2013. augusztus 22. - A zalai megyeszékhelyet elhagyva, a Kispáliba
vezető út mentén feltűnően szép tölgyes gyönyörködteti a járókelőket
A 30 évesnél idősebb fák még sokáig díszítik a területet, gazdájuk akár 100 évet is jósol nekik. Bő 10 kilométerre e birtoktól, a Göcsej-széli Rám falvacska határában ugyancsak szemet gyönyörköttető látvány tárul az arra járó elé. Sokan kirándulócsalogatónak nevezik, de a terület gazdája csak kis parkerdőnek titulálja. Mindkét említett birtok tulajdonosa Horváth Miklós nyugalmazott erdőmérnök.
Az utóbbira rábukkanó kirándulók rendszerint tágra nyitott szemekkel csodálják a látványt: az erdőtől körülzárva pompázó tavacskát és a körülötte elterülő gondozott parkot.
- Egész életemben az erdő adta a munkát, a megélhetést. Valamikor, az állami erdő felügyelőség alkalmazottjaként 12 termelőszövetkezet mint egy 10 ezer hektárnyi erdejében végeztem a szakmai felügyeletet. Harminc éven át volt a feladatom az erdei munkák irányítása, a műszaki átvétel, a pénzügyi elszámoltatás - kezdte bemutatkozását és területeinek ismertetését Horváth Miklós. - Amikor nyugdíjas lettem, hiányzott volna a természet varázsa, ezért folytatom magánvállalkozóként, immár túl a hetvenen is.
Az erdőket járva akadt rá a Rám közeli elhagyott területre, ami nem kellett senkinek. A falunak szinte a szeméttelepe volt, és a legközelebbi szövetkezet sem tudott mit kezdeni a kéthektárnyi elvadult földterülettel. Horváth Miklós azonban meglátta benne az értéket, a szépet, amit sok munkával ugyan, de ki lehet belőle hozni. Különösen tetszettek az arrafelé csörgedező kis patakok, a csobogó vizek, az őket tápláló források.
- Egyszóval, láttam fantáziát a területben, felkeltette az érdeklődésemet, hogy talán tényleg lehet itt valami látványosat, értékeset csinálni -
gondoltam.
Én pedig siránkoztam, amikor Miklós közölte velem a szándékát - szólalt
meg Ica, a mindenben segítő élettárs: - „Mit akarsz ezzel a
dzsungellel kezdeni, hogyan lesz ebből igazán szép tó és park?" -mondtam.
Nekem viszont már a fejemben volt a terv - vette vissza a szót Horváth Miklós. - A tulajdonjog megszerzésére összpontosítottam. Mivel erre a kis birtokra senki nem tartott igényt, hiszen földművelésre alkalmatlan volt, a tsz tagjaitól aranykoronákat vásároltam. Ezzel sikerült megoldani az
igénylést, vagyis miénk lett ez a külterület. Ráadásul meg tudtam venni a hozzá csatlakozó, ugyancsak több éve elhagyott kis parcellákat.
A bozótirtással kezdték a munkát, majd a vágásérett égerfák kitermelésével folytatták. 2000 nyarán és őszén elkezdődhettek a földmunkák, ami főleg az akkor még mocsaras tószerűségre irányult, de ezáltal kialakult a valóságos tómeder, amit a téli csapadék és a források töltöttek fel vízzel.
- Évekkel ezelőtt megépült amit kezdetben, ha nem is elleneztem, ám nem tartottam megvalósíthatónak - szólalt ismét Horváth Ica, aki saját bevallása szerint most már el sem tudná képzelni az életet a varázslatosán szép környezet és az ide érkező barátok vagy a többi vendég nélkül. - Sokat dolgoztunk. A sok barát mellett az egyetlen segítő munka A tavacska kialakítása újabbnál újabb ötleteket adott, amiket - akkor már baráti segítséggel, bizonyos ellenállás mellett - kétkezi munkával megvalósítottunk. Támfalakat, falépcsőket, partközeli stégeket építettünk, majd egy pavilont húztunk fel a már akkor is meglevő forráskút fölé. Ez utóbbin most jó helye van a pecásoknak, a kártyázóknak és a kibiceknek egyaránt. Amikor mindezzel megvoltunk, a tavat övező park kialakításának fogtunk neki. Az itt helyben létrehozott csemetekertben magunk neveltük a díszfának való csemetéket és a cserjéket, azokkal ékesítettük a parkot. A látogató gyerekek örömére gépünk a fűnyíró. Igaz, most is segítségünkre van a talicska, a lapát, a gereblye, s mindehhez az elmaradhatatlan jókedv: ilyen környezetben örömmel dolgozunk.
A kirándulók, ismerősök és ismeretlenek pedig szintén örömmel keresik fel Horváth Miklósék városközeli birodalmát. Idősek és fiatalok egyaránt jól érzik magukat nála: hozhatják a bográcsozó-készletet vagy a sütőhelyen elkészíthető elemózsiát, a saját termésű borokat és szörpnek valót, amit kulturált körülmények között fogyaszthatnak a féltetős étkező-italozó alkalmatosság asztalai mellett.
Agrárkamarai társaságunk is ezt tette ottjártakor. Igaz, a bográcsozás elmaradt, mert egy közeli vendéglőben főzték és onnan hozták a helyszínre a marhapörköltet dödöllével és savanyúsággal.
- Híre ment a szép környezetnek, a kirándulás, a vendéglátás lehetőségének. Jönnek is hozzánk a környékbeli felnőttek, családok, iskolások. Utóbbiak például a madarak és fák napján jártak itt legutóbb, de jönnek más napokon is. Különösen az tetszik a kirándulóknak, hogy
nálunk önellátók lehetnek, így maguk főzhetnek, süthetnek, vagy éppen önfeledten sétálhatnak, játszadozhatnak, netán csónakázhatnak. Felmerülhet, hogy mindezt mivégre csináltuk. Hát a magunk és mások
örömére, kecskeméti családunk, rokonaink boldogságára is. Ők többször eljönnek, mert csodálják a dunántúli dombvidéket, és mert jól érezzük
magunkat együtt.
Mindezek után kíváncsivá váltunk a család haszonerdejére. A gazda azt is bemutatta. Különösen a már említett Zalaegerszeg-közeli tölgyes megkapó.
- Tulajdonrészeket vettem a kárpótlás során, amelyeket később adásvételekkel gyarapítottam, így jött össze 25 hektárnyi saját terület. Azért vásároltam, hogy valamelyest kiegészítsem a nyugdíjamat, és hogy erdőgazdálkodó lehessek. Az lettem. Mostanában alkalmanként 200-300 köbméter fát termelek ki és értékesítek. A felújítási kötelezettségeket a szakmai előírásoknak megfelelően teljesítem, azon vagyok, hogy az erdő fennmaradását magas szinten biztosítsam a tevékenységemmel, tehát hogy a kevésbé értékes vegyes fafajú erdőből értékes tölgyest teremtsek. Most 6,5 hektár tölgyes felújítása van folyamatban.
Annál is inkább erdőgazdálkodónak tarthatja magát, mert közel 300 törpebirtokos tulajdonos megbízásából a sajátjával együtt 70 hektárnyi apró parcellán folytatja a felelősségteljes tevékenységet. Szokatlan számára, hogy az akácon és a tölgyön kívül a máskor oly értékes faféleségeknek, mint a bükk, a cseresznye és a dió, nincs igazi piaca, és ezeket jobbára csak tűzifaként lehet eladni. Az értük kapott szerényebb összeget felújításra, vadvédelmi kerítés építésére és más járulékos dolgokra fordítják.
- A vadkár a legnagyobb gond, ezért meglehetősen gyakran ismételni kell a felújításokat, mégpedig saját költségen, hiszen a károk megtérítésében nem igazán partnerek a vadásztársaságok. Ezen kívül jelentős veszteséget okoz, hogy lopják a kitermelt és kiközelített fát, aminek a megtérülése szinte lehetetlen. A feljelentésre a hatóság válasza leggyakrabban az, hogy „A tettes ismeretlen".
Azon is sajnálkozik Horváth Miklós, hogy amíg korábban a magafajta kistermelők is kaptak támogatást erdőfelújításra, addig a mostani pályázati lehetőségeket csak a nagyobb erdőgazdálkodók tudják igénybe venni. A csoportosulásuk tagjai pedig nem tartoznak közéjük, így tulajdonostársaival a saját anyagi erejére vannak utalva, ha meg akarják tartani területeiket. Márpedig erre kötelezve vannak.
- Nekünk, kis erdőgazdálkodóknak, a minimális bevételünk mellett mindenképpen költséget jelent, hogy megőrizzük, javítsuk az erdeinket. A nagyobb munkákat, mint a fakitermelés, az erdőfelújítás, az erdőápolás, vállalkozóval végeztetjük, megbízási szerződés alapján. Ezáltal, idényjelleggel, évente néhány ember jut munkalehetőséghez. Ez is az erdő jótékonysága - mondta mintegy végszóként Horváth Miklós. NEMECZ FERENC
