Százmilliárdokat engedett át a cseheknek a magyar politikai elit (hvg)

2012. november 22. - Eladhatnánk az európai uniós szénkvótáink egy részét a Lipcsei Energiatőzsdén, jól is járhatnánk, de az ügyért felelős fejlesztési minisztériumban az apparátus szétzilálása óta elakadt a történet. A bénázásunk nem új keletű, ha a szénkvótáink eladásáról van szó. Így veszítettünk százmilliárdokat az elmúlt négy évben.
Legalább 4-4,5 milliárd forint többletbevételre tehetne szert még idén a magyar állam, ha eladná az európai uniós szén-dioxid-kvótái egy részét. Erre egy hete nyílt lehetőség a Lipcsei Energiatőzsdén, ahol november 13-án elindult az az ideiglenes, nyílt kereskedési felület, amelyen az európai uniós tagállamok már a 2013-2020 közötti uniós szénkvótáikból adhatnak el. Becslések szerint a 2013-20 közötti időszakban eladható európai egységek összesen 3-400 milliárd forintnyi, fokozatosan beérkező bevételt jelenthetnek majd Magyarországnak.
Nagy kérdés azonban, hogyan adja el ezeket a mindenkori kormány: átláthatóan, az államnak a legnagyobb hasznot hajtva, vagy egyedi megállapodásokkal és átláthatatlanul, amelyekkel Magyarország rosszabbul járhat. A szén-dioxid-kvótákkal kapcsolatos tapasztalatok mindenesetre rendkívül rosszak, és Magyarország hitelessége ezen a területen talán még rosszabb, mint Matolcsy unortodox gazdaságpolitikájának a megítélése. Mindent összevetve a Gyurcsány-, Bajnai és Orbán-kormányok százmilliárdokat veszítettek a hiteltelen, béna kvótapolitikájukkal. És ahelyett, hogy a jó kezdet után a régióban learathattuk volna a kvótafölöslegünkből eredő előnyöket, ez szomszédainknak – elsősorban Csehországnak – sikerült.
Fellegi óta áll az ügy
Az európai uniós kvóták tőzsdei értékesítését nézve mindenesetre nem tűnik úgy, hogy Magyarország a jobbik arcát mutatná. (Az alapfogalmakról szól A kibocsátáskereskedelemről röviden című keretes írásunk.) Az előrehozott értékesítést lehetővé tevő uniós kezdeményezéshez hazánk ugyan még tavaly csatlakozott. Azonban a kereskedés kezdetéig nem tette meg a szükséges előkészületeket, nem jelölte ki hivatalosan azt az árverezőt, amely az ország nevében részt venne az aukciókon, ezért az eladható magyar széndioxid-egységeket a tőzsde visszatartja az aukciókon – tájékoztatta a hvg.hu-t a Lipcsei Energiatőzsde.
Megkérdeztük a szénkvóta-vagyonért felelős Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot, mi az oka a magyar késlekedésnek, mikortól kezdődhetnek meg az eladások, és mekkora mennyiség értékesítését tervezi a kormányzat. A tárca azonban többszöri megkeresésünkre sem válaszolt, így az okokat és a kvótákkal kapcsolatos kormányzati szándékot csak találgatni lehet.
A lipcsei platformhoz való csatlakozást még Fellegi Tamás írta alá, a fejlesztési miniszter azonban tavaly december 14-én lemondott, és távozása óta valószínűleg nem sok történt ezen a területen – mondta a hvg.hu-nak egy neve elhallgatását kérő, a fejlesztési tárca belső ügyeit ismerő forrás. Nem is történhetett sok érdemi az ügyben, hiszen – mint megtudtuk – Fellegi Tamás távozása után a tárca klímavédelmi osztályát, amely a szénkvóták eladásáért is felelt, csaknem teljesen ellehetetlenítették, és május óta nem igazán viszik ezeket az ügyeket a minisztériumban. Információink szerint a régen közel 20 fős osztályon ma már csak néhány, klímavédelemben járatlan szakember dolgozik.
Kudarcos az egész történet
A zilált helyzet egyáltalán nem rendkívüli állapot, a magyar kvótakereskedelem kudarcokban és elszalasztott lehetőségekben bővelkedik. Az európai kibocsátási egységek kereskedelme 2005-ben indult (de 2008-ig csak egy próbaidőszaknak tekintett kereskedési szakasz volt). Ebben az időszakban Magyarország 2 milliárd forintért értékesített kibocsátási egységet jó áron, a tőzsdei árfolyam felett 2006-ban, majd 2008-ban volt egy kisebb, pár százmilliót hozó eladásunk is. A 2008-2012 közötti időszakra volt körülbelül 2 millió eladható európai szénkvótánk, azonban a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormányok nem értékesítették ezeket, és a 2010 májusában alakult Orbán-kormányra hagyták.
A jelenlegi kabinet azonban 2012 júniusáig szintén nem adott el a vagyonból. Pedig az új kormány alatt az apparátus már 2010 második felében belekezdett a kvótaeladások előkészítésébe, de 2011 első felében jött a féléves magyar európai uniós elnökség és „valahogyan nem jutott elég kapacitás az ügyre” - emlékezett vissza egy a korábbi kvótaeladásokra rálátó forrás. 2011 végére sikerült csak célegyenesbe hozni a keretszerződéseket, amelyekkel le lehetett volna bonyolítani az európai uniós kvóták eladását. Csakhogy közbejött a miniszterváltás, az illetékes államtitkár (Bencsik János), helyettes államtitkár (Olajos Péter) távozása, majd az apparátus lefejezése.
A szerződések leállítása a kvótavagyon hasznosulását tekintve nem volt szerencsés: 2011 végén ugyanis még 10 eurós áron lehetett volna eladni az európai kibocsátási egységeket, azt követően viszont jelentősen csökkent az áruk. Amikor május végén és júniusban sikerült túladni a kormányzatnak egy kisebb kvótacsomagon, több mint 2 milliárd forintot veszítettünk a tavaly év végi árhoz képest. Az egyedi, tőzsdén kívüli ügylet ráadásul egyáltalán nem volt átlátható: csak utólag, Németh Lászlóné képviselői kérdésre adott válaszából derült ki július elején, hogy 2,5 millió európai szénkvótától vált meg a kormány, egységenként 6,73 eurós átlagáron. Így nagyjából 4,8 milliárd forintnak megfelelő bevételre tehetett szert (meg kell jegyezni, a Lipcsei Energiatőzsde múlt heti első aukcióján 8,5 eurós átlagár alakult ki az európai szénkvótákra). Az eladással az állam 6 millió európai kvótájából nagyjából 3,5 millió maradt.
Fontos megjegyezni, a mulasztásnak mind a jelenlegi, mind az előző kormány is részese, hiszen még 2009-ben is 13-14 euró volt az európai szénkvóta árfolyama, 2011 első felében pedig 16 euró felett is jegyezték az egységek árát.
Hiteltelünket vesztettük
Az európai szénkvótáink elbaltázott felhasználása még semmi ahhoz képest, amit a kiotói kvótavagyonunkkal művelt a Gyurcsány-, a Bajnai- és az Orbán-kormány 2008-tól napjainkig. A kiotói szénkvóták értékesítése még magyar sikertörténetként indult, ugyanis Magyarország elsőként, 2008 elejére elkészítette a kvóták értékesítéséhez szükséges jogszabályi hátteret, az úgynevezett Zöld Beruházási Rendszert (ZBR), így elsőként és jó áron tudott eladni kiotói kvótatartalékából a 2008-2012-es időszakban. A kiotói egységek eladásának feltétele ugyanis, hogy az eladó ország szén-dioxid-kibocsátást csökkentő beruházásokra fordítja a kvótákból származó pénzt. Így az értékesítés alapfeltétele az említett ZBR felállása és működése.
Az első és utolsó nagyobb üzleteket 2008. augusztus-szeptemberben kötötte a Gyurcsány-kormány Belgiummal és Spanyolországgal, és a költségvetés 28,2 milliárd forintos többletbevételhez jutott. Ezt követően azonban az egész folyamat megrekedt, és jelentősnek mondható tételt azóta sem értékesített a magyar kormány. Az eladások megakadásának alapvető oka az volt, hogy a kormány nem tartotta be, amit vevőinek ígért, és a magyar Zöld Beruházási Rendszer fokozatosan elveszítette hitelességét. Bár a Belgiummal és a Spanyolországgal kötött szerződésben vállalta, hogy a kvóta eladásból befolyt összeget kizárólag klímavédelmi beruházásokra használja fel, a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kabinet 2010-ig nem költötte el a befolyt pénzeket, hanem áttételesen a költségvetés kiegyensúlyozására használta.
Ebből komoly magyar presztízsveszteség lett, az akkor még belga miniszterelnök, Herman van Rompuy tiltakozó levelet is írt emiatt Gyurcsány Ferencnek. A Nemzetközi Kvótakereskedelmi Társulás pedig nyílt levélben hívta fel a figyelmet arra, hogy a szén-dioxid-kereskedelmi piacot veszélyezteti, hogy egyes országok kormányai olyan kibocsátási kvótákat vásárolnak, amelyeknek nincs semmilyen környezetvédelmi hasznuk. A botrány miatt több bejelentkezett vásárló, például japán cégek elálltak a hazánkkal tervezett üzlettől. 2009 májusában például meghiúsult egy kvótaüzlet Japánnal, és csak 2009 nyarán sikerült újra tető alá hozni egy kisebb, 8 milliárd forintos üzletet, ugyancsak Japánnal.
2010 tavaszán jött az újabb botrány: a párizsi székhelyű Bluenext tőzsdén fel kellett függeszteni a kereskedést, mert korábban már eladott, magyar kiotói egységeket próbáltak eladni a rendszerben. Ebből az üzletből még 4 milliárd forint bevétele lett a magyar költségvetésnek, de ezzel hosszú időre véget ért a magyar kiotói egységek eladása. 2010 első felében 6 millió egységet adhatott volna el a Bajnai-kormány, ami akkor közel 17 milliárd forint bevételt jelentett volna a költségvetésnek. A környezetvédelmi bizottság Fidesz-KDNP-s többséggel azonban úgy döntött, hogy felkéri a minisztert, a kormányváltásig ne kerüljön sor CO2-kvótaértékesítésre. Legközelebb 2011 végén adott el Magyarország kiotói szénkvótát, de a bevétel már csak 2,7 milliárd forint lett, ami alulmúlta a kabinet terveit. (Fellegi Tamás korábban 6-8 milliárd forint éves bevételre számított. )
A vonat elrobogott
Az is sejthető, hová mentek a vásárlóink. A csehek azért vittek el több százmilliárdos nagyságrendű bevételt a régióban, mert a magyar rendszer nem működött, Csehország viszont hiteles zöld beruházási rendszert épített ki – mesélte egy neve elhallgatását kérő, kvótakereskedelmi szakértő. Csehország így a kibocsátási többlete jelentős részétől megszabadult, míg Magyarország évekig ült hatalmas kiotói kvótavagyonán, amely mára gyakorlatilag semmit sem ér.
2008-ban a kiotói egységeket még el lehetett adni 10 euró  felett, de még 2010-ben is tettek olyan ajánlatot Magyarországnak, melyben 10 eurót adtak volna egy egységért. Most viszont a kiotói egységek értéke gyakorlatilag nulla, illetve az utóbbi időszakban lehetett hallani olyan lengyel eladásról, amelyben az egységektől 40 eurócentes áron sikerült megszabadulni. 2013-tól viszont majdnem biztos, hogy teljesen elértéktelenednek a kiotói egységek, ugyanis a koppenhágai klímacsúcson nem hosszabbították meg a kiotói jegyzőkönyvet, amelyben az országok többsége kötelezettséget vállalt kibocsátásuk csökkentésére.
A kiotói egységek sorsán még változtathatnak a világ vezető államai a két hét múlva esedékes dohai csúcson, de érdemi fordulatra már feltehetően nem lehet számítani. Még ha a döntéshozók el is határoznák, hogy 2013-tól továbbra is érvényben maradnak valamilyen formában a kiotói vállalások, az eddig felhalmozott egységeknek valószínűleg akkor sem lesz túl sok értéke. Az országoknak ugyanis jelentős többlete van, kereslet viszont nincs a piacon, így nem igazán lehet ára az egységeknek a szakértők várakozása szerint. A fejlesztési tárca arra a kérdésünkre sem válaszolt, mit terveznek ezekkel a kvótákkal év vége előtt. Máriás Leonárd

A kibocsátáskereskedelemről röviden
A szén-dioxid-kibocsátási kvótáknak két fajtája van: az úgynevezett kiotói és az európai uniós. Először a kiotói kvótákat hozták létre, a környezetvédelem nevében az ENSZ 1992-es éghajlat-változási keretegyezménye, majd az ezt kiegészítő, 1997-ben aláírt kiotói jegyzőkönyv határozta meg elsőként a szén-dioxid-kibocsátás kereteit. A jegyzőkönyv 2005 elején lépett hatályba, és minden ENSZ-tagország kapott bizonyos mennyiségű kibocsátási egységet. Ezek a kiotói szén-dioxid-kvóták (melyeknek több típusa van) szabják meg, hogy egy állam összességében mennyi szén-dioxidot engedhet a levegőbe. Egy egység egy tonna szén-dioxid-kibocsátásnak felel meg, és az egymást követő teljesítési időszakokban ezeket fokozatosan csökkentik. A fel nem használt kiotói egységek egyes típusai az energiatőzsdéken áruba bocsáthatók, míg más típusok jellemzően a többlettel rendelkező államok és nagy cégek megállapodásaiban cserélnek gazdát (ilyenek például az AAU-egységek, amelyeken a legnagyobb veszteségeket szenvedte el Magyarország). A második kiotói időszak 2008-tól 2012-ig tartott, és jelenleg nem tudni, lesz-e 2013 utáni időszak.
 
Mivel 2000 után úgy tűnt, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálása megakadt, az Európai Unió saját kibocsátásjog-kereskedelmet vezetett be. Ez lett az Európai Kibocsátásjog-kereskedelmi Rendszer (EU-ETS), az alapegysége pedig az európai kibocsátási egység (EU Allowance, EUA) lett, amely a kiotóival azonosan egy tonna szén-dioxid kibocsátására ad engedélyt. A 2005-2007 közötti próbaidőszak után az uniós kibocsátáskereskedelem második periódusa párhuzamosan futott a kiotói 2008-12 közötti teljesítési időszakkal. A kibocsátásjog-kereskedelmi rendszer szereplői cégek, amelyek a tagállami kiosztások során kapják meg az ingyenes egységeiket, a többit be kell szerezniük a piacon, vagy ha feleslegük támad, értékesítésre is módjuk van. A cégeknek minden évben, az éves, hitelesített kibocsátásuk alapján el kell számolni az egységeikkel. Amennyiben fedezetlen kibocsátás történik, akkor 100 euró/tonna büntetést kell fizetniük.

Miért vagyunk ilyen bénák?
A kvótabevétel a központi költségvetést gyarapította, amit a kormányok legszívesebben a költségvetés kiegyensúlyozására használtak (volna). Ez nem csak amiatt ütött vissza, mert ezt a nemzetközi jogszabályok tiltják. Az illetékes szakapparátusnak sem okozott túl nagy motivációt az értékesítésre, hogy a munkájuk gyümölcsét nem a szabályoknak megfelelően a tárca céljaira költik. Az is visszatartotta a kvótaeladásokat, hogy adott esetben a zöld célok is változtak. Az európai kvóták eladásából Magyarország korábban egy úgynevezett szivattyús erőmű felépítését tervezte. Ez a minisztériumon belül az atomlobbi győzelmével megváltozott: újabban atomerőmű-építésre fordítanák a kvótamilliárdokat: Erősen kérdéses ugyanakkor, hogy ezt az Európai Bizottság zöldberuházásnak értékeli-e majd.

Hogyan jön ki a több százmilliárdos bukás?
A magyar állam számláin jelentős kiotói kvótavagyon hever évek óta. Németh Lászlóné egy képviselői kérdésre adott válaszban áprilisban összegezte, mennyi kvótánk volt 2011. december végén. Eszerint négyféle kiotói egységünk volt. Az úgynevezett kibocsátható mennyiségi egységből (Assigned Amount Unit, AAU) több mint 390 millió darab volt a magyar állam számláján. Egy kvótavagyont jól ismerő, energiapaici szakértő szerint valójában ennél kevesebb, nagyjából 160-170 millió egységtöbblet lehet ebből a fajtából. Ezekből az egységekből alig 12 milliót adott el Magyarország és csak 30-40 milliárd forint bevételhez jutott, ennél több már valószínűleg nem is jön ki belőlük. Pedig ha a mindenkori kormány fokozatosan eladott volna 160 millió kiotói egységet, akkor 10 eurós átlagárral számolva több mint 400 milliárd forint bevételhez jutott volna az ország. Csehország  a 170 millióra becsült többletegységéből eladható többlete felét, körülbelül 85 millió egységet értékesített a 2008-2012 közötti időszakban – részben valószínűleg azoknak a vásárlóknak, akik a magyar rendszert rossz híre miatt elkerülték. Emellett Ukrajna eladott közel 50 millió, Észtország és Lengyelország pedig 20-20 millió egységet, még Szlovákia is valamivel több kvótát adott el, mint mi.
Emellett a kiotói kvótákból több mint 2 millió hitelesített kibocsátás-csökkentési egysége (Certified Emissions Reductions, CER) is van az államnak. Ezeknek az értéke szakértők szerint valamivel lassabban csökken majd 2012 után, mint az általános AAU egységeké. A Point Carbon karbonpiaci portál júniusi elemzése szerint 3,3 euró körül alakulhat a 2013-2020 időszakban a CER-ek ára. Ha a becslések beválnak, ebből a vagyonból még közel kétmilliárd bevétele lehet az államnak. Emellett van még 137 ezer kibocsátás-csökkentési egységünk (Emissions Reduction Unit, ERU), és valamivel több mint 9 ezer eltávolítási egységünk (Removal Units, RMU). Az ERU árfolyamán ugyanaz a tendencia figyelhető meg, mint az összes többi kiotói egységén: tavaly szeptemberben még 8 euró felett kereskedtek vele, majd fokozatos értékcsökkenés után 2 euró alatt idén szeptemberben. Az RMU egységből tavaly adott el 3,9 millió egységet a kormány, amelyre elsőként Magyarországnak volt lehetősége a világon, amelyet szakértők szerint az erdőterület növekedésének köszönhetett hazánk.