Politikai támogatottak és hidegfejű számítók lephetik el az állami cégek vezérkarát, ha a fizetéscsökkentési kampány felpörög.
Arcátlanul magas fizetést, sok millió forintnyi közpénzt tehetnek zsebre egyes állami cégek vezetői, ezért a fizetések „jelentős csökkentése" indokolt - áll két Fidesz-képviselő, Balsai István és Répássy Róbert országgyűlési határozattervezetében. A láthatóan pusztán politikai célt szolgáló múlt heti beadvány politikai eredményt hozott. Még meg se alakult a Bajnai-kabinet, a kormányfő máris bejelentette, hogy 15 százalékkal csökkentik a miniszterek fizetését (így az havi bruttó 1,1 millió forintra mérséklődik), megfelezik a külföldi napidíjukat, nem lesz pénzzel megváltható a szabadságuk, és az államtitkári kar is búcsút mondhat jövedelme egy részének. Hétfőn pedig arról beszélt a parlamentben, hogy az állami vállalati vezetők „fogadjanak el jelentős jövedelemcsökkenést" az áldozatvállalást jelezve.
A fideszes képviselők indítványa eközben a parlamenti elfekvőbe került, aligha lesz belőle országgyűlési határozat. A fideszes politikusok annak a hírnek az oldalvizén próbáltak képernyőre jutni, hogy a bíróság közzéteendőnek ítélte az állami cégek vezetőinek javadalmazási adatait, és így a Blikk megjelentetett néhány számot. Balsaiék ki is emelték például a Magyar Fejlesztési Bank és a MÁV vezérigazgatójának évi 79 milliós jövedelmét. A politikai hév azonban alkalmi vakságot okozott, kiderült ugyanis, hogy a MÁV-vezér havi alapfizetése 3,42 millió forint, vagyis évi 41 millió, a határozattervezetben szereplő 79 millió akkor jöhet ki, ha megkapja a prémiumát. De nem kapta meg 2008-ra, és a korábbi években sem jutott el jutalma a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt-hez tartozó cégeknél szokásos felső határ 80 százalékáig, legfeljebb 48-ig. Az állami cégeknél az 50-80 százalék mondható szokásos prémiumnak, az önkormányzatok azonban időnként többet engednek, a BKV Zrt. vezérigazgatója például a havi 1,5 millió forintjára akár 150 százalékot is kaphat. Miközben nyilvánvaló, hogy az állami cégek vagy éppen a közpénzekre ácsingózó magánvállalkozások vezetőinek illik magukon kezdeni a takarékoskodást, a túlzásba vitt kormányzati szigor - bármennyire népszerű is a választóknál - több kárral jár, mint haszonnal. Az állami cégek vezetése így is tele van politikai ejtőernyősökkel, de a fizetések leszorítása azzal járhat, hogy az igazgatóságok, felügyelőbizottságok után a napi cégmenetet is ők uralják majd. Vagy máshová nem kellők, esetleg olyanok, akik pusztán karrierépítési célból töltenek el néhány évet az állam szolgálatában. A cégvezetői fizetések (lásd táblázatunkat) megítélése persze nem egyszerű. Aligha csak azért nyereséges a Szerencsejáték Zrt., mert ilyen a vezérigazgatója, aligha csak azért veszteséges a MÁV Zrt., mert olyan a vezérigazgatója.
E jövedelmek nem kiugróak nemzetközi összehasonlításban. Nyilvánvaló, hogy értelmetlen az orosz Gazprom-vezér évi 1,7 milliárd forintnyi jövedelmét, vagy a német vasút első emberének 600 millióját felemlegetni. De az osztrák rádió és televízió elnöke 100 millió forintnyi euróhoz jut évente, az ottani állami vagyonkezelő főnöke a bonusszal együtt már 200 millió fölött jár, a Telekom-vezér pénze pedig évi majd 700 millió forint. A keleti oldalon értelemszerűen kisebbek az összegek, de például a román áramszolgáltató 130 millió forintnyi lejt utal a vezérigazgatójának - kétszer annyit, mint amit az MVM-főnök elérhet.
Az állami vállalati vezetők javadalmazásának ügye sok tekintetben párhuzamba állítható a képviselői jövedelmek sorsával. Majd húsz éve próbálja az Országgyűlés a saját tagjai pénzéről az alapdíjra (most havi 231 900 forint) utalva elhitetni a közvéleménnyel, hogy az alig több, mint a magyar átlagjövedelem, majd álcázva - pótdíjakkal, kedvezményekkel, ingyenes szolgáltatásokkal, adó- és elszámolásmentes költségtérítéssel - megtoldani, arra hivatkozva, hogy a jó politikust is meg kell fizetni (HVG, 2008. február 28.).
E bújócska legalább részben véget ér. Előbb, 2009. februártól 18 százalékos adót vetettek ki saját költségtérítésükre a képviselők, majd április 14-én a Ház elrendelte a népszavazást Seres Mária kezdeményezésére, így aligha kérdéses, hogy vége az elszámolásmentességnek. Ha lesz referendum, azért, ha nem lesz, azért. Könnyen lehet ugyanis, hogy elmarad. Az MSZP törvénytervezet benyújtását tervezi, hogy megtakaríthassa az ország a népszavazási procedúrát (amire legfeljebb 3,9 milliárd forint költhető). Nyomban felemlegették a szocialisták azt is, hogy korábban már javasolták a számlakötelezettség bevezetését. Tény, 2007-ben próbálkoztak ezzel, ám a tervezetük mást is tartalmazott: csökkentett költségtérítésre vetettek volna ki adót, ugyanakkor a bruttó havi 220 ezer forintom alapdíj megháromszorozását indítványoztak. Ezt viszont a Fidesz elutasította, ezzel a terv vakvágányra futott, hiszen a képviselői jövedelmeket kétharmados törvény szabályozza.
A Seres-referendumot megelőzni kívánó MSZP-javaslatot lapzártánkig nem nyújtották be, de ha megtörténik, aligha utasítja el a Ház. Bármennyire népszavazásbarát is mostanában a Fidesz, nehéz lenne nemet mondania, hiszen naponta követeli az állami takarékosságot, és nemigen voksolnak majd a képviselői kiváltságok fenntartására. Márpedig ha átmegy a törvény, akkor elmarad a referendum, ahogy az üzleti alapú egészségbiztosítás ügyében történt. Akkor is kiírta már a népszavazást, a Ház, ám az Alkotmánybíróság 7:2 aranyban új eljárásra utasította, mondván, időközben eltörölte a referendum-kezdeményezéssel támadott szabályokat a parlament. E menetrend szerint most nemcsak a számlanépszavazás maradna el, hanem a képviselői fizetésemelés is. JUHASZ GÁBOR