1910. április 15. - A keményfaüzlet helyzetében legutóbbi jelentésünk
óta némi javulás állt be. A tölgyfűrészáru iránti kereslet most már
valamivel élénkebb s az elérhető árak is kedvezőbbek noha a tölgyfaüzlet
jövedelmezősége még mindig minimális. A frízüzletben az élénk építési tevékenység folytán a szükséglet jelentékenyen emelkedett; az a vállalat, amely két évvel ezelőtt öt év tartamára összevásárolta a számba vehető fríztermelők egész termelését, sikeresen és nyereséggel ad túl a köbméterenként mintegy 100 K-ért vásárolt frízeken. A folyó üzletév kedvező s az építésnek a közel jövőben való nagymérvű megcsappanásától nem kell tartani s így a frízüzlet, mely két évvel ezelőtt súlyos válság nyomása alatt állott, most ismét a rendes mederbe terelődik.
A talpfapiaczon minden csendes; úgy hírlik, hogy a Máv.-nak még három esztendőre való talpfakészlete van s így hamarosan nem fog versenytárgyalást kitűzni. Sőt azt a hírt is kolportálják, hogy a Máv. maga akar nagymennyiségű talpfát eladni, mert szükséglet híján a talpfa az állomásokon rothad. Ezek a hírek kétségtelenül túlzottak, annyi azonban tény, hogy a talpfaüzlet konjunktúrájának a közel jövőben való javulására alig van kilátás. Az érdekelt talpfatermelők mindenféle lehetséges és lehetetlen módozatot eszeltek ki a talpfaüzlet fellendítése érdekében; ezek között figyelmet érdemel az a terv, hogy a Máv. bontsa fel az Eissler-céggel kötött szerződést, mert ez az oka az egész magyar talpfatermelés siralmas
helyzetének, mert a Máv. ennél czégnél kötötte le 10 év tartamára talpfaszükségletének jelentékeny részét, évi 400.000 darabot. Természetesen az Eissler-czég, mely drágán jutott a neki milliókat jelentő
talpfaszerződéshez, anyagi kártalanítás nélkül a szerződés felbontásába nem menne bele. Azt indítván) ózzák az érdekelt talpfatermelők, hogy a Máv. megfelelő kártalanítást ajánljon fel az Eissler-czégnek s azután írjon ki újabb versenytárgyalást. Miután talpfaárak az Eissler-féle szerződés megkötése óta mintegy 40%-kal hanyatlottak, a Máv. most olcsó árban fedezhetné szükségletét, hogy nemcsak az Eissleréknak adott kártalanítás telne belőle, hanem a Máv. egyrészt még nagy megtakarítást érne el s a fatermelők megszabadulnának az Eissler-czégtől, melynek egytől-egyig most teljesen ki vannak szolgáltatva. Biztosra vehető, hogy a Máv. most
darabonként 150 koronával olcsóbban szerezhetné be a talpfát, mint
amennyit a fentnevezett bécsi czégnek fizet, ez 4 millió talpfánál 6 millió K megtakarítást jelent. Kívánatos volna, hogy az illetékes körök e tervvel foglalkozzanak, mert ily módon a talpfaüzlet helyzete a kincstár megterhelése nélkül szanálható volna, ami a kincstárnak is érdekében áll, mert a legutóbbi talpfa-versenytárgyalás megsemmisítése óta a kincstári tölgyobjektumok, melyek csak talpfakészítésre alkalmasak, abszolúte eladhatatlanok.
A kádárfaüzletben némi élénkség észlelhető, különösen a nagyobb méretű áru iránt mutatkozik érdeklődés s az elérhető árak elég kedvezők. A kádárfakivitel egyre veszit jelentőségéből.
Párisi áruban és tüköráruban számba vehető versenytársaink nincsenek s így a szükséglet növekedésével jobb árakat is sikerült termelőinknek elérni.
Tölgyhosszfa a waggon- és hajógyártás részéről elég élénk keresletnek örvend; az amerikai és egyre fokozódó orosz verseny folytán az árak nyomottak. Franczia dongákban alig fordulnak elő üzletkötések; Francziaországban teljesen elvesztettük lábunk alól a talajt, mert a drága magyar, illetve szlavóniai dongát csak ott alkalmazzák, ahol kiváló finom borok konzerválásáról van szó.
A csekélyebb értékű bort amerikai, orosz és japán fából készült hordókban helyezik el; újabban kísérleteket tettek olasz gesztenyefadongákkal is, ezek azonban nem bizonyultak alkalmasaknak.
A bükkfaüzletben még egyre tart a pangás, mely a túltermelés következménye. Ami szükséglet mutatkozik, azt a nagy bükkfaipari vállalatok olcsó ajánlatokkal fedezik, a kisebb termelők egy része legczélszerűbbnek találta az üzem nagyfokú korlátozását, többen annak teljes beszüntetését. Ez úton a termelés lassanként csökken, a kereslet pedig emelkedőben van s így a bükkfaüzletben nemsokára ismét élénk tevékenység lesz észlelhető.
Fűrészáru csak olcsóbb árak mellett helyezhető el nagyobb tételekben; frízek kereslete kielégítő, mindazonáltal a bükkfaárak általános hanyatlása folytán a frízárak köbméterenként 3—4 koronával hanyatlottak. Talpfákat most semmi áron sem lehet értékesíteni, míg a bükkfadongák a német, belga, hollandi vegyi és zsírgyárak részéről élénk kereslet tárgya.
A tűzifaüzletnek már évtizedek óta nem volt oly rossz tele, mint az idén. Az enyhe időjárás folytán a kereslet minimális, a készletek azonban rendkívül nagyok s milliókra megy a tűzifatermelő vállalatok vesztesége, mert a vevők az áru átvételét mindenféle módon megtagadni igyekszenek. Az eladási árak alacsonyak s a folyton emelkedő termelési költségekkel egyáltalában nem állanak arányban. A rossz üzletmeneten a biharmegyei tűzifatermelők kartelje sem tud lendíteni, csak az árak nagyobb mérvű hanyatlását képes megakadályozni.
Kőrisfában az angol és franczia automobil- és repülőgépipar fellendülése folytán elég nagy forgalom van, különösen a szívós fáért engedélyeznek jó árakat. A bútorgyártáshoz használható puhafáért csak alacsonyabb árakat engedélyeznek.
A jávorfa-bútor már divatját múlta, csak a hangszergyártás vásárol kisebb tételeket. Fr. L.
