Mi történne az akáciával, ha senki nem legelné leveleit? (geographic)

2008. január 16.
Azok az akáciák, amelyeket nem fenyegettek a nagy növényevők, nem gondoskodtak korábbi védelmezőikről, a harapós hangyákról. Emiatt azonban hamarosan más váratlan veszéllyel kellett szembenézniük. A fütyülő akáciák (Acacia drepanolobium) már évezredek óta otthont és menedéket nyújtanak pálhatöviseikben a Crematogaster nembe tartozó agresszív, harapós hangyáknak. Ezek a rovarok megvédik a fákat, mivel megtámadják azokat az állatokat, amelyek megpróbálják lelegelni a növény leveleit. Ezt a kapcsolatot mutualizmusnak hívják, ami egyaránt előnyös a fák és a hangyák számára.
A nagy növényevők egyedszámának csökkenését tanulmányozó tudósok arra a kérdésre kerestek választ, mi történne akkor, ha többé egyáltalán nem legelné le semmi az akáciák leveleit. Ezért elektromos kerítésekkel zártak körbe néhány akáciacsoportot, amelyhez így nem fértek hozzá az elefántok, a zsiráfok és más állatok.
Meglepetésre a körülkerített fák néhány év múlva betegesen néztek ki, és lassabban növekedtek, mint a nem elzárt társaik. Kiderült, hogy ha nincsenek olyan állatok, amelyeknek a levelükre fájna a foga, a fák többé nem törik magukat, hogy gondjukat viseljék a hangyáiknak. Csökkentették a hangyáknak táplálékul szolgáló nektártermelésüket, és kevesebb duzzadt pálhatövist növesztettek, amelyekben a hangyák lakhattak volna.
Ennek következtében a korábban testőrködő hangyák elkezdték károsítani a növényeket, vagy más rovarok váltották fel őket, amelyek lyukakat rágtak a kérgükbe.
Todd Palmer, a Floridai Egyetem zoológusa, a kutatások vezetője elmondta, hogy noha a hangyák és a növények közötti mutualizmus minden valószínűség szerint nagyon hosszú idő alatt fejlődött ki, rendkívül gyorsan bomlott föl.
„Ha 10 éve megkérdeztek volna, mi történne, ha kivennénk a nagy emlősöket a rendszerből, azt válaszoltam volna, biztos vagyok benne, hogy a fák igazán boldogok lennének” – nyilatkozta egy interjúban.
E helyett azonban más, váratlan dolog történt. A növényevő állatok jelentik azt a hajtóerőt, amely rákényszeríti a fákat, hogy előnyöket juttassanak a hangyáknak. Amikor a fizetség csökken, a fát védelmező hangyák éhezni kezdenek és a kolóniáik mérete lecsökken.
A hangyák egy része kevesebb energiát fordít a védelmező viselkedésre, és elkezd pajzstetveket tenyészteni, amelyek befúrják magukat a növényekbe és cukrokat választanak ki. A többieket más hangyafajok váltják föl, amelyek másutt táplálkoznak, viszont elősegítik a farontó bogarak elszaporodását, amelyek lyukakat fúrnak a fákba, s a hangyák ezeket a járatokat használják lakhelyül.
Palmer kijelentette, a kutatások egyik fő tanulsága a számára, hogy a nagy növényevők létszáma emberek okozta hanyatlásának Afrikában meglehetősen drámai és szándékolatlan következményei is lehetnek azon közösségekre nézve, amelyekben ezek a nagy emlősök élnek.
Pesthy  Gábor