R. Tibor roma vállalkozó a kisebbségi biztoshoz fordult panasszal, ugyanis attól tart, hogy a szélsőjobboldali erők nyomást gyakorolnak a kisteleki nyomozókra. A delmagyar.hu-nak nyilatkozó jogvédő szerint a média által felkapott ügyek a valóságban másként történtek, és a benne szereplők is mások, mint amit elénk tártak az újságok, a tv-k és a rádiók. A kisebbségi ombudsmanhoz fordult az a baksi roma vállalkozó, aki még augusztus elején a mindszenti kompnál összeverekedett egy 59 éves kisteleki férfival. Az eset után Gy. István rokkantnyugdíjas és a Jobbik közös sajtótájékoztatót tartott a „brutális cigánytámadásokról", és bejelentették: a Magyar Gárda figyelemfelhívó demonstrációt tart Kisteleken.
A kisebbségi biztosnak címzett panaszában R. Tibor leírta: tettét vállalja, amit bizonyít, hogy másnap maga jelentkezett a rendőrségen. Azt viszont érthetetlennek tartja, hogy augusztus 15-én - a feloszlatott - Magyar Gárda miként szervezhetett demonstrációt a cigánybűnözés ellen. Úgy véli, hogy a szélsőjobboldali erők nyomása miatt a rendőrség az ügyében nem tud elfogulatlanul nyomozni.
- Azért emeltük politikai szintre ezt a verekedést, mert úgy éreztük, hogy a rendőrség nem kezeli megfelelően ezt az esetet - nyilatkozta a delmagyar.hu-nak Tóth Péter. A Jobbik Csongrád megyei elnöke szerint a nyomozók nem a bűnesettel foglalkoznak. Tóth szerint ugyanis a nyomozók nem azt vizsgálják, hogy megvertek egy embert, hanem arra kíváncsiak: történt-e sértetti közrehatás, vagyis a Gy. István provokálta-e a romákat. Arra, hogy R. Tibor az ombudsmanhoz fordult panasszal, a Jobbik elnöke úgy reagált: akár a Hágai Nemzetközti Bírósághoz is fordulhat, mert őket ez nem érdekli.
- Magyarországon jelenleg az a kép vált általánossá, hogy a tisztességgel elvégzett munkából élő nem roma embereket rettegésben tartják a cigányok. Ezzel ellentétben azt láttuk mindenhol, hogy a valós helyzet ennél sokkal bonyolultabb - mondta a delmagyar.hu-nak Békés Bence jogvédő, aki a Társaság a Szabadságjogokért szervezettel együttműködve olyan ügyeket próbál orvosolni, ahol a helyiek a konfliktus forrását a „roma-nem roma ellentétként" fogalmazzák meg.
Tapasztalatai szerint a média által felkapott ügyek a valóságban másként történtek, és a benne szereplők is mások, mint amit elénk tártak az újságok, a tv-k és a rádiók. Több esetben kiderült, hogy a Magyar Gárdát mozgósító „tisztességes magyar ember" szerelemféltésből kért segítséget, vagy egy vidéki kisvárosban felvonuló „cigánybűnözők" egy korábbi, őket ért atrocitásra válaszoltak, ahol a helyi rendőrkapitány is részesült a védelmi pénzekből a nem cigány maffiától. De szót ejthetnénk a falopásokról is, ahol lopásban elöljáró nem roma mezőőr, erdész, rendőr, mint tisztes magyar ember hívta segítségül a gárdát, hogy tegyen végre rendet a gettókban élő, munka és valódi szociális ellátás nélkül maradt „bűnözők" között.