Az egyik legnagyobb múltú hazai szakmai szervezet, az Országos Erdészeti Egyesület szép hagyományt ápol azzal, hogy évente vándorgyűlésre hívja tagjait. Az idei volt a 140. rendezvénye, és nem is akárhol, hanem az erdészeti képzés bölcsőjében, a felvidéki Selmecbányán. A Mária Terézia által alapított Bányászati és Kohászati Akadémián kétszáz évvel ezelőtt jött létre az Erdészeti Tanintézet, kétéves képzéssel. Előtte a bányaerdők kezelése is a bányászok feladata volt, s az erdészetet a bányászat szerves részének tekintették. Ezek a gyökerek ma is mélyen élnek az erdészek szívében, hiszen ők is „Jó szerencsét!" köszöntéssel üdvözlik egymást, és ünnepségeken eléneklik a bányászhimnuszt. Így történt ez Selmecbányán, a Szentháromság téren is, melynek egyik épületében, a Zsembery-házban kezdődött annak idején az oktatás Európa talán legjelentősebb arany- és ezüstbányái voltak ebben a gyönyörű fekvésű, ma is varázslatos kisvárosban. De kitermeltek vasat, ólmot és rezet is. Ezenkívül igazi diákváros volt, még Petőfi Sándor is lakott itt. A legtöbben az akadémisták voltak, akiknek az életében jelentős változást hozott 1848, amikor a képzést négyévesre emelték és az Erdészeti Tanintézet önálló akadémiai rangot kapott. 1867-től a magyar lett az egyedüli oktatási nyelv. Aztán az első világháború után Selmecbányát az akkor létrehozott Csehszlovákiához csatolták, s az erdészeti akadémia Sopronba költözött. A soproni egyetemet többször átszervezték, de napjainkban is innen kerülnek ki az erdészeti szakemberek. Ma a Nyugat-magyarországi Egyetem egyik karaként működik. Nahlik András dékán elmondta, nagy kihívás számukra, hogy meg tudják őrizni az oktatás színvonalát, csakis ez jelent biztosítékot a végzősök elhelyezkedésére. Ám nincs könnyű dolguk, hiszen a középiskolából gyengébb felkészültséggel érkeznek a diákok, és a nemrégiben bevezetett bolognai képzés is visszalépést jelent. Gyakorlatilag vissza kellett térni a száz évvel ezelőtti állapothoz, hiszen a mérnökképzés mellett ismét hároméves „általános erdészeti tanfolyamot" kényszerültek bevezetni. A gyakorlatban dolgozók tudják, hogy ez tévút, de az egyetem mindent elkövet, hogy olyan szakembereket képezzen, akik megállják a helyüket az életben.
Azért is kellett Selmecbányára eljönni, hogy erőt merítsenek az itteni szellemből, hagyományokból, jegyezte meg Pethő József az Országos Erdészeti Egyesülés elnöke. Szakmai összefogásra van szükség, amire jó példa a közelmúltban megszületett új erdőtörvény is. A vándorgyűlést megrendező Ipoly Erdő Zrt. egyébként példamutatóan jó kapcsolatot alakított ki a szlovák erdészekkel, mondta Kiss László vezérigazgató. Az erdészet 64 ezer hektáron gazdálkodik: ez felöleli egész Nógrád megyét és Pest megye északnyugati részét. Évente 150 ezer köbméter nettó faanyagot termelnek ki, háromezer hektáron felújítják az erdőt, és a területüknek több mint a fele természetvédelmi oltalom alatt áll. A munkaműveleteket úgy kell elvégezniük, hogy a környezetre ártalmatlanok, ugyanakkor gazdaságosak is legyenek. Kiemelt feladatuk a közcélú erdőkezelés, az erdők közjóléti szolgáltatásainak, illetve a környezeti nevelésnek a fejlesztése.
Minderről meg is győződhettek a vándorgyűlés résztvevői, hiszen a második napon börzsönyi és cserháti programokon vehettek részt. Pethes József
2009. július 17.- EGY VERŐFÉNYES júliusi napon mintegy hétszáz magyar erdész utazott el a festői szépségű Selmecbányára. Itt kezdődött el az erdészeti oktatás, immár kétszáz évvel ezelőtt.