2012. augusztus 29. - Oszter Sándornak már az ükapja is vadász volt, a színész pedig legalább 30 éve e hagyomány folytatója. Diósjenői vadászkastélyát ugyan árulja, a benne található trófeákat azonban semmi pénzért nem adná, ugyanis minden darabhoz élménye fűződik.
Nem mondom, hogy a kollégákkal rendszeren jártunk együtt vadászni, hiszen a színészvilágban nehéz közös szabadnapokat összehozni, de olykor olykor azért összefutottunk egy közös vadászatra Koncz Gáborral, Stohl Andrással, sőt annak idején Hofi Gézával is - mesélte a színész, akinek hangulatos, trófeákkal gazdagon díszített és óriási bir
tokkal rendelkező vadászkastélya van Diósjenőn, amit több mint egy éve árul, de vevő eddig nem akadt. - Ha sikerül is eladni a kastélyt, a trófeák
nak találok majd másik helyet. Természetes, hogy nem hagyom ott őket, hiszen azok másnak semmit sem jelentenek, én viszont bármelyikre ránézek, pontosan tudom, hol jártam, kikkel voltam és milyen körümények között ejtettem el a vadat.
Éppen ezért nincs is kedvenc trófeám, mindegyik más a szó szoros értelmében. Nincs a világon két egyforma agancs, egyforma trófea, ahogy nincs két egyforma ember sem. FEM
