Sajátos magyar értelmezése született a zöldenergiának: védett erdőket vágnak ki és szecskáznak fel, hogy biomasszaként elégessék. Hatósági engedéllyel és állami támogatással sok tízezer teherautónyi rönkfát szállítanak az erőművekbe. A Heti Válasz a Mecsekben nézte meg a következményeket. Sétáljon velünk tíz centi magas erdőkben!
Aggódunk amiatt, hogy a védett erdőket kivágják. Hatalmas szép tölgyfák mennek a pécsi erőmű felé - mondja Vicze Csilla, a Civilek a Mecsekért Mozgalom vezetője. -A kutyámmal kirándulva észleltem először, milyen nagy arányban kezdte meg az erdészet a tarvágásokat. Mivel egyszerre csak három-öt hektárt lehetett kivágni, néhány sor fát meghagytak, és újrakezdték a kitermelést, majd megint megkíméltek néhányat. A hegy oldala olyan, mint egy sakktábla. Soha korábban nem láttam ilyet. Riadóláncot szerveztünk, és kiderült: száz kilométeres körből érkeznek a teherautók a széntüzelésről négy-öt éve biomasszára átállt pécsi erőműbe.
Piac a sárban
Bár a kezdeti nyilatkozatok energiafűről szóltak, a Pannon Power Holding Zrt. öt év elteltével is zömmel a környező erdőségekből származó fával fűti a kazánját. Nem is csoda: az ország összes energiaültetvénye sem fedezné a szükségleteit.
- A Mecseki Erdészeti Zrt. által kitermelt tűzifa 75-80 százalékát az erőmű használja fel - erősíti meg Burián Endre, az állami cég erdőgazdálkodási igazgatója.
Ám ez is csak töredéke az erőmű igényének. Négyszázhúszezer tonna biomasszát égetnek el évente, ebből százezer tonna származik a Mecsekből, a többit Somogyból, Tolnából hozzák.
- Hallgassa csak, most is elment egy faszállító teherautó a házunk mellett
- mondja Pálfai László, a Dráva Alapítvány kuratóriumi elnöke. - Az Ormánság síkvidéki erdeinek jó részét is tarra vágják. Hibátlannak tűnő, hatalmas rönköket visznek a teherautón. Érthetetlen, miért nem bútorfaként értékesítik őket.
Elhatározzuk, hogy közelről is megnézzük a rönköket, de ahogy rákanyarodunk az erdei útra, rögtön meg is bánjuk. A hatalmas terepjáró volánjánál Lázár Tamás, a Mecseki Erdészeti Zrt. erdőmérnöke ül, tapasztalt hegyi vezető. Mégis úgy érezzük, hogy jégen csúszunk, s csak akkor észleljük, hogy nem, amikor belezuhanunk a teherautók kereke által kikapart óriási sáros vájatokba.
Mintha nem is víz, hanem higany áztatná a talajt, nem lehet géppel rámenni. Csendes az erdő, nem berregnek a fűrészek. Húsz méterre sem látni, a szokatlanul enyhe decemberben mégis olyan látvány tárul a szemünk elé, amitől a lélegzetünk is eláll. A szürkeségből hirtelen előbukkanó százéves faóriások árnyékában bükk- és tölgyfasuhancok nyújtózkodnak. Még a lombjukat sem vetették le, tiziánvörösök, cinóberek, okkerek tűnnek elő, és a törzsekre felkúszó borostyán kékeszöldje is olyan harsány az esőben, hogy kedvünk lenne közelebbről is megcsodálni,
- Nem ajánlom, combközépig ér a sár - mondja a mérnök. Így csak messziről mutatja meg, hogy korszerű módszerrel kis ligetet vágtak az öreg fák közé („Ne mondják, hogy eltűnik a hegyről az erdő"). A csemeték fényt kapnak és növekedésnek indulnak, sehol sem lesz kopár a hegy. Csak éppen a kitermelés nem olyan gazdaságos, ezért az eladott famennyiség fele még mindig tarvágásból származik.
Az út két oldalán háromméteres rönkök hevernek, a hibátlan részt a bútorasztalosoknak készítették ki, onnan válogathatnak, mint valami piacon. Az elkelt portékáért akár ötszörös árat is elkérhetnek, a maradék megy a többi közé, tűzifának az erőműbe. A kisebb, combnyi átmérőjű ágak ott fekszenek szanaszét a kivágott fák tönkje mellett. A helyiek negyedáron gyűjthetik össze őket, mivel nem éri meg az erőműbe vinni.
Feketevágás
Nálunk éppen az nem kell biomasszának, amire a Nyugat-Európában rohamosan terjedő erőműveket, alapozzák - vagyis a hulladék. Csakhogy ott nem megaüzemeket hoznak létre, hanem kicsiket, közel a felhasználóhoz. A mezőgazdaságban, a helyi iparosoknál rengeteg szerves hulladék keletkezik - szalma, kukoricaszár, faforgács, ezzel fűtik a közösségi épületeket.
- Gazdaságosságról inkább ne beszéljünk. Négy fából három kimegy
a kéményen. Az erőmű hatásossága még a 30 százalékot sem éri el, ami
kor villamos energiát termel – mondja Vicze Csilla.
Nem hinnénk neki, de a Pécsi Tudományegyetem biomasszacsoportjának kutatási eredményei is megerősítik a szavait. Nem értjük, de persze van magyarázat. A központi támogatás. Mivel ez a biomassza is megújuló energiának számít, az állam garantált árat szab éppen úgy, mint a szélerőműveknél. Fűtésre nagyobb hatásfokkal használható a fa, de arra nem jár támogatás, a pazarlóbb villamosenergia-termelést helyezik előtérbe.
- Úgy érezzük, mintha a pénzünket lapátolnák be a kazánba - mondja
Pálfai László.
A biomassza-erőművek egymás után épülnek, ennek döntő szerepe van abban, hogy két év alatt megduplázódott a tűzifa ára, pedig ezzel éppen a legszegényebbek fűtenek. Így aztán a cserépkályhások kétszer is fizetnek az erdő „elbiomasszásításáért": egyszer a tűzifa árában és egyszer - a többiekkel együtt - az áramdíjban térítik meg a kis hatékonysággal előállított zöldenergia árát.
- Nemhogy csökkent volna a Mecsekben az erdő mennyisége, éppen ellenkezőleg. Az elmúlt hét esztendőben húsz százalékkal esett vissza a fakitermelés - mondja Burián Endre. Az igazgató szerint a lakosság érzékelését két dolog is megtéveszti. Egyrészt eddig a fa nagy része vonaton ment Olaszországba, a városokon átrobogó rönkökkel teli teherautók sokkal feltűnőbbek.
Másrészt most a közutak melletti erdők lettek „vágásérettek", ezért szembeötlőbb a favágás.
A köztársasági elnököt is „megcsalták az érzékszervei", amikor múlt nyáron Sólyom László azt mondta, a biomasszaprogram teljes félreértése az, ami a Pannon Powerben folyik. Meg is kapta a magáét: félrevezették az ormánsági polgármesterek, az erdészek körében is tájékozódnia kellett volna - hangoztatták. Most megint nagy a felzúdulás - ezúttal a Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóintézete „számolta el magát". A kutatók azt állítják, hogy a nyilvántartásokban szereplő adatot akár 50 százalékkal is meghaladó fekete fakitermelés zajlik az országban. Nem fatolvajok, hanem a tulajdonosok vágják ki feketén a saját erdejüket. A tanulmány pedig éppen azt mondja, amit a zöldek: a „faanyagtermelésre szolgáló" erdőkben az élőfa-készlet növekedése megállt, sőt helyenként csökkenni kezdett. Az erdők óriási nyomás alatt állnak, ha Pécsett előbb érzékelik a folyamatokat, az abból is adódhat, hogy noha az országban hét nagy biomasszaerőmű van, a baranyai adja az ország termelésének negyedét. Hetvehely felé például az ember úgy érzi, mintha nem is a Mecsekben, hanem valami faiskolában járnánk.
- Az ott nem egy gazos terület, hanem makkról ültetett erdő - magyarázza Lázár Tamás. S tényleg, ha egy bizonyos szögből nézzük, látjuk az elszáradt gaz között a tíz centiméteres kis magoncokat.
Tíz centiméteres fákból állhat egy erdő? - értetlenkedik Vicze Csilla.
A magánerdőkben is óriási mértékű a kitermelés. Nem maguk adják
el a fát, nepperek vásárolják fel tőlük, ők adják tovább az erőműnek - mesélik az Ormánságban. Egy erdészeti felügyelőre több mint tízezer hektár erdő jut; kiszámítható, mekkora esélye van az ellenőrzésnek. Ám hiába dohognak a zöldek, az erőmű által kínált hosszú távú szerződés a legjobbkor jött az erdőgazdáknak. Sem a bútor-, sem a hordófának nincs piaca, ráadásul a gázvezetékek már az aprófalvakban is egyre jobban leszorítják a tűzifa iránti keresletet. A költségvetés pedig nem figyel a válságra, évről évre több bevételt vár az állami erdőkből.
Éhes kazánok
A Tubest féltő pécsiek arra hivatkoznak, hogy védett erdeik sok százezer ember számára nem fatermelő helyek, hanem belső tájak, és nem tudják elfogadni, hogy a tarvágott rengetegben legközelebb 120 év múlva, 2129-ben fogadja őket ugyanaz a látvány.
És ez még csak a kezdet, mivel 2008-ban a civilek tiltakozása ellenére a pécsi önkormányzat 22 évre (!) szerződést kötött a Pannon Powerrel, így újabb két erőművi blokk épül, ötven százalékkal növelve a jelenlegi teljesítményt. Az éhes kazánokat pedig tömni kell, vagy fával, vagy a megye szántóföldjeinek harmadát be kell ültetni energianövényekkel. A profit a közel 40 országban jelen lévő francia tulajdonoshoz kerül, az összes hátrány (a drágább tűzifa, az elcsúfított táj, a várható élelmiszerár-robbanás) viszont itt marad, tovább szegényítve a lakókat.
No és a hamu. A fa elégetése után hatalmas mennyiségű melléktermék keletkezik. Remek tápanyagpótló - mondja erre az erőmű.
- Ez a legcinikusabb az egészben, - hogy az erdeinket hamu formájában kapjuk vissza - mondja Pálfai László. Az Ormánságban temetők mellett, dűlőutakon évek óta százszámra sorakoznak a hamuval teletömött zömök fehér zsákok. A gazdák nem szívesen terítik szét a betonkeménységű hamut.
A pécsi egyetem tudósai arra figyelmeztetnek: a gazdagabb, környezettudatosabb országok a szegények földterületeit kötik le hosszú távra, hogy zöldenergiát állítsanak elő - és utóbbiak így fizetik meg a tanulópénzt. Magyarországra is kitehetnénk egy nagy zöld T betűt. ÉLŐ ANITA