Az Európa-közösség országainak legfontosabb erdészeti viszonyai (Az Erdő)

Megtudhatjuk ebből többek között, hogy a kilencből a legnagyobb erdősültsége a kis Luxemburgnak van (32%). Megközelíti ezt 29-cel az NSZK, Franciaország kereken 25%, Belgiumé és Olaszországé
egyaránt 20 és ennyi a közösség átlaga is. A fafelhasználás a kitermelésnek átlagban kétszerese. Ezen belül tízszeres Angliában, négyszeres Olaszországban és Írországban, háromszoros Belgiumban és Dániában, az átlagot mutatja az NSZK, egyedül Luxemburg famérlege aktív. Részletezve a főbb jellemzőket:
Belgium faállományai fele-felerészben lombosak, illetve tűlevelűek, s gyakran nem hasznosítják kellő mértékben termőhelyüket. Legfontosabb feladat ezért az alacsony hozamú állományok átalakítása. Szorgalmazzák ehhez a magánerdők állami felvásárlását és a feltárás fokozását.
Az NSZK-nak 66%-ban fenyveserdei vannak, a többi lombos. Csaknem fele magánkézben, negyed községi, 30% az állami. Legnagyobb gond az erdőgazdálkodás egyre csökkenő gazdaságossága, a túlsúlyban levő fiatal állományok nevelésének munka- és költségigényessége. Erősen hiányolják a fakészlet országos mértékének ismeretét, ami alapja lehetne célszerű fagazdálkodási intézkedéseknek. Fő törekvés a racionalizálásra, az erdőgazdaság vállalkozóképességének növelésére irányul.
Szorgalmazzák a társulásokat, az előhasználatok megfelelő ellátását, országos erdőleltár készítését és az erdő jóléti hatásainak kellő értékelését. Minden lehető eszközzel törekszenek erősíteni a fafeldolgozó iparral való együttműködést.
Dánia fafaj megoszlása hasonló az NSZK-éhoz, a lombos legnagyobbrészt bükk. Erdőgazdálkodásában jelentős szerepet játszik a környezetvédelem. A kereken 30%-nyi állami erdők és a csaknem 70%-ot kitevő magánerdők felügyelete a Környezetvédelmi Minisztériumhoz tartozik, a magánerdők fejlesztése pedig a Mezőgazdaságihoz.
Ez megnehezíti egységes erdőgazdálkodási irányelvek kialakítását és érvényesítését.
Franciaország természeti viszonyai még leginkább közelítik a miénket. Erdeik 65%-ban lombos fafajúak. 70%-kal túlteng a magánerdő és mindössze 12% az állami. Ez határozza meg a fő feladatot is, mindenekelőtt a magán erdőbirtokok állami támogatását. Szorgalmazzák a marginális területek erdősítését a hegyvidéken és a fokozott tűzvédelmet a földközi-tengeri partvidéken. Jelentős törekvések irányulnak a hozamszegény faállományok átalakítására, a természet ökológiai egyensúlyának fenntartása mellett.
A n g l i a erdeinek kétharmada tűlevelű, nagyjából fele-fele mértékben állami, illetve magántulajdon. A magánbirtokot állami támogatással ösztönzik üzemterv szerinti gazdálkodásra, erdősítésre. Mivel az erdők az új telepítésekkel együtt sem javíthatnak sokat az erősen passzív famérlegen, az erdőket fokozott mértékben állítják a környezetvédelem és részben a nagymértékű munkanélküliség enyhítésének szolgálatába . . .
Olaszország fafajainak 78%-a lombos, 22 a tűlevelű. Erdeinek 60%-a magánkézben van és alig 6% az állami, szétszórtan, egyenetlenül helyezkedik el. Zömük magashegységi, ahol erózió- és vízvédelmi feladatot kell ellássanak. Az ipart nyersanyaggal ellátni nem képesek, fajlagos hozamuk is csekély. Az egyéb feladatokat sem tudják ellátni. Legfontosabb cél így a meglevő erdők védelme, teljesítményük fokozása és az erdősültségnek telepítésekkel mintegy 30%-ra növelése.
„Holland" erdős tájat jelent, valamikor lombos erdők fedték, ma Európa erdőben legszegényebb országa. A viszonyok nem kedveznek az erdőgazdálkodásnak, kell a terület a nagyobb haszonnal kecsegtető hasznosítási módoknak. Így aztán a 11 millió m3 fafelhasználásból csak egyet fedez a saját kitermelés. Van ugyan telepítési terv, de végrehajtása az említett körülmények között kétséges. A fásítás eredményesebb. (Ref.: Jéróme René)