A Tátralomniczon tervezett havasi növénykertről (Erdészeti Lapok)

2010. április 15. - Dr. Darányi Ignácz nagynevű volt földmívelésügyi miniszterünknek mindenre kiterjedő figyelmét külföldi útjában nem kerülték ki azok a páratlan szépségű és tudományos tekintetben is nevezetes erdősítések, parkok és növénykertek, amilyenek hazánkban nincsenek és amelyeknek mintájára szépészeti és tudományos nézőpontból volt miniszterünk nálunk is hasonlókat akart telepíteni. Ez az akarat teremtette meg a gödöllői „József főherczeg liget-fenyőkísérleti telep"-et, melyhez hasonló aligha van Európában, és ennek a határozott miniszteri akaratnak az eredménye a tátralomniczi havasi növénykert létesítésének terve is.
Minthogy ezeket a telepeket volt miniszterünk az erdészeti kísérletügy keretébe rendelte beilleszteni, természetes, hogy e sorok írója, mint a központi erdészeti kísérleti állomás vezetője, a havasi növénykert tervének az előkészítő munkálataiban részt vett s ezzel kapcsolatosan azon a tanulmányi úton is, melynek czélja az volt, hogy a külföld nevezetesebb havasi növénykertjeit tanulmányozzuk s tapasztalatainkat a tátralomniczi kert létesítésénél értékesítsük.
A tanulmányi úton rajtam kívül részt vettek: Ilsemann Keresztély székesfővárosi kertészeti igazgató és Tieim János m. kir. erdőmérnök, a tátrai erdőgondnokság vezetője.
Ennek a tanulmányi útnak az eredményeit s az azon szerzett tapasztalatokat kívánom röviden vázolni, amiből egyúttal kitűnik a létesítendő havasi növénykertnek tulajdonképpeni czélja is.
Utunk a múlt év nyarán első sorban a Berlin melletti dahlemi botanikus kertbe vezetett, mely a berlini tudományegyetem tulajdonában, ez idő szerint a nagyhírű növénytudós dr. Engler Adolf egyetemi tanár igazgatása alatt áll s óriási területével és a botanika különböző ágazatait felölelő nagyszabású berendezéseivel a botanikai tudománynak valóságos kincses tárháza.
Minket különösebben a növényföldrajzi csoport berendezése, ennek rendkívül tanulságos s a laikus figyelmét is megragadó telepítései érdekeltek s azért főképen ez a csoport képezte beható tanulmányunk tárgyát.
A szakértő figyelmét nyomban leköti az a gondosan keresztülvitt s talán páratlanul álló tereprendezés, mely megengedte, hogy Európa flórája növényföldrajzi csoportokban nagyobb méretekben  s a természeti viszonyoknak megfelelően mutattassék be. Ez a rendkívüli nehézségekkel s nagy pénzáldozatokkal, de szerencsésen megoldott csoportosítás adja meg tudományos szempontból is nagy jelentőségét és sajátságos jellegét ennek a tökéletesség magas fokán álló botanikus kertnek.
A csoportok kezdődnek a síkvidék tölgy és elegyesen telepített síkvidéki fák állományaival. Itt látjuk, a természetes előfordulást híven utánozva, a magastörzsű tölgyeket, szileket, gyertyánt, közben a csomoros és fehérnyárfát, mezei juhart, vaczkort és vadalmafákat, alattuk a síkvidék jellegzetes flórájával. A vízmelléki növények, az erdőn át vígan csörgedező patak partja mentében történt természetes elhelyezésükkel gyönyörködtetik a szemlélőt.
A tölgyerdővel szemben kimagaslik a bükkerdő s benne jellegzetes növénytakarót, illetőleg alattas állományt alkot a Daphne mezereum, Ribes rubrum és nigrum, Evonymus verrucosa és a Lonicera xylosteum, ezek között természetesen buján tenyésznek a bükkerdő alacsonyabb termőhelyén előforduló más különböző növények is.
Az elegyes erdő közvetetlen szomszédságában látjuk a változatosság hiányával feltűnő erdeifenyő- és nyírfaállományokat. Érdekes ezeknek az állományoknak az átmenete a puszta vidék flórájába, melyet kiegészít a sárrét és lápvidék, jellegzetes flórájával. Ezekhez csatlakozik a parti dűnék formácziója is.
A berki erdők és előhegység változatos flórájában gyönyörködve, eljutunk a mészalpokból eredő folyók alsó szakaszait jellemző kőgörgeteghez, melynek szintén megvan a maga karakterisztikus flórája. Ezen átjutunk a közép és magas hegységbe, hol remek elhelyezésben látjuk a bükk, jegenye és luczfenyőállomúnyokat, a vörösfenyő és a havasifenyő térfoglalását s mindazokat a növényeket, amelyek ezeket a termőhelyeket jellemzik.
Az előhavasi erdők fölött látjuk gubbaszkodni a törpefenyőt, a subalpin füzeket, a havasi réteken a különböző élénk virágú növényeket s a havasok diszét: az alpesi rózsát (Rhododendron hirsutum); sziklás száraz helyeken a törpe borókát (Juniperus nana).
Az európai Alpok tulajdonképpeni havasi flórája három egymással egyközűen haladó, mesterileg létesített sziklacsoportozaton van képviselve. A középső, gránitkő alkotta csoportozat, a központi alpeseket képviseli, remekül elhelyezett sajátos flórájával, az északi előhavasok flórája a mészkő csoportozaton van bemutatva, a központi alpesek másik oldalán pedig a változatos formáival kiemelkedő s ugyancsak mészkőből mintázott hegyláncz a déli előalpesek növénytenyészetét tárja elénk.
A sziklacsoportok természetes látszatát rendkívül fokozza a sziklák között vájt, híven utánzott mederben kanyargó patak, melynek vízesést feltüntető részén, valamint az alatta levő kőgörgetegeken meglepő természetes elhelyezésben fedezzük fel az ezeket a termőhelyeket jellemző flórát.
A többé-kevésbé csakis bizonyos specziális termőhelyekre szorítkozott növényfajok, vagyis az úgynevezett „helyi flóra" külön csoportosításban van bemutatva. Igy a svájczi Jura, Bajorország, északi Tirol, Salzburg és Alsó-Ausztria, a déltiroli dolomit-Alpok stb. különleges flórája. A Pyrenáus hegység s a Sierra Nevada növényeinek külön sziklás hegycsoportozatokat alkottak, éppúgy a földközi tenger sziklás vidékének.
A Kárpátok flórája szintén külön mesterileg utánzott sziklás csoportban bemutatva köti le figyelmünket. Ez a flóra három külön tagozatot alkot, nevezetesen a liptói mészkő-havasokat, a központi Kárpátokat vagyis a Magas-Tátrát és az erdélyi havasokat.
Ezek a csoportok a kárpátok növényeinek szakszerű elhelyezésével s fentartásával fokozottabb mértékben keltették fel érdeklődésünket, mert a mi czélunk is az, hogy éppen ezeket a növényeket mutassuk be természetes előfordulásuk keretében a tervezett tátralomniczi Alpinetumban. Ezeknek a csoportoknak a szépségét és jelentőségét is tulajdonképpen az adja meg, hogy a Kárpátok gránitos és mészköves változatos hegylánczolatának egyes részletei kisebbített alakban, de természethű kivitelben tárulnak a szemlélő elé. A havasi legelők zöld pázsitjukkal, az égnek emelkedő sziklák meredek falaikkal és kiugró párkányaikkal, az alattuk képződött kőgörgetegek és vízmosások, nemkülönben a sziklák repedéseiből fakadó forrás és a belőle eredő hegyi patak változatos flórájával mind miniatűr utánzatai a természet hatalmas alkotásainak. Aki utóbbiakat a valóságban nem látta, e remek botanikus kert aránylag nagyméretű, szakértelemmel és finom műízléssel tervezett és megalkotott havastáji hegycsoportok láttára, a valóságot is könnyen elképzelheti.
Tanulmányainkat nemcsak a hegycsoport-alakitás kivitelének egyes részleteire s a növények megtelepítése módozataira terjesztettük ki, hanem a látottakat kritikailag is behatóan szemügyre vettük. Ezen az alapon meggyőződtünk arról, hogy a növénycsoportok alakításánál és fenntartásánál korántsem kicsinylendő nehézségekkel állunk szemben. Többek közt a magasabbra növő fák (lucz-, havasi-, vörösfenyő stb.) csak addig maradhatnak a kisebb abszolút magassággal bíró hegycsoportozatokon, amíg fiatalabbak, amíg tehát magasságuk még valamelyest arányban áll a hegycsoport méreteivel, mihelyt ez az arány a fák magassági növekedésével kedvezőtlenné alakul, a fák kicserélése is elkerülhetetlenné válik. Ez  nemcsak anyagi kérdés, de érinti a tökéletesség fokát megközelített csoportok szépészeti hatásának s természetességének bizonyos mértékű és rövidebb-hosszabb ideig tartó csökkenését is. Ezt a lényeges nehézséget a lomniczi havasi növénykert létesítésénél könnyen leküzdhetjük, mert az Alpinetum tervezett helyének kedvező terepviszonyai megengedik a magasan növő fafajok olyan elhelyezését, hogy a szükséges összhang megzavarása nélkül állandóan helyükön maradhassanak.
Megnéztük s részben tanulmányoztuk a dahlemi botanikus kert többi részeit is, ezek között különösen a tavak elhelyezését, a tavi és parti növények tenyészetét, továbbá a biológiai-morfológiai csoportokat és a méreteivel, nemkülönben a fajok gazdagságával feltűnő Arborétumot. Ez a botanikus kert tulajdonképpeni dendrológiai osztálya, mely rendszeres gyűjteménybe foglalja össze a berlini klíma alatt tenyészthető fafajok sokaságát. Ez a gazdag gyűjtemény parkszerű elhelyezésével s a fajoknak növényföldrajzi
szempontból történt elosztásával, változatos és távlati szépségekben bővelkedő tájképeivel egyaránt fölkelti a szakértő s éppúgy a laikus, de a szép iránt érzékkel bíró közönség érdeklődését is. A németországi és külföldi fafajok ezernyi példányai képviselik itt azt az anyagot, mely a fák morfológiai-biológiai tanulmányozását a legterjedelmesebb alapon lehetségessé teszi.
Berlinnek nevezetes látványossága s egyúttal üdülőhelye a „Viktória-park", melyet a város sik területéből kiemelkedő „Kreuzberg"-en létesítettek nagy áldozatok árán, de annyi leleményességgel s oly magas fokú szakértelemmel, hogy Berlin városa erre az alkotásra is méltán büszke lehet. Ennek a parknak legmegkapóbb részlete a vízesés s az ennek mentében a szirteken s a dús vizű patak partján megtelepített buja növényzet.
A vízesés a magas domb tetején a természetesen elhelyezett sziklák üregeiből mint hatalmas forrás ered s az óriási mennyiségű víz a mesterileg utánzott sziklás zuhatagokkal és sellőkkel változatossá tett hosszú mederben, a tarpataki vízesés medrére emlékeztetve, zúgva esik le a sziklákkal s gazdag növényzettel övezett tóba.
A park többi részlete is főkép a hegységi flórát tünteti fel s az erdő- és pázsitos részek mesésen gondozott utjain sétálva, azt képzeljük, hogy nem Berlin utczái tömkelegébe ékelt s művészileg megteremtett oázisban vagyunk, hanem valamely havasalji, dús vizű s buja növényzettel megáldott erdőrészben létesített klimatikus üdülőhelyen.
Itt is arra a meggyőződésre jutottunk, hogy az ilyen üdülőhelyek létesítéséhez nem elegendők a szükséges anyagi eszközök, hanem kell, hogy a természet különböző alkotásait, a természet iránti szeretet érzésétől áthatott tanulmányozás alapján alaposan megismerjük.
A wieni tudományegyetem botanikus kertjében alaposan szemügyre vettük az újonnan létesített „Alpinetum"-csoportot, melyet a dahlemi Alpinetum-sorozat egyik kiszakított részlete gyanánt tekinthetünk. Itt is ugyanazok az elvek érvényesültek, mint a dahlemi csoportod alakításánál, csakhogy a kivitel olyan kis méretekben történt, hogy ez az egyetlen kis csoport korántsem gyakorolhatja a szemlélőre azt a hatást, mint a dahlemi.
Programunkhoz képest Wienből kiindulva, két napot igénybe vett havasi kirándulásunkon megnéztük a „Raxalpe" havasi növény-, illetőleg kísérleti kertjét is. Csinos, kicsiny, alig 1/4 holdas kert, melyet a havasi legelő egyik szelíd lejtőjű részén, a sűrűn s változatosan a föld színe fölé emelkedő és részben szabaddá tett sziklák között létesítettek. Czélja a más havasi tájakról idehozott ritkább havasi növények magatartásának közvetetlen tanulmányozását lehetségessé tenni. Megtelepítésük rendkívül fáradsággal, gondos körültekintéssel s bámulatos leleményességgel történt. A részben szabaddá tett sziklák üregeit, kisebb-nagyobb repedéseit kitöltötték havasi televénydús földdel s abba ültették a különféle havasi növényeket úgy, ahogy ezt sajátos természetük megkívánta. A sablonos elhelyezést, csoportosítást elkerülhetővé tették a természetes előfordulásukban meghagyott szikladarabok, melyek helyenként hosszabbrövidebb, egyenes vagy görbe vonalakban húzódó éles tarajokká egyesültek, majd felületükön esőtől kivájt vályú- vagy gödörszerű mélyedésekkel bíró, változatos alakú kőtuskókat alkotnak. Ez teszi természetessé és sajátszerűvé a rajtok megtelepített s igen ritka fajokkal is képviselt havasi növények szép gyűjteményét. Az itt szerzett tapasztalatokból is sokat értékesíthetünk hazai havasi növénykertünk tervezett létesítésénél.
Külföldi tanulmányutunk befejezése után Tátralomniczra utaztunk a tervezett havasi növénykert helyének kiválasztása, terep- és termőhelyi viszonyainak tanulmányozása végett. Teljesen megfelelő terület gyanánt kínálkozik a báró Lipthay-sétány melletti tó bevonásával a közvetetlen a tó fölött lévő lejtős terület s a tőle jobbra fekvő, elég bő vizű patakkal átszelt földrészlet.
A tó szélén s annak lejtős partján, valamint az említett patak mentében természetes csoportosítással nagyon tetszetősen lehetne elhelyezni a Magas-Tátra vízi- és vízmenti növényeit, a tó hátterében pedig rendkívüli hatást keltő csoportosítással volnának elhelyezhetők a Magas-Tátra nevezetesebb hegycsoportjainak megfelelő kisebbítéssel összeállított, lehetőleg hű utánzatai, amelyeken a Tátrát jellegző flórát impozáns módon lehetne bemutatni. A részünkről kijelölt területen a magasra növő fák is (lucz-, jegenye-, vörös-, havasifenyő stb.) akadály nélkül úgy volnának megtelepíthetők, hogy helyben maradhatnának akkor is, ha nagyobb kort s ezzel együtt nagyobb magasságot is érnek el, mert a sziklás csoportoktól oly távolságban volnának elhelyezhetők, amelyben a csoportok növényeire káros hatást nem gyakorolhatnának s a kedvező összbenyomást egyáltalában nem zavarnák.
A báró Lipthay-sétány felől az ezen elvek alapján létesített havasi növénykert a közönségnek oly látványosságot nyújtana, mely a maga nemében páratlan volna, mert a Magas-Tátrát nevezetesebb csúcsaival, a maga jellegzetes alakjával természetes miniatűr domborzati képben mutatná be a rajta megfelelő, természethű elhelyezéssel tenyésző, fajokban gazdag havasi flórával.
A terv keresztülvitelével a nyaraló laikus közönségre is vonzó, gyönyörködtető hatást keltene az Alpinetum, de a szakember is megtalálná benne tanulmánya tárgyát.
A tervet a központi erdészeti kísérleti állomáson „dombormű" alakjában is elkészítettük s illetékes helyen bemutattuk.
Ezek után a kérdés csak az lehet, vájjon földmívelésügyünk új minisztere rokonszenvez-e nagynevű elődjének szóban levő eszméjével s szükségesnek tartja-e annak megvalósítását? Írta: Vadas Jenő