Fotó: Demokrata/Vermes Tibor
2023. június 19. - A Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeum a vadászat, a vadgazdálkodás világát ismerteti meg a látogatókkal, miközben programjaiért, a helyi lakosság életében fontos szerepet játszó, közösségépítő tevékenységéért nemrég a Közösségi Múzeum 2023 címet vehette át.
A múzeum jóval több, mint csupán trófeák gyűjteménye, állatpreparátumok vagy régi fegyverek: a vadászat ugyanis évszázados hagyomány, és a természet valódi tisztelete is.
A Hatvan szívében álló Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeum barokk kastélyát a XVIII. század közepén Grassalkovich I. Antal építette az uradalom gazdasági központjaként. A birtokot 1867-ben Hatvany-Deutsch Sándor vásárolta meg; ő maga a város iránti tiszteletből vette fel a Hatvany nevet, gyerekei, Irén, Lajos és Ferenc pedig már itt születtek. Közülük leginkább Irén örökölte apjuk üzleti vénáját, így rá és férjére, Hirsch Albertre maradt a feladat, hogy a családi alapítású cukorgyárat irányítsa, míg a két fivér a művészeteknek szentelte életét. Hatvany Lajos irodalomtörténészként, mecénásként, a Nyugat egyik alapítójaként, míg Hatvany Ferenc festőművészként, műgyűjtőként szerzett hírnevet.
A negyvenes években a családnak zsidó származása miatt el kellett hagynia a kastélyt, a szocializmusban pedig iskolát, majd egészségügyi intézményt telepítettek az épületbe, ám az állagmegóvással senki sem foglalkozott. Az átfogó rekonstrukció 2012-ben kezdődött, és 2014-től lelt itt otthonra az Országos Magyar Vadászkamara üzemeltetésében működő Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeum.
Agancsok erdeje
A Grassalkovich család gödöllői kastélyához hasonlítva a hatvani léptékében kisebb, emberközelibb, díszítettségében visszafogottabb, ám kétségkívül magán hordozza egykori tulajdonosai szépség iránti vonzalmát. A század vége felé neobarokk stílusban alakították át – ma is így látható. A gesztenyefákkal, bokrokkal arányosan elrendezett, U alakú kert, az emeleti díszterem hófehér, kecses cserépkályhái, az aranyozott gyertyatartók vagy girlandokkal díszített tükrök mind-mind visszfényei a múlt századi miliőnek. Ahogyan a mennyezet sokáig rejtőzködő antik jelenete is, amire a rekonstrukció során, az álmennyezet bontásakor bukkantak a restaurátorok: Diána, a vadászat római istennője szélsebesen vágtat szarvas vontatta szekerén. A festmény XIX. századi készítője aligha tudhatta, hogy bő száz évvel később a kastély falai között vadászati múzeum nyílik, mindez ugyanakkor jelzi, a hajdani arisztokrata életformának szerves része volt a vadászat ősidők óta űzött tevékenysége.
Az épület minden szinten adózik e tematikának: a pincében a halászat-vadászat története látható, a földszinten induló és az emeletre felkanyarodó állandó kiállítás látványos diorámái a Kárpát-medence legfontosabb élőhelyeit és vadfajait mutatják be, míg az első emeleten a vadászat kultúrtörténetének fejezeteire tértek ki a tárlat rendezői. Az agancsokkal sűrűn borított trófeák termétől a fegyvergyűjteményen át – hideg- és tűzfegyverek a XVIII–XIX. századból – megismerhetjük a vadászmesterség hagyományait, vendégeskedhetünk egy XIX. századi vadászkastély szalonjában, és a magyar vadásztársadalom legkiemelkedőbb alakjainak életébe is bepillanthatunk. Fekete István író személyes tárgyaival berendezett emlékszobáját, az Afrikát is megjárt gróf Széchenyi Zsigmond író egykori lakásának enteriőrrészletét, munkásságát, valamint expedícióit megörökítő fotóit, a gróf és felesége, Hertelendy Margit személyes hagyatékát láthatjuk a kiállítótermekben.
Végig a ranglétrán
Lakatos Anna igazgatóhelyettestől megtudjuk: a múzeum célja elsősorban az, hogy a XXI. századi fenntartható vadászathoz kapcsolódó etikus elveket, a vadgazdálkodás lényegét és hagyományait és az ehhez szervesen kapcsolódó környezettudatosságot mutassák be az érdeklődőknek. Mindezt pedig az indokolja, hogy bár hazánkban a hivatalos vadászengedéllyel működő kamarai tagok száma a hatvanötezer főt is meghaladja, a társadalom jelentős részének csupán felszínes ismeretei vannak e tevékenységről, sőt sokan ellenszenvet éreznek iránta.
– Hogy milyen vélekedés alakul ki a társadalomban a vadászokról, azon csakis mi, vadászok tudunk alakítani – mondja Lakatos Anna, aki vadgazdamérnökként végzett a Szent István Egyetemen. A szakmát így nemcsak a múzeumi munkából ismeri, hanem vadászatok rendszeres résztvevőjeként terepről is.
– Az átlagember a vadászatot a lövéssel azonosítja, holott az csupán egyetlen mozzanata ennek az ősi, írott és íratlan szabályok szerint végzett közösségi tevékenységnek. Az etikai kódex a vadásznak a természethez, a vadászközösség tagjaihoz, valamint a közösségnek a társadalom többi részéhez fűződő kapcsolatát is szabályozza. Persze nyilván mások a szabályok ma, mint hosszú évszázadokkal ezelőtt, amikor az ember élete függött egy-egy vadászat sikerétől, ám alapvetően mégsem változtak, inkább csak apránként csiszolódtak a mai világhoz.
Lakatos Anna hangsúlyozza, a hagyományok és a természet tisztelete is igen fontos. Nem véletlen, hogy vadászatra csakis idényben kerülhet sor, hiszen figyelembe kell venni a természet és az állatok életritmusát, ráadásul táplálékszegény időszakban gondoskodniuk kell a vad etetéséről is: a biológiai sokféleség megőrzése, a fenntarthatóság és nem a természet kizsákmányolása a cél.
– Ha megsebeztük a vadat, és el tudott menekülni, a vadásznak kötelessége felkutatnia, hiszen a sebesült állatot nem tehetjük ki az erdőben hosszú kínszenvedésnek. Az öltözködésnek is jelentősége van, hiszen meg kell tisztelnünk a társainkat és az erdőt is a rendezett ruházatunkkal. Vadászatra nem mehetünk farmerban vagy sáros, véres, a korábbi vadászat nyomait viselő ruhában, a lelkünk mellett a testünket is ünneplőbe kell öltöztetnünk. Széchenyi Zsigmond vallotta, a vadászható fajok kilövésének ranglétráját mindenkinek végig kell járnia, irreális, hogy a vadászjegy megszerzése után valaki azonnal afrikai nagyvadat akarjon elejteni.
Élet és halál misztériuma
A teríték készítése ugyancsak kulcsfontosságú. A vadászat végén az elejtett vadat örökzöld gallyakból készített keretben helyezik el a tisztáson, e zöld kereten hagynak egy kaput, ezen keresztül közelíthető meg az elejtett vad. A vadteríték keretét és a terítéken fekvő állatokat átlépni tilos, ahogyan válogatni is vadásziatlan a zsákmányból, azaz a vadászrészből. A vadászatban tehát ott rejtőzik az ember és a természet ősi, megbonthatatlan kapcsolata, az élet és a halál misztériumát is magában foglalja.
– Talán ezért is ihlette meg minden korban a művészetet, legyen az irodalom, képzőművészet vagy zene – mondja Lakatos Anna, aki a Koronauradalmi Vadászkürt Együttes vezetőjeként vadászkürtön játszik, nemcsak vadászatokon, hanem különböző vadászati rendezvényeken is.
– Egykor a kürtjel adta a résztvevők tudtára az erdőben, hogy a vadászat mely szakasza következik. Ma a vadászkürtszignálokat inkább a terítékkor, tiszteletadásra használjuk; minden vadfajnak megvan a maga terítékszignálja. A zeneszerzőket is megihlette ez a műfaj, ma már natúr vadászkürtre is írnak darabokat – meséli Lakatos Anna, hozzátéve, a vadászatnak életre szóló barátságokat, összetartó közösséget is köszönhet, ráadásul fiatal kora ellenére olyan élményeket is, amiket generációjából kevesen mondhatnak magukénak.
Szentei Anna