2011. július 10. - Gyöngyöspatán indul az első nagy közmunkaprogram Nem szociális szakember, nem gazdasági irányító, hanem a rohamrendőrök korábbi parancsnoka, Papp Károly vezérőrnagy szervezi meg a tömeges közmunkaprogramokat a Belügyminisztériumban. Mindenáron munkát - ez az elképzelés lényege. A Heti Válasz ellátogatott egy faluba, ahol ez már megvalósult.
A kormány nem ad a látszatra. Miközben a baloldali sajtó attól zeng, hogy kényszermunkatáborokba viszik a segélyezetteket, akikre a nyugállományból visszahívott rendőrök vigyáznak majd munkafelügyelőként, Orbán Viktor múlt pénteken az országos rendőrfőkapitány helyettesét nevezte ki a Belügyminisztérium közmunkaügyi helyettes államtitkárává. Háromszázezer munkahelyet szeretnének a ciklus végéig, az ezt lehetővé tevő jogszabály végszavazása hétfőn lesz a parlamentben.
A javaslat abból indul ki, hogy nincs olyan önkormányzat, amely képes lenne két-három-négyszáz tartós munkanélkülinek érdemi munkát adni a közterületein. A napi két-három órai munkáért, árnyékban heverészésért kifizetett minimálbér pedig feszültséget okoz a válságrégiókban, hiszen a versenyszférában elhelyezkedők közül sokan egész nap gürcölnek ennyiért.
A legnagyobb visszhangot mégis az váltotta ki, hogy a közmunkásokat a törvényjavaslat szerint ezután nem kell majd helyben foglalkoztatni. Ahogy egy "normál" állástalannak is el kell fogadnia a napi háromórás ingázással együtt járó állást, a jövőben ezt - az egyébként 1991 óta létező szabályt - a segélyezettekre is alkalmazzák. Ha a munkaadó szállítás mellett megfelelő szállásról, étkezésről ingyenesen gondoskodik, akkor hatórányi távolságban is lehet a munkahely. Nemet mondani az új feltételekre is lehet, hiszen a közmunka nem kényszermunka, ám ennek súlyos következményei vannak - azonnal megvonják a családtól a szociális segélyt.
Miközben a kormány újabb változtatásokra készül, már az eddigi intézkedéseiket is bírálatok érik. Ettől az évtől a közmunkások az eddigi nyolc helyett csak napi négy órát dolgozhatnak; ez logikusan hangzik: azonos költségből meg lehet duplázni a foglalkoztatottak számát. A polgármesterek azonban tele vannak panasszal, hiszen mire a közmunkás kimegy a helyszínre, felveszi a munkát, gyakran egy óra is leforgácsolódik a négyből. Elvileg megoldás lehetne, ha a négy órákat tömbösítenék, egyik nap nyolc órát dolgozna a közmunkás, másnap pedig szabadnapot kapna, és egy másik tolná a fűnyírót - amint az a kormány munkaügyi programjában is szerepel. Ölvediné Gálosi Mária, a baranyai Szentkatalin község polgármestere szerint azonban ezt a hatályos jogszabályok még nem engedik. Falujában hússzázalékos a munkanélküliek aránya, mégsem talál férfi közmunkást. Ha ugyanis valaki évente 30 nap munkaviszonyt képes igazolni, már folyósítani kell neki a segélyt. S feketefoglalkoztatójuk egy hónapra "kifehéríti" őket, így egész évben nem lehet közmunkára behívni a rászorulókat.
A kormány tervei szerint a jövőben nem a választóitól függő önkormányzati vezető, hanem legtöbbször az állam lesz a munkáltató, az új szabályoknak köszönhetően rohamtempóban folyhatnak majd az eljárások termőföldek átminősítéséről erdővé, családi és középületek építési engedélyezéséről. Utóbbi körbe tartozhat az árvíz elleni létesítmények mellett az új Puskás Ferenc Stadion felépítése is. Az első program Gyöngyöspatán és a környező négy faluban indul, szeptembertől 17 hektár erdőt telepítenek gyöngyöspatai önkormányzati földekre, majd Gyöngyösorosziban egy 200 hektáros állami birtokot erdősítenek. Az etnikai feszültségtől sújtott faluban egy közepes méretű gyárra elegendő munkanélküli van, 211 álláskeresőt tartanak nyilván. Első körben negyven ember tud elhelyezkedni, a program pedig legalább öt esztendőre kínál álláslehetőséget, és nem pusztán kétkezit. Horváth László Heves megyei kormánymegbízott szerint pályakezdő diplomások is részt vehetnek a képzés és a munka megszervezésében, a mintaprojekt tapasztalatait pedig a januárban induló nagy állami beruházásoknál is hasznosítani kívánják.
Falu, ahol nem kérnek segélyt
Fürdőszoba-használat, felmosás, személyes higiénia - ez a feltétele annak, hogy valaki segélyt kapjon Várbalogon. Az ország legszigorúbb, botránykővé vált rendeletével kapcsolatban van egy kis bökkenő: nincs kin alkalmazni.
Mentegetőzik - ezt gondoljuk először Némethné Járdán Krisztina polgármester szavairól. A Győr-Moson-Sopron megyei falu első embere azt mondja: elég nagy baj nekik, hogy csak egy közmunkásuk van. A kormány döntése szerint napi négy órát dolgozhat, ennyi idő alatt lehetetlen rendben tartani a falut. Hogyan venné az ki magát, ha az önkormányzati porták rendezetlenebbek lennének a magántulajdonban levőknél?
A polgármester gyakorlatias nő, nem is értjük, miért nem jut eszébe a kézenfekvő megoldás: fel kellene venni még egy közmunkást. Így két embernek adhatnának munkát egy helyett. "Csakhogy annak is tartós munkanélkülinek kellene lennie" - mondja Némethné olyan arccal, mintha a parlament azt írta volna elő neki: két diplomával rendelkezzen a fűnyírós ember és tetőtől talpig legyen bearanyozva. Tartós munkanélküliből az egész faluban csak egy van. Tompos Lászlónak hívják, ott nyírja a gazt a hivatal mögött. Hitetlenkedünk tovább, de csak amíg nem látjuk az Állami Foglalkoztatási Szolgálat legfrissebb adatait. A száz főnél nagyobb magyar települések között Várbalognak a második legalacsonyabb a munkanélküli-rátája: az országos átlag 8,54, az övék 1,1 százalék.
Mit akarnak akkor ezzel az alkotmányellenességig pedantomán szociális rendelettel? Ha szemét borítana mindent, akkor még lenne mentségük. Ehelyett gondosan ápolt gyep, frissen kapált virágoskertek mindenütt. Miért engedik hát, hogy a helyi szegények jogaiért aggódó újságírók egymásnak adják a polgármesteri hivatal kilincsét?
Segélyt csak két ember kap a falutól, és ők is elég rendhagyó módon. Egy közeli tanyán élnek, amely közigazgatásilag ugyan a szomszéd városhoz tartozik, de hozzájuk vannak bejelentve. Újtanyán várbalogi mércével nézve is szegények laknak, és a róluk való gondoskodás mindig is fontos volt a helyieknek.
Furcsa egy hely, vendégszegényekkel - és vendégóvodásokkal. Az óvodába 19 gyerek jár, de közülük csak hét várbalogi. A többi a közeli városkában lakik, a dada kíséri ki őket a menetrend szerinti busszal. A polgármester nem beszél az okokról: az egy fillér adóssággal sem rendelkező, tehetős Jánossomorja spórol: ha valakinek otthon van a kistestvére, csak délig maradhat az óvodában, ezért íratják ide a szülők. Ebből is látszik, különös helyre hozott minket a "bugyirendelet" - így jellemzi ugyanis a sajtó a segélyezett ruházatának ellenőrzését is lehetővé tevő szabályt.
Válogatott szegények
Várbalog maga is egy nagy szociális kísérlet, 1938 és 1943 között 130 apró, fehér házat építettek, zöld zsalugáterrel, hozzájuk tartozó csinos kis földbirtokkal. Tisztes szegényeket válogattak ide, nagycsaládosokat, akik kedvezményes kölcsönt kaptak, és azt az ígéretet, ha dolgozol, lesz házad, lovad, tehened. Boldogulni, nem panaszkodni - ezek lettek a legfontosabb szabályok Várbalogon. "Reggel hétkor kelünk, este tízkor fekszünk, az egészséges szervezetet ki kell használni" - mondja a 68 esztendős Vargyas János. Napi 10-12 órányi munkával elő tudják teremteni, amire szükségük van. A rendelet ezért nem is izgatja őket. "Rokkantnyugdíjasok vagyunk, éppen beleférnénk a segélybe" - játszik el a gondolattal a szembe szomszéd. Varga Jánosné felnevet a bolondos ötleten, mert elképzeli, milyen képet vágnának a várbalogiak, ha segélyt kérne. Egy órán belül megtudnák, és azt gondolnák: megőrült. Büszkén mutatja a portájukat, ami inkább szántóföld-, mint kertméretű. A föld zsíros, fekete, arra találták ki 1938-ban, hogy még öt gyerekkel se kelljen segélyért menni. Ők már csak ketten vannak, s "ahogy az ember öregszik, úgy nagyul a porta" - mondja a férfi.
Nem értenek az alkotmányjoghoz, de a rendelet szövegében semmi kivetnivalót nem találnak: az embernek legyen rendezett a portája, tiszta a lakása, a ruhája - bólogatnak, igen-igen, mindig is így volt. Inkább azzal kellene foglalkozni a sajtónak, hogy a testület csendrendeletet hozott, vasárnap nem lehet fűrészeléssel és fűnyírással zavarni a szomszédságot. "Megtiltani a munkát? Hova jutottunk?" - kérdezik Vargáék egymás szavába vágva.
Pedig sok szegény van a faluban, 40-50 ezer forintot osztanak be havonta, nyolcvan éven felül is küzdenek az óriásportákkal. Hiába van vezetékes gáz, mindenki fával fűt, nem telik kényelemre. De segélyért nem mennek.
"Az itt élőknek csaknem kivétel nélkül a közeli városokban élnek a gyermekei. A mieink is többre vitték nálunk, de húsz csirkét csomagoltunk nekik a hűtőládájukba" - büszkélkedik Duró Margit. "Úgy élünk, ahogy a párom apjától tanultuk - meséli a párja. - Dicsekedtem, mutogattam neki a kertet, milyen nyúlánkak az uborkák, kövérek a paprikák. Az öreg Duró meg csak húzta a száját. "Hát a hátsó kerítésre miért nincs bab futtatva, fiam? Egy-két ebéd abból is kitelik."" - emlékezik vissza. Az öreg régen a sírban van, de a kert végéből is látszanak a futóbab korallszínű virágai a drótkerítésen.
Népvándorlás keletről
A múlt nélküli falu hamar bekerült a történelem sodrába, az alvégen futott a vasfüggöny. Két határőrlaktanya is volt itt, Horthy két testőre mégis békésen élhette meg az öregkort, múltjukat soha nem kottyintották ki a falusiak. Kiálltak egy másik társuk, Szabó Béla ártatlansága mellett is, akit munka közben, a határban lőtt agyon egy kiskatona, a véres testet pedig áthúzkodta osztrák területre, abban a reményben, hogy a "disszidens" megöléséért jutalomként hazamehet szabadságra. Ám hiába vizsgáztak jól emberségből a várbalogiak, a fiatalok elmenekültek, az üres házakba a rendszerváltás után osztrákok költöztek. Az utóbbi időben néhány értelmiségi felfedezte magának a falut, a polgármester is így érkezett ide öt évvel ezelőtt. A szociálpedagógus végzettségű kétgyermekes anyát októberben választották meg.
"Jót akartunk, mégis milyen húzkodás lett a vége" - mondja Némethné Járdán Krisztina. A Majtényi László volt adatvédelmi biztos által vezetett Eötvös Károly Intézet a rendeletük miatt az Alkotmánybírósághoz fordult. Igaz, azóta már módosítottak rajta, csak a jegyző ellenőrizheti, teljesülnek-e a feltételek, de a lényegen nem változtattak.
Egy magyarázat lenne arra, minek vállal fel a falu a szegények méltóságát sértő szabályrendszert. Az egész környék mozgásban van: a szomszéd városkát elözönlötték a munkahelyet kereső kelet-magyarországi és erdélyi vendégmunkások - lassan a lakosság tíz százaléka onnan származik. Talán attól félnek, hogy Várbalogot is eléri a munkát keresők áradata? A polgármester a fejét rázza: csak jöjjenek, minél többen, éppen ezt szeretnék. "Ha az osztráknak megfelelnek, nekünk miért ne?" - magyarázza Varga János. A táj lapos, mint a palacsinta, de 8-10 millióért mezőnyi kertet vehet magának az ember, s mindössze húsz kilométerre vagyunk az autópályától.
A faluból "menetrend szerinti" mikrobusz megy Ausztriába, a fuvarért 3 euró húsz centet kell fizetni, éppen ekkora, 900-950 forintos órabért adnak a burgenlandi szőlőkben. A szakképzettekért pedig két kézzel kapkodnak a szomszéd magyar települések gyáraiban. Az önkormányzat magához is szigorú, nincs egy fillér hitelük sem, a polgármesteri hivatal kerítésének új léceit a képviselők szerelik fel, hogy ne kelljen költeniük. Csak a rendeletet, azt nem akarják módosítani.
"Kis falu vagyunk, az igaz, de ha az Eötvös Károly Intézet mond valamit, azonnal ugorjunk?" - a polgármester makacsul összeszorítja a száját. Balhé már így is van, ha alkotmányellenesnek nyilvánítják a helyi jogszabályt, majd akkor változtatnak rajta. Végül is nem tettek mást, a parlament módosította a szociális törvényt, ők pedig hozzáigazították a rendeletet. Most éppen nincs segélyezettjük, de még lehet, így hát elképzeltek egyet maguknak, és leírták, mit várnának tőle.
Az igazi bajuk a faluhoz tartozó, de attól öt kilométerre fekvő Albertkázmérpusztára vezető úttal van. A XIX. századi, hangulatosan felújított zsellérházak mellett a fő attrakció a neogótikus templomocska. Itt visz az út Ausztriába, ha járható volna, akkor nem csak a kerékpáros turisták és a lóimádó osztrákok paradicsoma lenne. Várbalog is elveszítené zsáktelepülés jellegét, és megszűnne az a szégyen, hogy a gidres-gödrös út tükörsima aszfaltban folytatódik Ausztriában, demonstrálva a két ország fejlettségbeli különbségét. Várbalog pedig nem a világ vége, hanem a kezdete lenne. Élő Anita
