Könnyű kimondani valamiről, hogy meg kell őrizni. Ez a gondolkodás nem vesz figyelembe sem gazdálkodást, sem szukcessziót, sem evolúciót.
Örvendetes, hogy lesznek őserdőink, mert az tiszta ügy. Ott az élő szervezet, a rendszer működésének lehetővé tétele a cél.
Soha nem voltak olyan rossz viszonyban erdészek, természetvédők és erdőtulajdonosok, mint manapság.
Ez a törvény olyan, mint egy bizalmatlansági indítvány.
Gazdálkodónak, erdőfelügyelőnek, rendezőnek és természetvédőnek egyaránt. Ráadásul a törvénynek megvan az a morális, kellemes hatása is, hogy mindenki úgy érzi, átverték; hogy beleköptek a levesébe. (...)
Gyöngyössy Péter
1992. március - Valószínűleg sok negatív tapasztalat s kellőképpen elvakult jó szándék vezette azokat a személyeket, akik az új magyar demokrácia lehetőségeivel élve összelobbizták a fokozottan védett területek fahasználati moratóriumát.