2011. március 17. - Sejtem, sok esélyem nincs, ám ennek ellenére mégis abcügolok. Hátha valamelyik képviselő asszony vagy honatya (legyen az alaptörvény létrehozásának folyamatában bennmaradt fideszes, KDNP-s, jobbikos vagy független, például Szili Katalin) észreveszi aggódásomat, s fölszólal az Országgyűlésben. Konkrétan az új alkotmány Nemzeti vagyonról szóló 39. cikk második pontjához illesztenék egy olyan mondatot, amely tételesen fölsorolja, mi számít kiemelt jelentőségűnek. Előre bocsátom, nincs jogi végzettségem, de talán közérthető lesz, mire gondolok. Valahogy ekképpen: A magyar állam tulajdonában lévő, az állampolgárok testi és lelki egészségét biztosító erdő- és földvagyon semmiképp nem értékesíthető, és harmadik személynek haszonbérletbe sem adható. Mindez független attól, hogy az adott terület természetvédelmi oltalom alatt áll vagy sem.
Mindez igen erős korlát, elismerem. Sok hiénának, borítékolom, húsba vágóan fájna ez az alkotmányos passzus - gondolok itt azokra, akik az előző érában kevés híján dobra verték a magyar erdőket és termőföldeket -tekintet nélkül arra, hogy azok természetvédelmi területek vagy sem.
A szerencse forgandó, itt, e sárlétben semmi sem örök, a jó pedig sajnos gyakorta a rövidebbnél is rövidebb ideig tart. Aki ugyanis azt hiszi, hogy eztán minden úgy alakul, ahogy ő óhajtja, kötözni valóan ostoba esetleg nem akar szembesülni a valósággal, ha tetszik, álomvilágban él.
Az erdő, pagony, mocsár, tó, tocsogós, kaszáló, harmatos rét, az ezekben-ezeken élő állatok és növények közös örökségünk. A tölgy, a tő-zike, a nőszirom, a kecsege, a mocsári teknős, a lápi póc és a többi lelketlen és lelkes lény nem forintosítható, nem iktatható leltárkönyvbe ekképp: Tisza-tó, 27 milliárd, rajta ötmilliárd tő nád szálanként két forint, ezerhetvenhárom szárcsa példányonként 50 ezer forint, huszonnyolc bölömbika, darabja 150 ezer - és így tovább.
Ha nem fogjuk le tavaly tavasszal, közös akarattal, de a történelem íratlan szabályai okán sajnos csak ideiglenesen parkolópályára küldött rabló kezeket, ha nem teszünk eléjük gigantikus akadályokat, egyszer ismét a zsebünkbe nyúlnak, s akkor végképp kiforgatják, idegen tulajdonba passzolják kevés zöldvagyonunkat, azt, ami amúgy eredendően a sajátunk. Nem kellene még elméleti lehetőséget sem hagyni arra, hogy mindez megtörténjen. LÁZIN MIKLÓS ANDRÁS
