Az öreg kontinensen két terület került végveszélybe az éghajlatváltozás okozta elsivatagosodás miatt: Dél-Spanyolország és a magyar Alföld, A tizenöt éve kiadott domborzati térképeket böngészve azt hihetjük, hogy az ezer tó országában járunk, olyan sok szikes tavat tüntettek fel rajtuk. Azóta jócskán megcsappant a számuk, néhol már csak kiszáradt medrek, ottfelejtett halászcsónakok jelzik a helyüket.
Nemcsók János 2002 és 2006 között az Alföld felzárkóztatásért felelős miniszteri biztosként foglalkozott a témával. Egy akkori kormányhatározat 10,1 milliárd forintot helyezett kilátásba a legégetőbb gondok megoldására, ám ebből csak 1,2 milliárdot sikerült elkölteni fejlesztésekre. A hajdani politikus - aki ma a Szegedi Tudományegyetem professzora - azt mondja, egyik kormány sem szorgalmazta igazán, hogy hosszú távú és átfogó program készüljön az elsivatagosodás megállítására, így aztán elaprózódtak a lehetőségek, melyek leginkább lobbiérdekek alapján érvényesültek.
A szárazság és a vízhiány legalább hétszázezer embert érint, főleg azokat, akik az alföldi tanyákon élnek. Elhibázott koncepció lenne ezen életforma felszámolása, amikor a népességmegtartáshoz, illetve az elsivatagosodás megállításához csupán vízre volna szükség. A kritikus területekről nem elvezetni kell a vizet, hanem meg kell tartani ott, s a jelenleginél" több tározóra lenne szükség. Elengedhetetlen egy ökológiai és településfejlesztési szempontokat figyelembe vevő rendszer kiépítése, melyben helyreállíthatok a vizes élőhelyek, és lenne annyi víz, amennyi a lakosság helyben maradásához és gazdálkodásához elegendő Mindezeket szem előtt tartva Nemcsók János és szakértő csapata négy-öt éve készít tanulmányokat - eddig mintegy hetvenmillió forint értékű munkát végeztek önszántukból és magánfinanszírozásból. A műszaki, közgazdász, bankár, mezőgazdász és biológus szakértőkből álló, részvénytársasági formában működő közösség elképzeléseinek fókuszában a Duna-Tisza közi csatorna megépítése szerepel. A beruházás háromszázmilliárd forintba kerülne, magántőke bevonásával. Természetesen számolnak parlamenti és kormányzati támogatással is. Két év múlva Magyarország adja az Európai Unió egyik társelnökét, ezért vétek lenne nem kihasználni a kínálkozó lehetőségeket.
Sok évszázados álom, hogy csatorna szelje át a Duna-Tisza közét. Mindig is heves viták zajlottak körülötte. Két tábor létezik: akik akarják és akik nem. Az ellenzők talán nincsenek tisztában azzal, hogy nem energetikai, de még csak nem is gazdasági célok vezérlik a csatornaépítőket, hanem a természeti egyensúlyok visszaállítása. A sivatagos térség vízpótlásához nagy mennyiségű víz kell, az pedig megtalálható a két nagy folyóban. A három méter mélységű főcsatorna Pest megyén és Jász-Nagykun-Szolnok megyén át húzódna, ott, ahol a Duna és a Tisza távolsága a legkisebb. Nem vonalzóval megrajzolt, nyílegyenes mederben, hanem a helyszíni adottságokhoz, szintkülönbségekhez igazítva - így nem lesz szükség zsilipekre, duzzasztásra.
Nemcsók János úgy véli, százötven kilométernyi autópálya költségével meg lehetne építeni a százszázhúsz kilométeres csatornát. Európai viszonylatban is példaértékű beruházásról beszélhetnénk, melynek számos hozadéka lehetne. A magas öntözési díjak tizedére csökkenhetnének, az öntözött területek pedig a számítások szerint hatszáznyolcszázezer új munkahelyet teremtenének. Megvalósulhatna a sokat hangoztatott Kert-Magyarország elképzelés, sikeresen lehetne gazdálkodni az aranyhomokon, a vendéglátás, a turizmus fellendüléséről nem is beszélve. Ha megint csak álom marad a csatorna, akkor tovább szárad az Alföld. Az emberek pedig elmennek a víz után... Borzak Tibor
2009. szeptember 25. - EURÓPAI JELENTŐSÉGŰ BERUHÁZÁS LEHETNE a Duna-Tisza közi csatorna megépítése. Több száz éves álom valósulna meg, és a klímaváltozás miatti elsivatagosodás visszafordíthatóvá válna.