2013. 02. 08. - Erdeink régóta termesztett gyümölcsfaját, a házi
berkenyéi választotta az Év Fafajának az Országos Erdészeti Egyesület.
Noha máig nem eldöntött kérdés, őshonos-e vagy már rég kivadult, annyi bizonyos, hogy ősidők óta jelen van a Kárpát-medencében. A középhegységek melegebb, déli lejtőin és a régi gyümölcsösök, szőlők területén általában szálanként előforduló fafaj termését évezredek óta fogyasztja az ember. Népi neve, a fojtóska a termés fanyar izére utal. Egészen a II. világháborúig termesztették is, azóta csak elvétve szaporítják, illetve ültetik hazánkban. Pedig pektinben és csersavakban gazdag gyümölcse jó hatású az emésztésre, arról már nem is beszélve, hogy utóérlelve és megdarálva - erjesztésre is alkalmas, s az almához, körtéhez hasonlóan, kitűnő pálinka készíthető belőle. A krónikák szerint a Balaton környékén és Buda vidékén maradtak meg legtovább termesztett állományai: leszüretelt termését rúdra kötötték fel, úgy érlelték be, teljesen megérve fogyasztották.
A házi berkenye kis vagy közepes méretű fa, az elterjedtebb madárberkenyéhez hasonló lombozattal. Rügyei jellemzően ragadósak, levelei páratlanul szárnyaltak. Sárgás vagy barnás színű gyümölcsei kis almára, illetve körtére hasonlítanak, utóérők. Tápanyagban gazdag talajon, meleg, napos fekvésben díszlik szépen, viszonylag jól tűri a szárazságot. Mutatós termésével és barnássárga őszi lombszínével díszít is, így jogosan foglalhat helyet a díszkertekben is.
