Amit most lerombol a kormány, azt egy évtizedbe telik helyrehozni (hvg)

2011. augusztus 4. - Szokatlan keménységgel lökte vissza az LMP a szocialisták különféle együttműködési javaslatait a tavalyi választások idején. Most viszont ellenzéki összefogást javasolnak. Mi a fordulat oka?
Az LMP nem oldalkocsinak alakult, az MSZP totális kormányzati kudarca pedig aligha indokolta, hogy szerepet vállaljunk hatalmon tartásukban. De amikor a Fidesz a saját legkárosabb intézkedéseit kétharmadba rögzítve gúzsba köti a következő kormányok és a választók kezét, azzal arra kényszeríti ellenzékét, hogy egy hangsúlyozottan átmeneti közös fellépéssel megpróbálja helyreállítani a demokratikus rendszert. Azzal a Jobbikkal, amelynek szóvivője az LMP-s Vágó Gáborral közös interjúban azt fejtegette, hogy a holokauszt a zsidók problémája, nem a magyaroké? Vagy azzal az MSZP-vel, amelynek a 2010-ig tartó kormányzati fiaskó után még mindig csökken a népszerűsége? Mit nyerhet ebből az ökopárt?
Itt nem az LMP jövője, hanem a választás szabadsága, az ország kormányozhatósága a tét. A kérdés pedig az, hogy jelen pillanatban a Jobbik vagy a Fidesz jelent nagyobb veszélyt a magyar demokráciára. Szerintünk most a kormánypárt. De természetesen nem tartós nagykoalíciót javasolunk a Fidesz-KDNP legyőzésére. Nyilvánvaló, hogy nem lehetséges pártprogramjaink összehangolása, de erre nincs is szükség. Mindössze egy technikai, a 2014-es választásokra szóló alkalmi együttműködést, közös listát képzelünk el azzal az előre rögzített, a választók számára is egyértelmű programmal, hogy a jogkorlátozó kétharmados törvényeket megváltoztatjuk. Köztük a választójogi törvényt, a gazdasági törvényeket és az adópolitikát, hiszen annak alakítása a mindenkori kormány hatáskörébe tartozik. Mindezeket hosszú egyeztetésekkel kell előkészíteni, majd a választások után akár egy-két hónappal feloszlana a parlament, hogy immár a helyreállított demokratikus keretek között, az újabb voksoláson minden párt a saját programjával indulhasson.
Kell némi képzelőerő ehhez a forgatókönyvhöz: a közös lista állítása azzal járna, hogy LMP-s szavazók helyenként jobbikos és fideszes jelöltek közül választhatnának. Nem inkább a civil szférában rejlő energiákat kellene továbbra is a vitorlájába fognia a pártnak?
A most tönkretett civil szférának is érdeke, hogy a politika eszközeivel visszatérhessünk a demokratikus ügymenethez. Egy olyan hatalommal szemben kell fellépnünk, amely a pártállami időket idéző szemlélettel csak azokat tartja támogatandónak közülük, amelyek az állami akaratot közvetítik, és ellehetetleníti azokat, amelyek olykor - közhasznúnak tartott céljaik érdekében - tengelyt akasztanak az állami szervekkel. Tavaly     nyár óta törvény rögzíti, hogy a kormányzat csak az általa megnevezett „stratégiai partner" civil szervezetekkel egyezteti a készülő jogszabályokat - de valójában még ezeket a „holdudvarba" tartozó egyesületeket sem nevezte meg. Az állami támogatásokat osztó Nemzeti Civil Alap az eddigi kvázi önállóságról kézi vezérlésre tér át: ezentúl a kormány által delegáltak lesznek többségben az egyre szerényebb pénzeket osztó testületben. Az ősszel, a közigazgatási eljárásról szóló törvény módosításakor pedig a tervek szerint az egyik fontos fegyverüktől, a hatósági eljárásokban való részvétel jogától, az ügyféli jogállástól lesznek megfosztva. Ezzel már a Gyurcsány-kormány is próbálkozott, de a zöld ombudsman ellenvetéseit megszívlelve később visszakozott.
- A kormányzat számára fontos ügyeket nem lehet majd ürgék, futrinkabogarak vagy az egészséges környezethez való jog elvont fogalma ürügyén hosszadalmas jogi procedúrákkal elhúzni. Széles választói körben talán örülnek is, hogy megnyesegetik a „túlzott jogokkal rendelkező" zöldek szárnyait.
- Sokan bírálták úgy tíz éve a Levegő Munkacsoportot, amikor akadályokat gördített a négyes metró megvalósítása elé. Amelyről ma már tudjuk, hogy nem létező problémát old meg iszonyú drágán; ennyiért sokkal jobb eredményeket lehetne elérni a felszíni tömegközlekedés javításával. Mára megfordult a közhangulat, az elhibázott szerződések kapcsán politikai korrupciót is emlegetnek, a költségek a kezdeti duplájára nőttek. Sokan, akik akkor nem örültek a zöldek fellépésének, ma már be kell hogy lássák: nekik volt igazuk, és több százmilliárd forintba kerül Magyarországnak, hogy akkor nem hallgattak rájuk. Érdemes lenne ezekre nem utólag rájönni - például Paks egyeztetés nélküli bővítése kapcsán, ami totálisan eladósítja az országot egy elavuló technológia kedvéért. Persze kormányzati szempontból kétségtelenül az a legegyszerűbb, ha nem akadékoskodhatnak a civilek, és a pillanatnyi politikai ámokfutás akadálymentesen folyhat.
- Ezért csapott volna le az ügyészség a Tiszántúli Természetvédők Társulatára, amely a győri Audi-beruházás helyszínét kifogásolta?
- Ha egyáltalán az autóipart kell kiemelten támogatni - bár vannak kételyeim, hogy századunkban erre kellene alapozni Magyarország gazdasági fejlesztését -, akkor is jobb lett volna ezt egy barnazónás egykori iparterületen megvalósítani. De a kormány számára egyszerűbbnek tűnt, ha beáldoz egy uniós természetvédelmi oltalom alatt álló területet. A tölgyes vagy a füves puszta nem hoz gyors adóbevételt, és tiltakozni sem tud. Aki pedig felemelte a szavát, annak a civil szervezetnek az elnökét négy hónapos előzetes letartóztatásba helyezték. Ami - függetlenül attól, hogy az ellene felhozott vádak megalapozottak-e - aránytalan, csakis a zöld mozgalmak megfélemlítését szolgáló intézkedés.
Miniszterelnökünk nem is rejti véka alá, hogy nála a véleménynyilvánítás határa odáig terjed, ameddig az nem ütközik jelentős állami érdekkel. Hogy pedig mi az állami érdek, azt majd ő eldönti. Érthetetlen, miért tartja magát konzervatívnak a kormány, amikor épp a konzerválás, az értékek - köztük a természeti értékek - megőrzése a legkevésbé fontos
számára. A civil közösségek meggyengítésével amit most lerombol a kormány, azt egy évtizedbe telik helyrehozni. Immár minden 90 millió forint feletti beruházás kiemeltnek minősíthető, vagyis a civilek - ott élő állampolgárok - jogainak erős korlátozásával folyik az egyszerűsített engedélyezés. Csak a sufnik építésekor érvényesül a hatósági szigor.
- A környezetvédelmi bizottság - amit az új ciklusban, felfoghatatlan okból, fenntartható fejlődés bizottságának neveznek - elnökeként képes volt-e az ügyeket az ön által helyesnek gondolt irányba terelni?
- Lehetőségeim korlátozottak. Rendszeresen meghívunk civilszervezeteket az üléseinkre, meghallgatjuk a véleményüket. Hogy ne legyen formális a bizottság névváltozása, elértem, hogy nélkülünk ne kerüljön a parlament elé energiapolitikával kapcsolatos jogszabálytervezet. Néhány ügyben sikerült konszenzussal bizottsági módosító indítványt elfogadnunk, az új világörökségi törvényben hat módosító indítványom is átment, a civil szervezetek bevonására vonatkozó javaslattal együtt. Kudarc viszont, hogy a zöld ombudsman hivatalának megtartására vonatkozó konszenzusos bizottsági álláspontunkat felkaroló két kormánypárti képviselő egyéni módosító indítványa végül elbukott. Pedig az ország nemzetközi elismerést vívott ki ezzel a jogintézménnyel, és semmiféle elemzés, hatékonysági számítás nem készült, ami a megszüntetését alátámasztaná. Útban volt, hát eltakarították.
- Végső fegyverként fordult az unióhoz májusban, amikor panaszt nyújtott be a környezetvédelmi igazgatósághoz a zöld ágazatot érintő kormányzati elvonások miatt?
- Miután az olykor bizottsági egyetértéssel tett költségvetési módosító javaslataink elvéreztek, majd a tavaszi zárolások során a vidékfejlesztési tárca a rá jutó elvonások felét a zöld hatóságokra és a természetvédelmi, vízügyi ágazatra terhelte, lépéskényszerben voltam. Ekkora érvágás már a működőképességemet veszélyezteti, ami uniós jogot sért. Érthetetlen módon mindehhez egy szava sem volt az államtitkárságot vezető Illés Zoltánnak, sőt a minisztérium az akciómat elítélő közleményt adott ki. Mindez csalódást kelt, pedig kezdetben sokakat megnyugtatott, hogy ha meg is szűnik az önálló környezetvédelmi tárca, és feladatainak nagy része a Vidékfejlesztési Minisztériumba kerül, ott legalább jó kezekben, az egykor a Budapesti Műszaki Egyetem Zöld Körét megalapító harcos környezetvédő irányítása alatt lesz. Az államtitkár azonban kijelentette: számára a környezetügy másodlagos, ha a miniszterelnök kívánságával kerül szembe. Ehhez azóta is következetesen tartja magát. SZABÓ GÁBOR


Jávor Benedek, az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának LMP-s elnöke A Védegylet- és LMP-alapító biológus az egyik vezetője volt a Sólyom László köztársasági elnökké választását kezdeményező mozgalomnak, egyik fő szervezője és motorja a zöld ombudsmani hivatal 2007. évi létrehozatalának. Az 1998 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen környezetjogot oktató, 39 éves politikus a pártlista második helyén szerepelt a 2010-es választáson, majd a 15 fős képviselőcsoport frakcióvezető-helyettese lett. Jelenleg - mint egyetlen LMP-s bizottsági elnök az Országgyűlésben - tagja a frakcióelnökségnek. A párt főpolgármester-jelöltjeként közel 60 ezer szavazattal a harmadik helyen végzett, de listás helyét a fővárosi közgyűlésben átadta párttársának Hanzély Ákosnak.