Először is szögezzük le: a sajóládi erdő nem fátlan. Egyetlen hektár sem tűnt el a sajóládi
erdőből, mind megvan az utolsó négyzetcentiméterig, és aki mást mond, az hazudik.
Mi tűnt el a sajóládi erdőből? Az öreg fák sajnos áldozattá váltak, de hát az óvodások és
iskolások is emberek, mint ahogy a fiatal fák is fák, a fiatal erdő is erdő.
Miért tűnt el a negyven évesnél idősebb korosztályú faállomány a területről?
Nagyobb része kiszáradt 1985-2000. között, a többit pedig ellopták az 1990-es évektől
folyamatosan. Mondhatni a sajóládi erdő részben természeti kár, részben a rendszerváltás
áldozata.
Az erdészek már akkortól felemelték szavukat a fatolvajlás „megélhetési bűnözésként” való
kezelése ellen. Nem ért el a hangjuk a mindenkori (hangsúlyozzuk, a mindenkori) politikához.
Lopják a magánerdőt, lopják az állami erdőt, és a büntetések még mindig nem hatnak fékező erőként. Mára már olyan méreteket öltött a bűnözésnek ez a formája, ami kiváltotta a társadalom felháborodását. Végre talán történik valami, mondják az erdészek, az
erdőtulajdonosok, de miért kellett eddig eljutni 1990-től?
Mit nem tettek az erdészek? Nem helyettesíthették sem a bíróságokat, sem az ügyészséget,
sem rendőrséget, és egyedül nem tudták, és nem tudják megóvni a lopásoktól a
faállományokat. Minden hivatalos eszköz nélkül, puszta szóval nem tudták és nem tudják
megállítani a tolvajokat.
Mit tettek az erdészek? Megpróbálták és megpróbálják megakadályozni a lopásokat, sokszor
testi épségüket is veszélyeztetve, a puszta szavukkal, mert más eszközük nem igen van
– a készülő új erdőtörvény talán majd segít ebben –, és sziszifuszi munkával minden
elpusztult és ellopott fa helyét újra ültették Sajóládon, és mindig, mindenhol újraültetik. A
sajóládi erdőt őrző-védő szolgálattal is őriztették. Mit tettek még? Betartották a hatályos
törvényeket, minden előírásnak eleget tettek, mint ahogy ezt a KVVM és az FVM együttes
vizsgálata is megállapította.
Az erdészek várják a választ, hogy mit tettek a természetvédők annak érdekében, hogy
megakadályozzák a sajóládi erdő öreg fáinak ellopását, és várják az érdemi javaslatot a
megoldásra, a zöld civil szervezet felelőtlen vádaskodása, a megalapozatlan véleménye
tényként való hirdetése helyett.
Térjünk vissza azonban a mostani vádakhoz vezető alapproblémára. Hogyan, milyen konkrét, a kijelölést közvetlenül megelőző vizsgálatok alapján jelölték Natura2000 területté 2004-ben az – egyébként az erdészek által az mesterségesen létrehozott – sajóládi erdőt? Ehhez nem kellett előzetes tényfeltárás, csak a kiszáradt erdő felújításához követelnek hatásvizsgálatot a természetvédők? Hiszen már a kijelölés idején is mindössze a terület 6 %-án, a 170 hektárból 10 hektáron volt 60 évesnél idősebb faállomány. Ekkor még megfelelő élettér volt a fiatal erdő is a jelölő faj, a díszes tarkalepke számára, most már nem az? Talán meg se nézték, csak régi vizsgálatokra, szóbeszédre alapozták a Natura2000-re jelölést? Ha kijelöléskor jó volt a fiatal erdő, akkor a sajóládi erdő ma is megfelelő életteret nyújt a lepkék számára, ha nem, akkor nem kellett volna kijelölni.
Miért nem beszél a természetvédő civil szervezet a Natura2000 területek magyarországi
kijelölési eljárásáról? Ez miért nem jó téma a sajtó számára? Pedig egyre hangosabban
hallatszik a tulajdonosok, földhasználók, önkormányzatok azon véleménye, hogy képtelenség, jogállammal összeegyeztethetetlen az a mód, ahogyan a tudtuk nélkül kijelölték a területüket (az ország területének 20 %-a!!), és csak most kezdenek szembesülni vele, hogy a tulajdonukra, az értesítést is mellőzve, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték a korlátozást.
Az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága elnökének véleménye a Natura2000
területekről: „…felül kell vizsgálni a Natura2000 programot, az eddigi területkijelölési
gyakorlatot és meg kell vizsgálni konkrétan az indokoltságot is. …. az egész programot újra
kell fogalmazni, és amit eddig titokban megvalósítottak, át kell értékelni. …” (Magyar Hírlap
2008. május 22-i szám)
A Tiszántúli Természetvédők Társulata úgy gondolja, hogy Magyarországon a bűnözés
visszaszorítását Brüsszel fogja megoldani? Segít-e – az egyébként is a szegénységre
visszavezethető – probléma megoldásában, ha egy zöld civil szervezet megalapozatlan,
indokolatlan magatartása miatt büntetést kap az ország? Egyáltalán, hogyan lehet egyoldalú
véleményre alapozva figyelmeztetni egy országot? Ráadásul azt sem tudjuk miben áll a
sajtóban hivatkozott figyelmeztetés, mert az nem hozzáférhető a nyilvánosság számára!
Mit követelnek az erdészek Zsák Ferenc Tibortól a Tiszántúli Természetvédők Társulata
elnökétől? Amennyiben bizonyítéka van arra vonatkozóan, hogy valamelyik erdész
együttműködik a fatolvajokkal, állampolgári kötelezettsége szerint azonnal tegyen rendőrségi feljelentést. Amennyiben nincs bizonyítéka, úgy tartózkodjon az általánosító, becsületsértő, hitelrontó kijelentésektől! Ezt senki, még egy magát természetvédőnek nevező sem teheti büntetlenül.
Mit kérnek az erdészek a sajtótól, az újságíróktól? Tartsák tiszteletben az alapvető sajtóetikát, és a pártatlan tájékoztatás alapelveit.
Mihez kérik az erdészek mindenki, az állampolgárok, a törvényhozás, a bíróság, az
ügyészség, a rendőrség, a hatóságok, a civil- és hivatalos természetvédők, a sajtó segítségét?
Fogjanak össze annak érdekében, hogy az elültetett fiatal fák fel tudjanak nőni, meg tudjon
öregedni minden – nem csak a sajóládi – erdő.
Miskolc, 2008. október 30.
Cserép János
Országos Erdészeti Egyesület
Miskolci Helyi Csop